Megbolydult méhkashoz hasonlít mostanság Európa. Egyre több országból érkeznek a hírek: az ott élők egy-egy közössége, mind több régió választaná az önállóság útját.

Úgy „megijedtek” a román hatalmasságok Vona Gábor, Szávay István, Zagyva György Gyula és más anyaországi politikusok marosvásárhelyi megjelenésétől, mintha a transznisztriai térségben állomásozó 14. orosz hadsereg lépte volna át az országhatárt.

Mit kezdene Románia és Magyarország ukrajnai nemzettársaival? Hiszen azok koldusszegények, óriási anyagi áldozattal járna felzárkóztatásuk.

Eleve rosszak azok a szabályok, amelyeket hatásköri impotenciájuk kompenzálásáért alkotnak a hatóságok.

Gyakran mondogatjuk, hogy a hazai politizálás ennyire bukaresti és annyira balkáni. Miért nem teszünk azért, hogy más legyen? Becsületes, őszinte, átlátható és manipulációtól mentes!

Ha az a cél, hogy tisztán lássunk, hogy saját értékeinkkel tisztában legyünk, akkor muszáj időről időre a tükörbe néznünk, és nevetnünk.

Ha egy országban élsz, attól az országtól kapsz támogatást, akkor a kisebbségi hovatartozás magánügy, személyes dolog. Interjú.

Bár lesznek itt még kanyarok bőven, a krími népszavazás eredményét meg nem történtté tenni már senki sem tudja.

„Kolozsvár fővárostudatú nagyváros. A hagyományok és a kultúra alapján Erdély fővárosa, mert nem kétséges, hogy Erdély mint ország, mint önálló entitás igenis létezik. Nyilvánvaló ugyanis, hogy egész más egy erdélyi román, mint egy túloldali, ahogy egész más egy erdélyi magyar, mint egy itteni.” Interjú.

El kellene tehát végre dönteni, hogy vesszen-e Trianon, vagy az autonómia a követelés tárgya.

Mintegy száz évet kellett várni, hogy a mesterségesen meghúzott határokon túl rekedt magyarok végre minimális erőfeszítéssel mindössze néhány hónap alatt hozzájussanak a magyar állampolgársághoz, a Budapesten kiállított személyazonossági igazolvány birtokában pedig közjogilag is a magyar nemzethez tartozzanak.

A legújabb jajveszékelés Ko­lozs­várról hallatszik, mert mint kiderült, egyetlen olyan jelentős műemlék épület sincs a kincses város központjában, mely román állami vagy városi tulajdonban maradna.

Amikor a demográfiai háborúban győztes albánok szó szerint kiszorították kultúrájuk bölcsőjéből a szerbeket, és 2008. február 17-én a pristinai parlament tagjainak többsége egyoldalúan kikiáltotta Koszovó függetlenségét, akkor a nyugati világ fennállva tapsolt.

Aki egyszer is látta véleményt nyilvánítani a MOGYE szenátusának többségi képviselőit, akár fogadást is köthetett arra, hogy ebben a felállításban, ilyen elnökkel nem lesz önálló magyar tagozat a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen.

A víz világnapja legalább figyelmeztet a teendőkre.

Évek óta fújom, hogy abba kéne hagyni ezt a „román elnyomás”, „román megszállás alatt élünk” stb. szöveget. Röhejes, én láttam már megszállást életemben, hát, az nem úgy néz ki, mint Marosvásárhely, ahol éjjel kettőkor részegen éneklek (magyarul!), s semmi bajom nem esik.

Különbnek kell lenni, mint a többség, tartásos, autonóm, gondolkodó közösséggé kellene válni, ahol esélytelenek a majdnem hősök.