A Román Akadémia „magyarbarát” elnöke nem akar államfő lenni az AUR színeiben. De miért is?

Röviden: miért is akarna? Nagyobb hasznot hajt nackóvonalon ott, ahol van. Hosszabban: múlt pénteken történt, hogy Ioan Aurel Pop – akinek „magyarbarát” megnyilvánulásairól itt, itt, itt meg itt lehet olvasni – a Facebook-oldalán eléggé rejtélyes módon megüzente, hogy ő márpedig semmiféle politikai tevékenységet nem szándékozik végezni, az Akadémia fölötti méltóságteljes sáfárkodáson kívül. (Erre e ravasz mondatra alább még visszatérek.) Az enigmatikus elnöki üzenet oka a hírek szerint az, hogy a mioritikus haza ügyeletes nackóhérosz-pártja, az AUR társelnökei, George Simion és Claudiu Târziu urak úgy emlegették, mint a párt lehetséges államfőjelöltjét a következő elnökválasztáson. Na mármost, érzésem szerint az akadémiai elnök úrnak az a problémája a belengetett jelöléssel, hogy a párt a második helyen áll ugyan a népszerűségi listán, de... nem szalonképes. Ha szalonképes lenne, talán nem is lenne vele baja Pop mesternek, hiszen elég sok közös vonás van a két fél közt, ami például a magyarbarátságot illeti. Ám az AUR rosszul mutatna a közös fotón. Hosszan sorolhatnám a példákat, de elég lesz a párt frontembere és arca politikai karrierjének két végpontját szemügyre venni. George Simion úr azzal robbant be a hazai köztudatba, hogy szó szerint támadást intézett egy… temető ellen. Karrierjének jelenlegi omegája pedig a híressé vált madridi hazudós performansz. Nos, ezt egy Pop mester nívójú gentleman nem tudja összeegyeztetni a saját, amúgy mélynacionalista értékrendjével. És akkor most visszatérek a fent említett ravasz mondatra. A pontosság kedvéért idézem az elnök urat: „Annak nyomán, hogy az utóbbi időben említésre került a nevem a politikai pálya kapcsán, meg kell jegyeznem, hogy az egyetlen politika, amit művelek, a Román Akadémiáé...” Magyarán: Ioan Aurel Pop úr továbbra is az Akadémia csarnokaiban, csarnokaiból szándékszik űzni az általa szalonképesnek ítélt (naná, hiszen ő csinálja és irányítja) magyarellenes (kultúr)politikát. Minek kéne neki egy totál labilis, enyhén szólva félművelt politikusokból álló banda, mint háttér, amikor kéznél van a degeszre tömött trezorú patinás állami intézmény? És ja, bárki nackó román politikus és „intéző” ugyanezt mondhatná: minek nekem beállni ebbe a hisztipártba, amikor ugyanazt az asszimilációs (időnként elnyomó) politikát folytathatom a PSD-ben (pl. Titus Corlățean és társai), a PNL-ben (pl. Rareș Bogdan és társai), prefektúrákon, polgármesteri hivatalokban, a labirintikus állami intézményrendszer bármely folyosóján? Ráadásul úgy, hogy nem röhög rajtam és nem köpdös le folyton a közvélemény elitebb része. És biza, igazuk van az illetőknek. Sajnos jól csinálják.