Az ember mostanában már a fejéhez (rosszabb esetben a szívéhez) kap, amint a közoktatási miniszter valahol valamit mond. Mert Romániában valahogy úgy alakult, hogy bárki főilletékes bármit is mondott, a közoktatás tovább romlott.
Na de tessék, a legújabb marhaság: a (nem) tisztelt miniszter úr azzal a világrengető ötlettel állt elő (természetesen egy átlátható oktatási struktúra érdekében, aha), hogy a bekapcsolt kamerával történő online oktatás kerüljön bele a tanulmányi szerződésbe, mind az iskolai, mind pedig az egyetemi oktatásban. A tanulmányi szerződés, ugye, egy törvények által megalapozott és szabályozott hivatalos okirat.
Tudjuk, a kamera használata (bekapcsolása) eddig is „kötelező” volt a pandémiás év online oktatási poklában. Ám – ha a miniszter úr antizseniális ötlete valósággá válik – akkor az idézőjeleket törölni lehet.
És akkor a következő kérdéseim lennének a miniszter úrhoz:
1. Azok a diákok, akik olyan helyen élnek, ahol nincs internet, mit csinálnak? Mert eddig csak szívtak. Ha ezt a marhaságot bevezetik, kicsapják őket krónikus hiányzásért?
2. Azok a diákok, akik olyan helyen élnek, ahol a netszolgáltatás nem suhan, csak vánszorog, mit csinálnak?
3. Azok a diákok, akiknél valamilyen, tőlük független okból elvész a kapcsolat, mit csinálnak?
4. Hogy képzeli a miniszter úr, hogy törvényi úton kötelezővé teheti az otthoni intimitásba való bekukkolási lehetőséget?
Persze, ezek költői kérdések, amelyeken a miniszter úr valószínűleg nem rágódott el, mert ha megtette volna, hamar lehúzza az ötletét a vécén.
A végkövetkeztetés ez lenne: mint már annyiszor, a kormány illetékesei ezúttal sem a fejükkel gondolkoztak. Mert ahhoz, hogy egy ilyen ötletet törvényileg kötelezővé tehessenek, először talán az egész mögöttes infrastruktúrát kellene biztosítani. Magyarán: minden Romániában tanuló diáknak elérhetővé kellene tenni az eszközt és az internetes kapcsolatot, függetlenül attól, hol él. (És akkor még az egyéb jogi kérdésekről nem is beszéltünk.) Ez persze nehezebb, mint egy bársonyszékben ötletelni, amíg a politikai klotyó vize el nem sodorja az embert.
Na persze, ott lenne a másik egyszerű lehetőség is: megnyitni az iskolákat, egyetemeket a diákság előtt. Bár talán ez annyira egyszerű és észszerű gondolat, hogy a miniszter úrnak eszébe se jutott.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
A magyar kormány semmilyen elszigetelést, retorziót nem támogat Romániával szemben – jelentette ki pénteken Orbán Viktor.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Jégesőbe forduló vihar vonult végig és okozott károkat Udvarhelyszék több településén, köztük Székelyudvarhelyen és Szentegyházán is. A mintegy tíz percen keresztül hulló jég megállt az utcákon, a fákban, termésben is kárt tett.
A megismételt romániai elnökválasztás első fordulójának eredménye sokkolta a pénzpiacot, az egyre fokozódó aggodalmak erős érzelmi reakciókat váltottak ki a befektetők és a megtakarításokkal rendelkező lakosság körében is.
Önkénteseket jelentkezését várják homokzsákok rakásához Alsósófalván, ahol a vízügyi hatóságok a rét elárasztása mellett döntöttek a paradji sóbánya megmentése érdekében – számolt be Facebook-oldalán a Sóvidék Televízió.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.