30(00) év: egy ágyban az RMDSZ-szel

1989 decemberében alaposan szájon csókolt a szabadság illúziója. Engem is, gondolom, másokat is. Na most, gondoltam, mindent kimondhatok, mindent tagadhatok, sőt, mindent meg is tehetek. Így is történt. Illetve: egy frászt! Egy nap nagyanyám közölte velem, hogy beíratott az RMDSZ-be. Az mi, kérdeztem. Hát a Párt. A mi Pártunk. Amibe minden jó magyarnak be kell lépni. A mi gólyánk jutott eszembe. (Nem is tudtam, mekkora próféta voltam akkor.) Ja, akkor jó. S mentem dolgomra. Most, hogy visszagondolok: basszus, mintha nem 30, de legalább 3000 éve ülne itt az RMDSZ. Mellettem, az ágyban, ahol ezt a szöveget írom. Valami istenféle lehet, ha jobban belerévedek a múltak metaforikus lefolyó-labirintusába. Ő teremtette az erdélyi magyarságot, mint kollektív lényt. De Ő teremtette az erdélyi magyar embereket is külön-külön, mint önálló földönfutókat. Minden erdélyi magyar egy-egy tulipán a Radamesz tündérkertjében. Ahol Ő a jó Kertész, aki kíméletes szigorral gondozza kertjét nap mint nap. Felás, öntöz, hagymát ültet, kerítést emel, táplál, akár a saját vérével, ha kell. Ja, és gyomlál is. Ha kell. Engem például kigyomlált. Mert egy szép nap meguntam, hogy folyton vele aludjak. Ez akkor történt, amikor új kiskertészek érkeztek az erdélyi tündérkertbe. Polgáriak és népiek. És unott ágyasként (vagy kalandorkedvű tulipánként) átnéztem a kerítésen, hallám, mi fák teremnek a népiek földjén. Letettem a tulipános jelmezt, ahogy illik, és beléptem a népi pagonyba. Igen ám, de szakértőként, kuratóriumi tagként részt vettem a Communitas Alapítvány (ez afféle melegház és csíráztató a tulipános kertben) egyik ösztöndíjbizottságában. Na, szépen kigyomláltak onnan. Olyan elegánsan, hogy észre se vettem. Csak a sajtóból. Utána meg elmagyarázták, hogy biza, ilyen a politikai kertészi logika. A dudvának menni kell. Közben megint telt az idő. A népieknél sem igazán tudtam beágyazódni az anyaföldbe. Úgy látszik, velem van baj. Lehet, tényleg dudva vagyok. Radamesz pedig ma is ott ül az ágyamban. Ül, telefonál, kongresszusokat tart, munkaebédel, ügyintéz, román politikusokkal telefonszexel, kampányol, aláírást gyűjt, megfontol, hangsúlyoz, fontosnak tart, nehezményez, megfogalmaz, döbbenettel vesz tudomásul. Satöbbi. Én meg ott fekszem mellette. És nem tudom kirúgni. Na kérem: ez a romániai magyar kisebbségi lét indiszkrét tragikomédiája.