Az , hogy az RMDSZ is csak egy hónappal azután borította ki a bilit, hogy a koalíciós szerződést megsértve Románia belépett a perbe, azt mutatja, a szövetségnek egyáltalán nem sürgős kilépni a kormányból.

Bármennyire is „dübörögne” úgymond a gazdaság, a való világ egészen mást mutat: mintha megállt volna az élet az országban.

Ideje megtanulni rovásírni, s pestiesen járni a székely csárdást, mert a nótát már ott húzzák.

Egy bélyeggel küzdeni az autonómiáért, s méghozzá egy nemzetslamasztikai sóhivatal élén és annak első konkrét tevékenysége gyanánt – nos, mindezt aránytalannak és nevetségesnek érzem.

Nem politikus az, akárhányszor is választják meg akármilyen pozícióra, aki elmegy, mondjuk, a vajdasági Zentára, és ott a magyar fiatalok elé kiállva azt üvölti – és skandáltatja velük is –, hogy „fegyverbe, fegyverbe!”, hanem a legegyszerűbb senkiházi, felelőtlen bajkeverő.

Attól félek, hogy hamarosan megjelenik a hungrish is. Szókincse elfér majd négy A4-es oldalon, nyelvtana nem lesz. Megtalálható lesz benne az ÉN meg a TE, de a MI már nem, és a TI szitokszó lesz.

Nem a tudás, a tehetség, a hozzáértés a döntő, hanem a pénz és az ezáltal biztosított hatalom.

Azt tudjuk jól, mi végre vagyunk itt, de hiszen ennek a népnek nincs vezére!

Ha egy kormánypárt képviselőjének Orbán Viktor és Kelemen Hunor a legnagyobb gondja, nem az, hogy az ország lakóinak nagy része mélyszegénységben él, akkor az magáért beszél.

Boc ugyanis felismerte, olyan közös értékeken trónol, amelyeket nem átnevezni, átfesteni kell, hanem hagyni, hogy önmagukból eredő pompájukban tündököljenek.

Az RMDSZ-ben sohasem a tagság akarata érvényesül, hanem a régiek, a hatalomhoz dörgölődzők, a kis lépések nagy mestereié.

Nyilvánvaló, hogy az eddiginél is többen ábrándulnak ki az RMDSZ-ből, de vajon elegen ahhoz, hogy végre politikai fordulatot idézzenek elő az erdélyi magyar közéletben?

Ha olyan témákkal állunk elő, amelyek a román pártok számára vállalhatatlanok, mert többet visznek, mint amennyit a magyar szavazatok hozhatnak, akkor azzal gettóba zárjuk magunkat, és csak azt érjük el, hogy a két esélyes jelölt a mi gyepálásunkkal akar nacionalista szavazókat megnyerni.

Hol éri meg az RMDSZ-nek asszisztálni ehhez a kampánykormányzáshoz, legitimálni azt a hatalmat, amelynek inkompetenciája következményeit az egész társadalom a saját bőrén érzi a beruházások elmaradása, a kampánymaszlagnak szánt adócsökkentések, valamint az utóbbiakat kompenzáló emelések révén?

Mivel a másik oldal képviselője, a Fidesz Horn Gyula érdemeit igyekszik elhallgatni vagy kicsinyíteni (szíve rajta, de mégsem ennyi ellenszenvvel kellene), hisz a nyugati határ megnyitása, a vasfüggöny lebontása mégiscsak valamivel bátrabb tett volt, mint az, hogy Orbán Viktor Nagy Imre temetésén azt kiáltotta, hogy ruszkik haza!

Államférfiúi erényeket sajnos rég nem lehet felfedezni a romániai politikusokban, de már némi szavahihetőség is előrelépés lenne, egy kis szégyenérzet pedig határozottan jót tenne a közéletnek.

Felvesszük a harcot az erkölcs, a jóérzés és a diszkréció minden formájával