A Román Akadémia „magyarbarát” elnöke beszállt a vérugató kórusba

Ioan Aurel Pop kiváló példája az államilag finanszírozott értelmiségi uszítóknak. Akik egyre gyakrabban fognak üvölteni, ahogy közeledik a trianoni évforduló.

Hirdetés

Klaus Ionopotchivanoc Iohannis román álkisebbségi államelnök múlt szerdai gyűlöletkeltő és uszító performansza óta gyakorlatilag egymásnak adogatják a mioritikus nyilvános térre vezető ajtó kilincsét a legkülönbözőbb politikai elemzők, véleményvezérek, kutató- és megmondóemberek (az idézőjeleket tetszés szerint ki lehet helyezni a megnevezések köré). Lélegzet-visszafojtva vártuk már, mikor lép színre Ioan Aurel Pop, a híres-nevezetes Babeș-Bolyai Tudományegyetem volt rektora, a Román Akadémia jelenlegi elnöke is. Ahhoz képest elég sokáig kellett várni, elnök úr ugyanis csak vasárnap kora délután jutott oda, hogy nackólángba boruljon a Facebookon.

Hosszú, hosszú bejegyzést írt. Nagyon-nagyon messziről, szinte Decebáltól és a Mioricától indít. Hogy milyen rossz ez a járvány, a karantén, a bezártság, az emberek teljesen összezavarodnak a mindenféle hírek hallatán, még a parlament sem tud rendesen működni, szegény, lám, hogy átment az egyik házon a rettenetes székely autonómia-törvénytervezet, bla bla bla.

A sok fennkölt közhelyből igyekeztünk kiemelni a lényeget. Amely a következő (figyelem, uszítás következik!):

„Ha az alsóház és annak bizottságai elfogadtak egy ilyen szöveget (az autonómia-tervezetet – a szerk.), még ha csak procedurális és konjunkturális gyakorlatról lett légyen is szó, ez rendkívül súlyos, a parlamenti epizód végkimenetelétől függetlenül. Hiszen ezek alapján akár az is várható, hogy egy politikai alakulat vagy képviselő letesz a képviselőház vagy a szenátus asztalára egy olyan tervezetet, amely Románia lakosságsűrűségének csökkentését irányozza elő, vagy egy olyat, amely az ország bizonyos területének eladását célozza meg (például egy dunai vagy duna-deltai sziget elidegenítését), vagy egy olyat, amely a román nyelv használatának betiltásáról szól egy olyan helységben, ahol a románok kevesen vannak stb.”

És akkor nézzük sorba:

1. Lakosságsűrűség csökkentése. Itt két esetről lehet szó. Vagy a lakosság effektív számának csökkentéséről, pl. eladás (lásd szászok), kitelepítés, esetleg… na de ezt le se merjük írni. Vagy arról az igen jól bevált nemzeti kommunista technikáról, hogy betelepítés útján gyérítik az őslakosok sűrűségét. Ez tehát kimeríti az uszítás és gyűlöletkeltés fogalmát.

Hirdetés

2. Az ország területének eladása. Ha Iohannis ámokfutó nyilatkozatából indulunk ki, amelyre Pop úr reflektál, nem nehéz kikövtkeztetni, kik azok, akik el akarják adni Románia egy részét, és kinek. Uszítás? Igen. Gyűlöletkeltés? Igen.

3. A román nyelv betiltása egy olyan helységben, ahol a románok kevesebben vannak. Na hol fordulhat elő ilyesmi? Ejsze Szebenben, ahol csak úgy tolong a sok szász. Uszítás? Igen. Gyűlöletkeltés? Igen.

Nagyjából erről szól az egész hosszú, hosszú bejegyzés. És nagyjából erre készülhetünk fel a trianoni évforduló előtt. Mégpedig egyre fokozottabb iramban.

Hirdetés