A vétó, az OMV-benzin, a tiroli sípályák és a román vámosok

Iszonyatos erővel fröccsent szét a mioritikus epe a csütörtöki brüsszeli döntés után, miszerint Románia ezúttal is kimarad a schengeni övezetből (Bulgária szintén, Horvátország viszont örülhet). A dühlé java természetesen a vétózó Ausztriára ömlött, de jutott a hintáz(tat)ó Hollandiának, sőt, még a szintén kieső Bulgáriának is (mert ők azt a javaslatot nem szavazták meg, hogy tárgyalják külön Románia ügyét).

Teljes mértékben megértem a frusztrációt. Fontos lett volna bejutni Schengenbe, elsősorban gazdasági okok miatt. Azt a szinte eszelős dühöt azonban sehogy sem tudom megérteni, amellyel a román politikai elit (amely, ugye, némi felelősséggel bír az ügy sikere, illetve kudarca terén) nekiugrott a „feketeseggű” Ausztriának. Voltak a jólfésült européerek, akik uralkodtak magukon és csak olyan jelzőket használtak az osztrák döntéssel kapcsolatban, mint például: igazságtalan, indokolatlan, méltánytalan (az európai kohézióra és egységre) veszélyes. Aztán voltak az őszinték, akik tövig nyomták a pedált. Elhangzott ott minden: putyinista, gyalázatos, populista, áruló, náci, imperialista, gyarmatosító, fasiszta (mármint Ausztria). És elhangzott az is, hogy hej, románok, ne menjetek sízni Ausztriába, hej románok, forró bojkottot az osztrák cégek kopasz nyakába, bezárni az osztrák bankoknál nyitott számlákat, ne igyatok Red Bullt, se Pfannert, ne tankoljatok az OMV-kutaknál! Tényleg, egyelőre csak azt nem láttam, hogy hej, románok, ne nézzétek A muzsika hangját!

Külön említést érdemel azon (elsősorban civil) háborgók csoportja, akik a döntés kapcsán a honi tájakon híres-hírhedtté vált osztrák fakitermelő vállalat, a Schweighofer Holzindustrie „halálát” kívánják. Én őket is megértem: fát lopni nem helyes! Viszont halkan kérdezem (készpénznek véve a lopást): ha a hazai rendszer olyan jól felkészült lett volna, vajon lehetett volna annyi fát lopni?

Ezt a halk kérdést feltehetném a határvédelem meg a korrupcióellenes harc ügyében is. Én elhiszem, hogy Románia valóban nagy lépéseket tett, technikailag felkészült, hiba nincs, jöhet ellenőrizni akár maga Mark Rutte holland és Karl Nehammer osztrák főmufti is, na de az vajon miért van, hogy Magyarországon és Ausztriában annyi illegális bevándorlót kapnak el ma is? Ide kívánkozik a szintén a döntés kapcsán megjelenő Facebook-poén: a nyugati határon dolgozó vámosok nagyon szépen köszönik Ausztriának, hogy megtarthatták munkahelyeiket! (Á, nem azért, mert csúszópénz, spága, jatt lenne ott a divat, dehogy!)

Annyi szájon kiejtett, hálóra feltöltött gyalázkodás hangzott el az elmúlt 24 órában, hogy az bőven felér nem egy, de három „hadüzenettel”! Ahelyett például, hogy a felelős illetékesek, elemzők, szakértők, megmondóemberek stb. picit hátradőlnének és elgondolkodnának a dolgon. Az ilyen jellegű szavazások esetében mindig a tagállami érdek a döntő tényező. És hiába csinál úgy Románia, mint valami Bólogató Ioan János, aki minden szavazáson szépen beül a padba és felemeli a kezét, amikor kell, remélve, hogy ha ő kerül sorra, a többiek is ugyanúgy tesznek majd. Hiába megy el minden partnerhez, hiába beszélget és ígérgeti, hogy haddel, megoldjuk. Persze, működik a dolog, amíg az érdekek egybeesnek. Százegynéhány évvel ezelőtt például remekül működött, hiszen az akkori (nagy)hatalmak át akarták rajzolni az elbukott Monarchia térképét. Most viszont teljesen sokkos állapotba került a mindig és mindenütt jó kisfiúként a nagy közös európai kórust zengő Románia. (Némileg érthető ez a trikolór kézcsókolósdi is, hiszen kapásból-példaként, Romániát még egy összevont szemöldökkel se illeti a brüsszeli központ, amiért nem létezik az azonos neműekre is vonatkozó bejegyzett élettársi kapcsolat, ellentétben a másik „feketeseggűvel”, Magyarországgal, ahol pedig 2009 óta megvan a jogszabály.)

Mit lehetett volna tenni? Nos, az européer kóruspróbák helyett például jobban oda lehetett volna figyelni a nemzeti érdekre. Hiszen biztos, hogy Ausztriának is fájhatott volna egy vétó valamilyen hasonló esetben, amikor történetesen neki volt szüksége arra a szavazatra. Na, akkor és ott lehetett volna határozottabban lobbizni, keményebb háttéregyezséget kötni. A jelek szerint nem sikerült. De nem baj, a tanulságok most is levonhatók. Ügyesebben kell politikát játszani a nagy közös pályán. Mondjuk, fröcsögés helyett. Mert nagyon úgy tűnik, Ausztria magasról tesz a „hadüzenetre”.