A józan gondolkodású ember – legyen az magas rangú politikus vagy „mezei” átlagpolgár – az első világháború századik évfordulójának évében tisztában van egy esetleges fegyveres konfliktus beláthatatlan következményeivel.

Jelképek egész sorát bontogató ünnep, amely a legkisebb településen is előcsalogatja a tettre vágyók mellett az unottak, csalódottak, elkeseredettek sorát. A szabadság ígérete véget nem érőnek tűnik az idegen hatalmak béklyójában.

Néhány hiperaktív ember irányít bennünket, az életmódváltás elborultan hörgő hitlerei.

Réges rég leszoktattam magam arról, hogy a nemzet, a nép, az ország lakosainak nevében szóljak kétségek nélkül, váteszileg.

Mélyen felháborítanak azok az ordas hülyeségek, amiket különböző hőbörgők hordanak össze a bukaresti tévéadókon, „a román nép nevében”, a romániai magyarok mai megmozdulásairól.

A ti szabadságjogaitok az enyémek is.

El lehet ítélni, meg lehet-e szólni az akasztott embert azért, mert kapálózik?

Tényleg, de tényleg nem találtak egyetlen egy határon túli (pardon, »külhoni«) magyar művészt sem, akinek adhattak volna a ma osztogatott művészeti és szakmai díjakból?

Jogászként azóta sem értem, miért kell egyezkedni arról, hogy a törvényt be kell tartani, illetve abba beleegyezni, hogy csak bizonyos korlátok között kell alkalmazni a teljesen egyértelmű, teljes körű anyanyelven történő felsőoktatást biztosító rendelkezéseket.

„A választójog kiterjesztése a határokon túlra kihívás a magyarországi politikai pártok számára is, hiszen kénytelenek jobban odafigyelni a nemzetpolitikai kérdésekre, azokat szűk pártpolitikai érdekek fölé emelni, illetve programjaikba be kell építeniük ez irányú üzeneteiket.” Interjú.

Traian Băsescu a magyar autonómiatörekvésektől tartva nyilvánította előre illegitimmé a krími népszavazás eredményét, mint ahogy Koszovó elismerését is ezért tekinti továbbra is ördögtől való dolognak.

Az autonómiaküzdelem egyik próbaköve az is, hogyan szervezi meg önmagát a közösség.

A PSD most kétségbeesetten próbál újabb többséget létrehozni, bárkivel, aki hajlandó alkut kötni vele, ugyanúgy, ahogy 2004-ben, majd 2008-ban is tette Traian Băsescu.

Nem kell feltétlenül egyetérteni minden magyarországi politikai alakulattal, de attól még EU-s állampolgárok szabadon vonulhatnak fel, nyilváníthatnak véleményt bármely más EU-s tagországban. Romániában is.

Wass Albert írói mivoltát szinte elhallgatva háborús bűnösnek, ártatlan románok és zsidók gyilkosának állítja be, noha a kommunista kolozsvári népbíróság ezt kimondó 1946-os ítélete politikai koncepciós eljárás nyomán született, ez ma már egyértelmű.

Már a Postarétre menet feltűnt a rendfenntartók – csendőrök, rendőrök, s egyéb „vitézek” – hangsúlyos jelenléte a városban, még ott is, ahol szerintem egyáltalán nem volt indokolt.

Az egykoron nyitott Erdélyt és erdélyi magyarságot is elárasztotta az árvalányhajas, turulmadaras, egyre bezárkózóbb Magyarország.