Az eset ékes bizonyítéka annak, hogy Maros megyében, Marosvásárhelyen magyar ember bármilyen vezetői tisztség esetén csak helyettesként jöhet szóba, hogy másodrangú állampolgárként kezelik.
„A nyelvi jogok tiszteletben tartását kérné számon Nagy Zsigmond, Maros megye alprefektusa a kormányhivatal alárendeltségébe tartozó huszonöt intézménytől – verte nagydobra a sajtó a minap. A frissen kinevezett helyettes kormánybiztos körlevelet készül kiküldeni valamennyi intézményvezetőnek, melyben tájékoztatást kér a jelenlegi helyzetről, illetve felszólítja az illetékeseket a jogszabályi rendelkezések tiszteletben tartására.
Egyezzünk meg abban, ha annak idején, az RMDSZ kormányra lépésekor, sok egyéb mellett – például ki emlékszik még arra, hogy Vass Leventét nevesítették az egészségügyi államtitkári posztra? –, nem ígérték volna a »szövetségnek« a Maros megyei prefektusi széket, ma a kutyát sem érdekelné, mit nyilatkozott az alprefektus. (…)
Végül a pészédé akarata szerint zárult az ügy: a prefektusi helyett az alprefektusi székbe ülhetett az RMDSZ embere. Az eset ékes bizonyítéka annak, hogy Maros megyében, Marosvásárhelyen magyar ember bármilyen vezetői tisztség esetén csak helyettesként jöhet szóba, hogy másodrangú állampolgárként kezelik. Ami még szomorúbb, hogy ebbe »érdekvédelmi és közképviseleti« szervezetén keresztül maga a vásárhelyi magyarság is belenyugodni látszik. Hogy a kettő, azaz az RMDSZ és a helyi magyarság nem fedi egymást, a jelek szerint nem sokaknak jut eszébe, legalábbis csak kevesen és elszórtan adnak hangot eme véleményüknek.
Visszakanyarodva a tervezett alprefektusi akcióhoz – ami egyelőre csak dicséretes szándék, és nem tett –, azt kell mondanom, nem tűnik többnek kampányfogásnál. Merthogy mit tehet, mire van jogosítványa a »helytartó« helyettesének? Figyeljünk csak, miként folytatná saját állítása szerint Nagy Zsigmond: a helyzet kiértékelése után, pontos elemzést készítene majd felettese, a prefektus részére. Ami – ezt már magunk állítjuk – persze semmire sem kötelezi majd a fő-fő kormánymegbízottat. Ennyi.
Azt pedig erősen kétlem, hogy az államelnök-választás után hallunk még valamit is az alprefektus szóbanforgó akciójáról.”
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Felvirradt a nagy nap, a Svédországban élő kolozsvári származású énekes rajongói újra együtt voltak.
El kellene dönteni: a medve fontosabb vagy az ember.
A májusi ősz pedig az Istennek sem akar itt hagyni minket.
Teljesen eltűnt a különbség a megismételt elnökválasztás második fordulójába jutott két jelölt, George Simion és Nicușor Dan között, olyannyira, hogy fej-fej mellett, egyenlő támogatottsággal állnak – legalábbis ez áll az AtlasIntel friss felmérésében.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
A külügyminisztérium azt tanácsolja a Líbiában tartózkodó román állampolgároknak, hogy a konfliktusok eszkalációja miatt azonnal hagyják el az országot.
A romániai államelnök-választás első fordulója előtt a Krónika volt az egyetlen romániai magyar lap, amely interjút készített Nicușor Dannal.
Magyarország miniszterelnökének arcát és nevét felhasználva próbálja növelni népszerűségét az államelnök-választás második fordulója előtt George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) államfőjelöltje.
Hogyan látná Erdélyt valaki, aki soha nem járt még a környéken. Legyen ez a valaki ezúttal hipotetikusan mondjuk egy Zöld Elefánt…
Hogyan látná Erdélyt valaki, aki soha nem járt még a környéken. Legyen ez a valaki ezúttal hipotetikusan mondjuk egy Zöld Elefánt…
Sosem kérdezzük meg magunktól, hogy mit tudunk azzal a valósággal kezdeni, amelyben nem voltunk, és ma sem vagyunk a domináns történelmi fél.
Sosem kérdezzük meg magunktól, hogy mit tudunk azzal a valósággal kezdeni, amelyben nem voltunk, és ma sem vagyunk a domináns történelmi fél.
Harmincöt éve nézegetem a mioritikus nemzeti hajót a világtengeren, milyen kapitányok, kormányosok hogyan irányítgatják. És úgy tűnik, képtelen elfogadni… lényegében önmagát. Emiatt aztán folyton zátonyra fut.
Harmincöt éve nézegetem a mioritikus nemzeti hajót a világtengeren, milyen kapitányok, kormányosok hogyan irányítgatják. És úgy tűnik, képtelen elfogadni… lényegében önmagát. Emiatt aztán folyton zátonyra fut.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Felvirradt a nagy nap, a Svédországban élő kolozsvári származású énekes rajongói újra együtt voltak.
El kellene dönteni: a medve fontosabb vagy az ember.