A gond az, hogy a görögök győzelme nem több illúziónál. Lázadásuknak eredménye nincs, mert nem is lehet, az ünnep másnapján kezdődik minden elölről: a nyugdíjasok hosszú sorokat állnak a bankautomaták előtt, hogy a megengedett legtöbb hatvan eurót kivehessék, a bankok zárva, a húzóágazatnak számító vendégforgalom kegyetlenül megsínyli a bizonytalanságot.

Egy biztos: a Grexit – hiába riogattak vele – nem következik be. Méghozzá azért, mert túl nagy presztízsveszteség lenne az EU számára.

A szóba jöhető forgatókönyvek bármelyike esetén a következményektől senkinek nem lesz kedve ünnepelni. Legkevésbé a görögöknek.

Tízmillió euró megy tehát el olyan autópálya-szakaszokra, amelyeken igen kevés az esélye, hogy 130 kilométer/órával száguldozzunk, az eddigi tempót ismerve nem is gyerekeink, hanem inkább unokáink felnőttkorára tennénk meg a téteket, ha fogadni kellene.

Lehet, hogy az első évben még lesz valami felmutatható sikerélmény: több jó dolgozat kerül ki a maturandusok keze közül, ugyanis a másmegyei tanerő – az irigységen kívül – semmilyen elfogultságot nem érez majd, ha netán kiderül, hogy a Tulcea megyei matekosok, akiknek dolgozatait Biharban mérlegelik, jobbak, mint a helyiek vagy fordítva.

Honatyáinknak természetesen nem volt idejük ilyen csip-csup ügyekkel foglalkozni, megvádolt társaik körül kellett védőbástyát alkotniuk, saját nyugdíjukról gondoskodniuk, s lám, a farönkök kivitelét korlátozó törvény nem került napirendre, így a nagy feldolgozók – például a Holzindustrie Schweighofer – nyugodtan vihetik az akár illegálisan kitermelt nyersanyagot külföldre.

Addig mind bezgette a Ciuc a Csíkit, hogy a Heineken-ellenesség a székely nemzeti identitás részévé kezd válni.

Az EU nem azért bővítette határait, hogy később elkezdje szűkíteni területét. Nem azért fektet be, hogy majd ne profitáljon. Az, hogy az EU ad, csak látszat, mert amit egyik kezével ad, azt a másikkal többszörösen veszi vissza.

Kolozsvári, romániai polgárként elutasítom az ön állításait és szomorúan látom, hogy dacára hosszú politikai karrierjének, ön is csak ilyen felszínes véleményt tud alkotni, egy Magyarországgal szomszédos országról.

Magyarok: vigyázó szemeteket Romániára vessétek!

Döntsd a tőkét, ne siránkozz.

Az egymással szembeni európai erőfitogtatás egyéb, súlyosbító körülmények nélkül is káros és aggasztó lenne. Annak fényében azonban, hogy egy új erő, az egyre agresszívabb és embertelenebb iszlamista fundamentalizmus a nyugati, keresztény civilizáció – tehát mindkét szemben álló fél – elpusztítására tör, egyenesen esztelenség.

Ebben a zászlóversenyben amúgy nem lenne semmi rossz – színes vászon, tű és cérna van bőven az országban, és serény varrónők is akadnak –, ha a „vetélkedő” nem egymás ellen menne ki.

Kétségkívül jobban mutat Bukarest és a nagyvilág előtt, ha egyetlen autonómiatervezet mellett áll ki a székelyföldi magyarság, egyetlen tervezet mellé sorakozik fel minden magyar párt és szervezet, nem pedig két statútumról folyik a vita, miként jelenleg.

A vádhatóság nem csak a kormosokat – sőt nem is minden kormost! – kérdez meg a cselekedetei felől, hanem bizonyos politikai játékoknak megfelelően sokakat be is kormoz.

Romániában még mindig vannak gyermekek, akik soha nem jártak iskolába, nagymértékű az iskolaelhagyás, a megfelelő nevelésben nem részesülő fiatalok aránya is egyre nő.

A biztonsági háló fenntartását célzó engedmények mögül egyértelműen kilóg a lóláb: a politikai elit ismét a gazdaság teljesítményén felül költekezik, a jóléti intézkedések költségeit pedig jórészt a lakossággal fizetteti meg.