Románia-szerte is egyre erőteljesebben hallatják a hangjukat azok, akik megkérdőjelezik és nem ritkán pusztán a világháló különböző szögleteiben olvasható, összeesküvés-elméletszerű információkra alapozva vitatják a védőoltások fontosságát, azzal riogatva, hogy a vakcinák veszélyes összetevőket tartalmaznak, autizmust okoznak satöbbi.

Miközben a távlati cél, az autonómia – hogy a szimbolikus politizálásnak is megtartsuk a pozitív hozadékát – marad, az RMDSZ-nek a megszerzett kisebbségi jogok megtartásán és kiszélesítésén kell munkálkodnia, illetve azokkal a szakpolitikai kérdésekkel kell foglalkoznia, amelyek meghatározzák a mindennapjainkat, s amelyek alapot jelenthetnek a jövőnek.

Egy öncélú, saját bőrét mentő, önnön javaiért síkraszálló társasággá alakult a „tisztelt ház”, mely lassan bár a közjóért való tevékenykedés látszatát sem igyekszik megőrizni.

A világháborút követően – de már jóval korábban tulajdonképpen – kényelmes útnak bizonyult, hogy „feltalálták” a bűnös nemzet fogalmát, s a magyarságnak, minden eddiginél jobban megszaggatva, kifosztva, annak is örvendenie illett, hogy egyáltalán élhet még a Kárpát-medencében, magát meghúzva, szüntelenül hamut szórva enfejére.

Elcsodálkozhatunk a hirtelen oroszlánszívűvé vált egészségügyi miniszter határozottságán, amikor a magyarokkal szemben kell fellépnie. Jó lenne, ha ennyire határozottan állna ki a törvényes előírások betartása mellett, amelyek előírják az önálló magyar főintézetek létrehozását a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen.

„Románia nem igazán rendelkezik demokratikus hagyományokkal, azonban az utóbbi években az egész régióban megfigyelhető volt a demokratikus értékek hanyatlása, a keménykezű politizálás iránti hajlam és az ellenségkép-keresés fokozódása." Interjú

Vásárhely magyar lakossága a város 43 százalékát teszi ki – a győzelemhez ennél jóval több kell. A 43 százalék túlszárnyalását ugyanakkor már eleve sikerként lehetne elkönyvelni, ha azonban a közös magyar jelöltre szavazók aránya elmarad ettől, a baj a hiányzó százalékok száma szerint hatványozódik.

Gyakran még azt sem tudjuk, hogy romániai magyarnak, erdélyi magyar embernek, egyetemes magyarnak, keményen dolgozó kisembernek, vagy egyszerűen csak embernek nevezzük magunkat.

Miből jutna a jelenleginél több pénz vizsgálatokra, megelőző szűrésekre, ha a tavalyinál is kisebb az idei költségvetés, ami az utolsó helyre sorolja e tekintetben (is) Romániát Európában?

A hírszerző szolgálat figyeli az adófizető polgárt. Figyeli, ügyeli és ijesztgeti. Ma már az egész társadalom fél, senki sem érzi biztonságban magát.

Pofon vágva az egyéni szabadságjogokat, gyakorlatilag kötelező szolgáltatás igénybevételére kényszerítik az adófizetőt. A játszma egyetlen nyertese a bankrendszer, ennek a kezére játszik a politikum.

Helyszín: Nagyvárad, Moszkva Kávézó. Idő: Hiperkarma-koncert előtt. Szeretnék interjút készíteni Bérczesi Robival, de a zenekar még sehol és az idő egyre szűkül.

Sokszor kiderült már a gazdasági válság óta, hogy a krízis ellentételezésére sem Brüsszel, sem Washington nem rendelkezik életképes, bejáratott recepttel. Hosszú azoknak az országoknak a listája, amelyek esetében hasznavehetetlennek bizonyult a hitelezői trojka pénzügyi-gazdasági stratégiája.

A volt államelnök idején – és kétségtelenül a tudtával, ha nem éppen „stratégiai” sugallatára – indult el az a rendkívül veszélyes folyamat, amely a Markó Attila-ügy alapja és lényege.

Nem kell nagy hangon világgá kiabálni a sérelmet, mert valaki megbántódhat Bukarestben, s ki tudja, jön-e még pénz, elúszhatnak a kínkeservesen kiépített összeköttetések.

Minket korán megtanítottak arra, hogy a ránk tört szabadságnak nem vagyunk egyenlő részesei, s ha magánemberekként szabadabbá váltunk is valamelyest, ezt nem élhettük meg igazán közösségként.

Hogy mennyire „érdekli” honatyáinkat a szavazópolgárok érdeke, elég ha elmondjuk, hogy például a romániai magyar közösség számára rendkívül fontos kisebbségi törvényt tíz éve lepi a por egy fiókban.