Bukarest minden követ megmozgat, nehogy olyan döntés szülessen, amely kimondja: nem lehet belügyként kezelni, hogy egy ország miként bánik a területén élő nemzeti kisebbségekkel.

Lehet, hogy önök ezt Erdélyben nem érzik, de nekem mindig az volt a benyomásom, hogy az erdélyi értelmiség rendkívüli módon szellős, nyitott, szabad és tág gondolkodású emberek társasága. Interjú.

Pain kisasszony jött, énekelt és elbűvölte Kolozsvárt. A Piaf-recept működik.

Bármiről essen szó mostanában, percig se feledjük: novemberig a hazai belpolitikában minden az elnökválasztásról szól, megeshet tehát, hogy a szocdem matematika szerint a kivonás művelete következik, Ponta első fordulós győzelmének előfeltétele a kormány magyartalanítása.

Haz az RMDSZ kormányon marad, saját választói és nemzetközi partnerei előtt egyaránt elveszíti a hitelét.

Az új jogszabály a középszert, a nem tanulást pártolja, azoknak nyújt kedvezményeket, akik nem teljesítenek, lehetővé teszi a diploma nélküli továbbtanulást.

A román nacionalizmus kínjában újra és újra a többségi elvre hivatkozik, mintha bármilyen számbeli fölény magát az igazságot testesítené meg.

A román kormányzat nem szűnik meg politikai válságok idején a magyar közösséget felhasználni a problémák leplezésére, nincsen semmi új a nap alatt.

Egyszer majd, ha nagyobb lakásban, nagyobb fizetéssel, nagyobb autón. Egyszer majd, ha saját vállalkozással. Egyszer majd, ha lakáskölcsön nélkül, autórészlet nélkül, önfeledten, szabadon, nagyobb térben, nagyobb világban. Egyszer egészen biztos. És akkor nagyon.

Nézem a habzó szájú pártvezért, aki arról szónokol, hogy ő Ady Magyarországát választja a Tiszáéval szemben, és frivol tiszteletlenséget érzek ebben a gesztusban.

Harminc éve ismerjük már ezt a betegséget. A másra mutogatás gyógyíthatatlanságát. Ezért is mondanám Scolarinak: Mester, még véletlenül se piszkálja az ördögöt.

Ugyanúgy, ahogy az ISIS legyőzése szükséges, de nem elégséges feltétele Irak visszanyerésének, az ISIS legyőzése szükséges, de korántsem elégséges tétele az al-Kaida felszámolásának is.

A továbbra is asszimilációs törekvéseket dédelgető Bukarest sohasem nézte jó szemmel a magyar könnyített honosítást, sem azt, hogy Budapest fölemeli a szavát a határokon kívül rekedt nemzettársak ügyében, ha azokat sérelem éri.

Nagyon szép és megható dolog, hogy az RMDSZ kiáll a felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt képviselője mellett, aki egyébként a saját feleségét vetette fel a képviselői irodájába. Halkan kérdem: erkölcsileg amúgy mi újság?

A PSD úgy próbálja növelni erdélyi támogatottságát (ami amúgy eléggé gyatra), hogy az új tárcavezető személyéhez azt a sejtetést társítja, hogy általa lendületet kap majd a Brassó–Bors közötti észak-erdélyi autópálya építése.

A kegyetlen valósággal való szembesítés a szárnyaló nemzeti érzést is lelohaszthatja.

Úgy gondolom, a bözödújfalusi templom sorsa több szempontból tanulságos. Nemcsak egy esztelen diktatúra magyarellenességének szimbóluma, hanem a magyar nemzetpolitika tehetetlenségének jelképe is.