Mi, akik az idei székely szabadság napjának legfájóbb tanulságaként most úgy érezzük, hogy kevesen vagyunk, és nem tudjuk, hol vannak a többiek.

Követtem a polgári sétát. A székely konokságnak a bizonyítékát: ha nem lehet felvonulni, akkor le lehet a távot poroszkálni. Lassú séta tovább hat...

Ilyen háború még nem volt. Senki nem akar verekedni, és csak arra vár, hogy a másik elkezdje.

NEM! Személy szerint én nem azért meneteltem, hogy az RMDSZ kormányra jusson! És NEM! Nem szavazok bizalmat!

A főszervezők kezéből kicsúszott a rendezvény, ami meglátásom szerint igazolja azt, hogy a forrófejű vezérek túlságosan gyors felfutásúnak képzelték színjátékukat, félreértelmezték a „közhangulatot” és általában a politikai realitásokat.

A köztársaság elnöke a nagykoalíció szétesése, az új, négypárti kormány összeállása apropóján szinte kizárólag a téma magyar vetületeit, illetve a románokra leselkedő veszélyeket domborította ki sajtómegjelenései alkalmával.

Vajon mi lenne, ha a normális emberek, románok és magyarok, megegyeznének, hogy megszabadulnak a körülöttük ólálkodó kis hiénáktól?

Hűen tükrözi a közösség saját nemzeti identitásáért folytatott küzdelmét, hogy huszonöt évvel a romániai rendszerváltás után is harcolnia kell jelképei szabad használatáért, anyanyelvi jogai érvényesüléséért.

A megmozdulás hivatalos üzenete az önrendelkezés jogának követelése volt, aminek semmi köze a románellenességhez.

Amíg a magyar és angol nyelvű felszólalások mellett román szót, erdélyi, székelyföldi román felszólalót nem hallunk, addig küzdelmünk aligha járhat sikerrel.

Zuschlag János most törleszteni akar. És törleszt is. Jól időzítve.

Ha jól meggondoljuk, egyesek éppen fizetéslevonást érdemelnének odafent a kormánypalotában, mert nem dolgoznak jól.

A románság számára az autonómia továbbra is mumus. Igazi mumus, olyan, amilyet még senki se látott, nem tudja, miről is szól, de mindenki fél tőle, meg van győződve róla, hogy a megtestesült rosszat jelenti.

Hogy ma mégis képes vagyok a kezembe venni egy biológiakönyvet, egy történelmi tanulmányt, egy irodalmi művet – bocsássanak meg volt tanáraim, de – az az én érdemem.

De mi lesz, ha a bukaresti kormány komolyan veszi az idei megmozdulást, és harminc napon belül, sürgősségi kormányrendelettel, megadja az annyira „áhított" székely autonómiát?

Sajnálattal veszem tudomásul, hogy ezt a felkérést nem mindenki értette meg, és a postaládákba bedobott, Hazai pálya című propagandaanyagon keresztül a Jobbik kampánycélra kívánja felhasználni rendezvényünket.

„Félek attól, hogy megtanuljam, milyen eszközökkel lehet hatást elérni, s azokkal netán tudatosan éljek is.” Interjú.