A rasszizmus bábeli zűrzavara

Tudjuk, mert ömlik minden csatornán: rasszizmus van! Ott is, ahol van, ott is, ahol nincs. Azt is tudjuk (mert ömlik stb.), hogy hol van, no meg azt is, hogy hol nincs. Ott van, ahol az ex-kolonialista, ex-rabszolgatartó, de mindenképp felsőbbrendű, kiváltságos fehér népség él. Akkor is, ha történetesen nem ex-kolonialista, meg nem ex-rabszolgatartó.

Most például a focipályán dübörög a rasszizmus. Az történt, hogy egy európai bajnoki mérkőzésen egy román bíró azt mondta egy kiállítandó fekete másodedzőről, hogy fekete. És bumm, kitört a nemzetközi botrány! A csapatok levonultak a pályáról, a civilizált sportvilág nyilvános kivégzést követel, de a hisztilabda átpattant a geopolitika nagypályájára is: mennydörög maga Erdogan elnök (az egyik csapat, ugye, török), amin csak azért csodálkozom, mert ha valaki, ő aztán nem megy a szomszédba egy kis diszkriminációért. Persze, bíróvért kiált például a francia sportügyi miniszter is, aki történetesen román származású. Ezen annyira nem csodálkozom, hiszen arrafelé rasszizmust kiáltani manapság kábé ugyanolyan etikettbeli előírás, mint köszönni, ha az ember belép valahová, ahol mások is vannak.

Persze, felrobbant a hazai szervezeti és nem szervezeti elit is. A román külügyminisztérium egy nagyon nemesnek és európainak és civilizáltnak szánt, ám valójában röhejes gesztussal kicserélte hivatalos Facebook-oldalának borítóképét. Mégpedig a török csapat által közzétett szlogenre: Nemet a rasszizmusra! De megnyilvánult az ügyben az igencsak illetékes Diszkrimiációellenes Tanács is, amelynek elnöke, Asztalos Csaba azt találta mondani (amellett, hogy a bíró égbekiáltó rasszista bűncselekményt követett el), hogy ő inkább az afroamerikai kifejezést használta volna a rasszista fekete helyett. Üzenem ezúton is Asztalos úrnak, hogy az illető fekete nem afroamerikai. Ugyanis Kamerunban él. Ugyanakkor küldenék egy forradalmi kifejezést Asztalos úrnak, amit ilyenkor nyugodtabb szívvel ajánlgathat, hülyeség helyett, mondjuk: afroafrikai. Mert ezzel talán nem röhögtetné magát annyira. De hőbörög a Facebook elit népe is. Román filológus ismerőseim elképesztő energiával elemzik a rasszista nyelvjátékok ezen elborzasztó példáját. Persze, úgy, hogy ha véletlenül bárkinek valami ellenérve van, az bunkó, tanulatlan, paraszt, AUR-párti (ez a legújabb hasonlat, ugye) és persze, rasszista. Az elit nyilván nem olvasta (nem volt rá ideje valószínűleg, a vérugatás miatt) az ENSZ vonatkozó kitételét, miszerint a másodedző bőrszínére való utalás nem eredményezte az illető jogainak megszűnését vagy csorbítását, tehát nem minősülhet rasszistának.

Mielőtt feltenném a kérdést, azért elmesélném a világra szóló botrány lényegét. Amely valóban nyelvi természetű. A sztori, röviden: a fekete másodedző ha tetszik, túl látványosan adott hangot nemtetszésének a kispadról, mire a román bíró kiállította. Egyik román bírótársa, aki feltehetően nem látta a helyzetet, megkérdezte, kiről is van szó. Mire a román bíró kimondta a kimondhatatlant. (Fekete, vagyis negru, vagyis black, olyan black, mint a Black Lives Matter, teszem azt.) Na és itt jön a rasszizmus bábeli zűrzavara. A másodedző hallotta a szót (nem nehéz, üres lelátók mellett). És ő, ugye, kameruni. Amely ország egy része francia gyarmat volt. Tehát a franciát feltehetően beszélő kameruni a román negrut (azaz feketét) negrónak, azaz… egy valóban meredek kifejezésként értelmezte. Neki is ment a román bírónak, hogy miért mondta neki, hogy negró. És innen nem volt megállás. A negru-negró tengelyen kitört a világháború.

És akkor most kérdezem: ha történetesen fehér lett volna az a másodedző, és a román bíró azt mondta volna róla, hogy fehér, vajon lenne most nyilvános autodafé, vérugatás, diplomáciai jegyzékváltás, morálatombomba? Nem lenne. Aminthogy azért sem vonultak le soha csapatok a pályáról, azt követően sem lett világháború, hogy a román szurkolók a halál f...ára kívánták, totál publikusan, a történetesen ellenük játszó magyar csapatok játékosait. Kellett mindehhez a fejlett nyugati morális hagymáz. Na tessék, most akkor itt van.