Nekem most már hat éve problémám a romabűnözés és a magam viszonyulása hozzá.

Ceterum censeo: fel kell hagyni a neptuni ihletettségű politizálással, a román hatalom kegyeinek keresésével, és magyar érdekeken alapuló, távlatos politizálásba kell fogni.

Félek érte, félek magunkért, hogy kiderül: közös játékról van szó mindössze, amelynek végén a valamit valamiért csomag keretében az RMDSZ mégis marad önként vállalt rabságában.

Nem tehetünk arról, hogy a kóros hatalomvágyban szenvedő politikusok újra és újra bemocskolják népünk, nemzetünk jó hírnevét.

Most az a paradox helyzet állt elő, hogy kormányon maradni nincs értelme, ám a kormányból kilépni sincs értelme.

Kávin János itthon van Sepsiszentgyörgyön, itthon Székelyföldön, itthon Erdély­ben.

Lehettünk kormánykoalícióban, a számunkra igazán fontos jogszabályokat akkor sem fogadta el a nacionalista parlament, a többség, s a román kormányok megyei helytartói, a prefektusok ugyanolyan szemérmetlenül támadták nemzeti identitásunkat, mintha makacs ellenzékben lennénk.

A román többség jelen pillanatban képviselt doktrínája kirekeszti a magyarokat a román állam egyenrangú polgárai közül.

Minden érv előkerült és elő fog kerülni. Mögöttük pedig felsejlik az igazi ok, de ez nem hangzik el. Tudniillik, hogy a tulipános pártapparátus és a klientúra, a rokonság, a pereputty, a haveri kör, az önkormányzati nómenklatúra stb. semmitől sem akar elesni.

Az RMDSZ mostani helyzete módfelett kényes. Kormányzati szerepvállalásának jócskán akadnak ellenzői a romániai magyarok körében, ha pedig az uniós kezdeményezés elbukik, az a gyakorlatban is igazolná az elméletet, hogy a kormányzás igenis árt a kisebbségi jogérvényesítésnek.

Sem a szociáldemokratáknak, sem az RMDSZ-nek nem érdeke a válság gyors lezárása, inkább a feszült helyzet fenntartására, annak kiaknázására törekszenek.

A rendőrök, csend­őrök, kérem, igen műveltek lettek: seperc alatt kiszúrják ezer lobogó közül is a székely zászlót, és vasöklük azonnal lecsap a szabálysértőkre.

Sajnos, politikusaink nem követendő példák, inkább elrettentő példaként állíthatók a tinédzserek elé.

A zászló most leginkább annak áll, hogy Kelemen Hunor lemond kormányzati tisztségeiről, az RMDSZ viszont marad a kabinetben.

A mi lelkünkből hiányzik a béke, mi nem vagyunk még készek arra, amit a szlovénok természetes egyszerűséggel megoldottak.

Csodát nem várhatunk az RMDSZ autonómia tervezetétől, viszont higgadt, józan és bölcs közéleti vitát annál inkább.

Folytatódhat a látszatpárbeszéd, a sehova sem vezető kis lépések politikája, a zsibvásár hangulatát idéző koalíciós alkudozások kora – vagy következhet a karakán kiállás időszaka követeléseink őszinte megfogalmazásával.