A román sportminisztert is lelövik, ugye? Aki történetesen magyar

Úgy látszik, Novák Eduárdot (kétszeres világbajnok, olimpiai bajnok kerékpározó, jelenleg Románia ifjúsági és sportminisztere) ki akarják lőni a román honvédő sportmindentudók. Ha megnézzük az utóbbi hat hónap vonatkozó eseményeit botrányait, a napnál is világosabb, hogy Novák úrral időről időre „baj van”. Hol az a baj, hogy a nemzet egyik élő sportlegendáját, Gică Hagit Georgenak nevezi (mert, ugye, Bölöni Lászlót például soha, de tényleg soha nem keresztelte el bárki román nyilvános felszólaló, leíró), hol az a baj, hogy össze meri vetni a román és a magyar sportéletet, előbbi hátrányára, hol az a baj, hogy román (!) sportminiszterként gratulálni mer a magyar foci válogatottnak az Eb-n nyújtott teljesítményéért (megjegyzem, a román válogatottnak nem gratulálhatott, mert… tudjuk, miért), az pedig folyamatosan baj, hogy a hivatalos közösségi oldalán két nyelven (románul és magyarul) kommunikál.

És ezzel el is jutottunk a legújabb Novák-botrányhoz. Az történt, hogy, hogy Ana-Maria Popescu (korábban Brânză) kardvívó ezüstérmet szerzett a tokiói olimpián. Remek, bravó! Na de innen kezdődik a kevésbé elegáns hazai csörte. A friss ezüstérmes ugyanis beszólt a sportminisztériumnak: reméli, hogy ez az ezüst elég lesz a román vívás jövőjét biztosító költségvetés előteremtésére, afféle garanciaként.

És igen, ezen a ponton Novák Eduárd nem úgy viselkedett, mint egy politikus, vagy akár egy gentleman. Inkább úgy, mint egy mérges vívó, aki, ha odavágnak neki, hát visszavág. Ezt mondta:

Meg ezt:

Mi a baj ezekkel a mondatokkal? Semmi, azon túl, hogy nem vall rafinált diplomáciai érzékre, sem eleganciára. De hát kimondta, kimondta.

Az is igaz, hogy bokrétával várta a hazatérő ezüstérmest a reptéren. És igen, az is igaz, hogy Ana-Maria Popescu sem viselkedett elegánsan, amikor, ha úgy tetszik, lógni hagyta a levegőben a miniszter kézfogásra nyújtott jobbját, tessék nézni:

https://www.facebook.com/watch/?v=574496790591255&t=0

Szóval ezek után, ahogy a sportban mondják, egálban vannak. Egy sportszerűtlen beszólás innen, egy sportszerűtlen gesztus onnan.

A nagyobb probléma az, ahogy Novák úr ominózus (és ismétlem, valóban kifogásolható) nyilatkozatait a román sportsajtó és egyéb honvédő sportmindentudók kezelték. Gyakorlatilag kiragadták szövegkörnyezetükből a miniszter mondatait, puskagolyókat öntöttek belőlük és vadul lövöldözni kezdtek vele a sportminiszterre.

És innen, tudjuk jól, mindegy, mit mondott a román sportminiszter, aki történetesen magyar. Innen már csak az görög tovább, egyre terebélyesedő hógolyóként, hogy ez a csávó sárba tiporta az első román olimpiai érme(s)t. Arrogáns, bosszúálló, bunkó, kérjen bocsánatot, monnyonle, ilyen felszólítások röpködnek a nyilvános térben. Sőt, olyan abszolút paraszt gesztusok is előkerülnek, mint pédául Orlando Teodorovici ex-pénzügyminiszteré, aki amellett, hogy gúnyolódik Novák úrral, román sportismeretből is kőbunkó, ugyanis arra szólítja fel a már több paralimpiai bajnoki érmet begyűjtő élsportolót, hogy szerezzen bár egy olimpiai érmet, ha képes rá.

Ja, mindez egy olyan országban történik, ahol egy sportszövetség épp leköszönő elnöke (az ország top egyik top predátoráról és élő teniszlegendájáról, Ion Țiriacról van szó) unzsenír kidobathatja a vele egyet nem értőt az ülésteremből. És akkor még a börtönviselt Gigi Becaliról és egyéb sportmaffiózókról nem is ejtettem szót.

Úgy vélem, egy bocsánatkérés mindenképp elkelne Novák úr részéről, a mundér becsülete végett. Azon túl pedig csak azt tudom neki ajánlani, amit apám nekem, amikor annak idején vívóversenyre, egyetemi felvételire készültem: Fiam, neked kétszer olyan jól kell teljesítened, mint bárki románnak. Mert magyar vagy.