A héten jött a hír: a Nemzetközi Öttusa Szövetség úgy döntött, kidobja a lovaglást az öttusából, és már el is indított egy széles körű szakmai konzultációt arról, milyen sportág kerüljön a helyére (sokan a kerékpárt rebesgetik), hogy ne kelljen négytusává változtatni a(z olimpiai) sportág nevét.
Nos, a hírre Pierre de Coubertin, a modern olimpia (és az öttusa) atyja is felvonná a szemöldökét. De hát miért?
Jó, elismerem, az öttusa sosem volt igazi tömegsport. De még az is nyugodt lélekkel állítható, hogy nincs ott az olimpiai sportágak élbolyában, még a klasszikusokéban sem. Ezzel (is) magyarázható, hogy 1912 óta (ekkor vált olimpiai sportággá) számos változtatást hajtottak végre: egyre kurtították az időtartamát (ma már egynapos versenyszám), lenyestek az egyes próbákból is (az úszás és a futás távja rövidült), összevontak számokat (a lövészetből és a futásból lett az úgynevezett kombinált szám), a sportpisztolyt légpisztolyra, majd lézerpisztolyra cserélték (igazi csillagok háborúja, hát nem?), 2022-től pedig állítólag 90 percbe akarják beszuszakolni az egész versenyt, ami, hát, egyelőre nehezen elképzelhető.
Nem kétlem, hogy a sportág modern bábái értik a dolgukat. Azt sem kétlem, hogy a szándékuk jó (de hát a hasznos idiótáké is az, bizonyos szempontból). A fenti változtatásokat el lehetett fogadni, állítják a hozzáértők. De hogy egy teljes versenyszámot kidobjanak az ablakon (amely nem mellesleg a magyar sportélet egyik igen fontos és eredményes ága), ezt nehezen tudom lenyelni. Mégpedig az indoklás miatt. Az nemzetközi öttusa-bábák siettek megjegyezni, hogy ó, dehogy a sajnálatos
" target="_blank" rel="noopener">tokiói olimpiai eset áll a döntés mögött. (Az történt, hogy az addig toronymagasan vezető Annika Schleu lova megbokrosodott az akadálypályán, ami miatt kizárták a versenyből és ezzel úszott az aranyálom. Habként a tortán az edző megütötte a lovat a pálya szélén.) Szóval nem ez a hivatalos indok. Hanem ez: az öttusa világméretű fejlődésének áll útjába a lovaglás, ugyanis… tessék megfogózni… egyes vidékeken (a karibi térség volt a példa) nincs ló. Hö?
" target="_blank" rel="noopener">Jég veled! című vígjáték jutott eszembe, amely lényegében arról szól, hogy néhány jamaicai sprinter (ugye, ebben elég jók arrafelé) hogyan válik a bobversenyzővé, és, mint ilyen, olimpiai sportolóvá. Oké, vicces meg minden, de fikció.
Na mármost, ami az öttusával és ezen belül a lovaglással történt, az nem fikció. Szomorú valóság. Valami homályos esélyegyenlőségi magyarázattal kinyírtak egy olimpiai sportágat. Ja, persze, zombiként meglesz a jövőben is.
Na de akkor, kérdem én, mi lesz a következő olimpiai csoda? A téli olimpiáról kiseprik a havas sportokat, mert a világ bizonyos területein nincs hó? Tilos lesz a bokszolóknak, birkózóknak, cselgáncsozóknak stb. egymásnak esni a páston, mert az agresszív? Sőt, a ha végigmegyünk ezen a hamis és végtelenül káros esélyegyenlőségi ámokfutó-gondolatmeneten: tilos lesz bármilyen versenyt szervezni, mert ugyan biza milyen csúnya dolog, hogy valakik legyőznek (értsd, megaláznak, háttérbe szorítanak, elnyomnak) másokat?
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Letépte a magyar nemzeti színű szalagot a nándorfehérvári diadal emlékművéről, és helyére román trikolórt idéző pántlikát kötött egy belgrádi román férfi, aki szerint „mindenhol ellopják a történelmünket a magyarok”.
Nem jött össze a bennmaradás a sepsiszentgyörgyi rendezésű vébén, a román jégkorong válogatott 2019 után ismét a divízió 1/B-ben kötött ki. Külföldön már kinyitottak a szavazókörzetek.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.