Konkrétan. És úgy tűnik, be is fogja.
Egy ideje csendben figyelem a legújabb román-magyar bajnoki mérkőzést. A két ország válogatottja válogatott szidalmakat zúdít egymás fejére, menekültügyben. Klasszikus szókarate-mérkőzés ez, hozzászokhattunk az idők folyamán. A román miniszterelnök, külügyminiszter, ex-külügyminiszter, különböző megmondóemberek a mioritikus nemzeti válogatott tagjai. A magyar külügyminiszter szinte egyedül állja a sarat a másik oldalon.
A virtuóz becsmérlés szintjén döntetlen a mérkőzéssor eredménye. Hiszen amikor Szíjjártó csúcsminiszter úr az ezeréves történelemre hivatkozik, ez pont olyan hülyén hangzik, mint amikor a megboldogult Corneliu Vadim Tudor pojáca úr a százezer éves dák múltat emlegette. Szóval, minőségben nincs alja a csodálatos fordulatoknak.
Hozzászokhattunk ehhez, írtam az imént. Van azonban egy lényeges különbség a korábbi rangadók és a jelenlegi helyzet között. Nevezetesen az, hogy miközben Magyarország kétségbeesett erőfeszítéseket tesz, hogy (jól-rosszul) megvédje saját (és implicite mások) határait a migránsok egyre hömpölygő tömegeivel szemben, Románia felhúz két menekülttábort a Bánságban, aztán lazán hátradől, szotyizik, és szarik az amúgy is nyakig trutymóban ülő szomszédos, testvéri, közös-európai országra.
Jellemzően opportunista viselkedés ez. És jellemzően balkáni. Mert Románia nem akkor kezdte el Magyarország szarral dobálását, amikor az éppen európai divat volt. Hanem akkor, amikor már egyre több európai hivatalosság elismerte: ha jól, ha kevésbé jól, az Orbán-kormány legalább tesz valamit, miközben a nagy európai tesók gatyába rottyantva lapulnak a kontinens közepén. (Amúgy, ha visszaemlékszünk, elég sokszor kerültek hasonló helyzetbe a magyar vitézek, az végeken. Persze, ezt a román testvérek is elmondhatják – el is mondják – magukról.) Akkor, amikor lassan egyetlen nyugati médiatermék sem meri megszavaztatni olvasóközönségét arról, hogy egyetért-e Magyarország határmenti lépéseivel, vagy sem.
Szóval, Románia masszív késésben van az európai szidalomtrendekhez képest. Más kérdés, hogy ennek partikuláris okai vannak. Nem európaiak. A politikai presztízs szintjén gyakorlatilag önmagát kibelező, -herélő, megnyúzó és feldaraboló Victor Ponta ezzel a gájner húzással próbálta, próbálja menteni, ami nem menthető. Így igyekszik európai arcnak tűnni. (Miközben Románia, ugye, egyike a menekültkvóták ellen szavazó négy kisországnak.) Nem megy.
Ilyen esetben egy európai arc két dolgot tehet. Vagy segítő kezet nyújt az éppen küszködő európai arcnak, vagy kussol. Nos, Victor Pontáék országvezető csapata a harmadik változat mellett döntött. Mint a Történelem során jó párszor. Nos, ezek alapján csak ezt kívánom ennek az országvezető csapatnak: mélyen kapja be a Történelem hatalmas husángját.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Medve végzett egy olasz turistával a Transzfogarasi út Argeș megyei szakaszán – közölték a hatóságok csütörtökön.
Állami költségvetésből buliztak a Salromnál, miközben megfeszített erővel keresték a hatóságok a parajdi bányakatasztrófa megoldását. A betegszabadságokat is érintik a kormány új megszorítási intézkedései.
Egy 70–80 méteres szakadékból került elő annak a motorosnak a holtteste, akit csütörtökön megtámadott egy medve a Transzfogarasi úton, a Vidraru-tó közelében.
Az olasz sajtó részleteket közölt a csütörtöki transzfogarasi halálos medvetámadás áldozatáról, a 48 éves Omar Farang Zinről, aki Facebook-oldalán tett közzé szerdán medvés fotókat és videókat.
Petre-Florin Manole munkaügyi miniszter csütörtöki sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy a havi bruttó 347 lejes étkezési támogatásban pedig csak a bruttó hatezer lejnél kisebb alapfizetésű közalkalmazottak fognak részesülni.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
Ami megfogalmazhatatlan, mégis mindig megpróbálkozunk vele.
Ami megfogalmazhatatlan, mégis mindig megpróbálkozunk vele.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.