Hiányérzetem ellen hatna, ha…

„Felemelő élmény nekem Váradon lenni. Rengeteg barát, ismerős van itt, de sajnos ez egy átmenőpont, mert az ember rohan tovább.” Interjú.

Nem Erdély a legjobb hely a világon. Már nem az és még nem az, olyan rég volt az, hogy nem is emlékszik rá senki és olyan messze van, hogy talán egyikünk sem fogja látni.

Íme, hogyan is történnek kies hazánkban a kinevezések. Kéz kezet mos, piszkos alku követ piszkos alkut, időnként hajszál esik a levesbe, de a kisszerű, piti egyezkedések folytatódnak.

Különböző becslések vannak a feketegazdaságról, de Romániában ennek mértékét egyik sem szorítja egyharmad alá, sőt, van, ami 50 százalékra saccolja azt.

Bosznia három államalkotó nemzetének megosztottsága nem újkeletű, 100 éve sem volt különb a helyzet.

Akinek a sorsa felett a román kormány elkezd stratégiailag aggódni, annak tényleg van mitől rettegnie manapság mifelénk.

Olvasom a hírek között, hogy akácot és energiafüzeket (nem szüzeket!) akar ültetni a brassai városi tanács az egykori szemétgödrök fölé.

Bár nem bánnánk, ha nem nekünk lenne igazunk, a jelenlegi körülmények között – Tusványoson innen és túl – nem sok reménnyel kecsegtet az erdélyi magyar–magyar párbeszéd.

Volt itt egy hír, amely mellett eléggé elsiklottunk. Pedig benne van minden. A kulcsszavak: Johannis, PNL, PDL, egyesülés.

Láttam már magyar-román házasságot szétmenni az 1990. márciusi marosvásárhelyi összecsapás után.

Számon tartani sem lehet immár, hányadik határidőt jelölték meg az RMDSZ autonómiastatútumának közvitára bocsátására, parlament elé terjesztésére.

Gyengécske színjátékról van szó, melynek a végkifejlete az lesz, hogy Crin Antonescu indul liberális elnökjelöltként, s Iohannis előtt elhúzzák az eljövendő miniszterelnöki tisztség mézesmadzagát.

A focivébé nemsokára véget ér. A közéleti csatározásnak soha nem lesz vége.

Nem az a probléma tehát, hogy nem lesznek elnökjelöltek, hanem az, hogy kevesebb mint fél évvel a választások előtt teljes káosz uralkodik a politikai porondon.

Tudjuk, milyen hosszú és göröngyös út vezet az autonómia felé – csak legalább minél előbb találjuk ki, mondjuk már ki közérthetően, mit is akarunk.

A hivatalos magyar hírügynökség "szépítő tolmácsolása" után viszont aligha hihetünk a jövőben az MTI-nek az országot érő elmarasztalások "magyarításában".

Legyen az kisérettségi vagy nagyérettségi, lassan mindenki számára megszokottá válik, hogy nem mentes a botrányoktól Romániában.