Az újságírók távozása után a miniszter urak szépen kiszedették az asszisztensekkel a tűket a karjaikból. A nyilvánosság már megvolt, vérüket majd képletesen odaadó, áldozatos munkájukkal adják az országnak.
„Szomorú, hogy Románia az utóbbi időben igencsak vérszegény ország lett, s nem csak a szó átvitt, de tényleges értelmében is. Az Egészségügy Minisztérium meg is húzta a vészharangot: az egészségügyi rendszer nem rendelkezik kellő mennyiségű vérrel, olyannyira nem, hogy bizonyos műtéteket el is kellett halasztani vérhiány miatt.
Az viszont jó dolog, hogy – a példaadás kedvéért – a kormány öt minisztere, továbbá Victor Ponta kormányfő is önként jelentkezett véradásra, és az még jobb az, hogy ifjú pénzügyminiszterünk, Ioana Petrescu maga is bekapcsolódott az akcióba.
Szomorúbb azonban, hogy a huszonöt tagú kormányból mindössze öt tárcavezető ás a kormányfő érezte kötelességének az önkéntes jelentkezést.
Ennél is elszomorítóbb az, hogy az »hatok« – Victor Ponta miniszterelnök mellett Nicolae Banicioiu egészségügyi miniszer, Titus Corlățean külügyi tárcavezető, Robert Cazanciuc igazságügyi miniszter, Eugen Teodorovici, az európai alapok vezetője és az ifjú pénzügyminiszter – kizárólag a sajtó jelenlétében tud vért adni. Az eredetileg humanitárius akció tehát öntömjénezéssé vált, miniszter uraméknak és asszonyomnak ugyanis gondja volt rá, hogy hazafias gesztusukról tudomást szerezzen az egész ország.
A derék újságírók meg is örökíthették a pillanatot, amikor önzetlen minisztereink végigfeküdtek az ágyukon, feltűrték ruhaujjukat, az asszisztensek előkészítették a tűket és azokat karjukba szúrták. Ekkor azonban a személyzet felszólítására el kellett hagyniuk a véradó termet, amit a magam részéről igazságosnak is tartok, miért lássák vérezni a tárcavezetőket a sajtó kotnyeles képviselői, akik tollaikkal eddig is éppen elég vérző sebet okoztak szegény minisztereinknek.
A legszomorúbb dolog azonban csak most következik. Az újságírók távozása után a miniszter urak szépen kiszedették az asszisztensekkel a tűket a karjaikból. A nyilvánosság már megvolt, vérüket majd képletesen odaadó, áldozatos munkájukkal adják az országnak.
Az sem egészen felvidító dolog, hogy a véradási trükkbe az egészségügyi személyzet is belement, a vérközpont igazgatója el is ismerte, hogy némileg eltekintettek a szabályzattól.”
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Felvirradt a nagy nap, a Svédországban élő kolozsvári származású énekes rajongói újra együtt voltak.
El kellene dönteni: a medve fontosabb vagy az ember.
A májusi ősz pedig az Istennek sem akar itt hagyni minket.
Teljesen eltűnt a különbség a megismételt elnökválasztás második fordulójába jutott két jelölt, George Simion és Nicușor Dan között, olyannyira, hogy fej-fej mellett, egyenlő támogatottsággal állnak – legalábbis ez áll az AtlasIntel friss felmérésében.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
A külügyminisztérium azt tanácsolja a Líbiában tartózkodó román állampolgároknak, hogy a konfliktusok eszkalációja miatt azonnal hagyják el az országot.
A romániai államelnök-választás első fordulója előtt a Krónika volt az egyetlen romániai magyar lap, amely interjút készített Nicușor Dannal.
Magyarország miniszterelnökének arcát és nevét felhasználva próbálja növelni népszerűségét az államelnök-választás második fordulója előtt George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) államfőjelöltje.
Hogyan látná Erdélyt valaki, aki soha nem járt még a környéken. Legyen ez a valaki ezúttal hipotetikusan mondjuk egy Zöld Elefánt…
Hogyan látná Erdélyt valaki, aki soha nem járt még a környéken. Legyen ez a valaki ezúttal hipotetikusan mondjuk egy Zöld Elefánt…
Sosem kérdezzük meg magunktól, hogy mit tudunk azzal a valósággal kezdeni, amelyben nem voltunk, és ma sem vagyunk a domináns történelmi fél.
Sosem kérdezzük meg magunktól, hogy mit tudunk azzal a valósággal kezdeni, amelyben nem voltunk, és ma sem vagyunk a domináns történelmi fél.
Harmincöt éve nézegetem a mioritikus nemzeti hajót a világtengeren, milyen kapitányok, kormányosok hogyan irányítgatják. És úgy tűnik, képtelen elfogadni… lényegében önmagát. Emiatt aztán folyton zátonyra fut.
Harmincöt éve nézegetem a mioritikus nemzeti hajót a világtengeren, milyen kapitányok, kormányosok hogyan irányítgatják. És úgy tűnik, képtelen elfogadni… lényegében önmagát. Emiatt aztán folyton zátonyra fut.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Felvirradt a nagy nap, a Svédországban élő kolozsvári származású énekes rajongói újra együtt voltak.
El kellene dönteni: a medve fontosabb vagy az ember.