Tamási Áron szülőházának meglátogatását elrontotta, hogy a nagy író rokona mindenáron csergét akart ránksózni, a gelencsérfaluban egy részeges fazekas támolygott a buszról leszállt magyarországiak elé, s a Bukarestbe vonaton érkezést nyomasztó meneküléssé tette a hihetetlen méretű koldushad, amely tapadt lerázhatatlanul a külföldire.

Elfogadom, hogy a jelölt előtt számos lehetőség nyílik a médiában való szereplésre, de azt erősen kétlem, hogy ezek alkalmasak lennének, mondjuk, az erdélyi magyarság legfőbb jogigényeinek ismertetésére.

A tragikus esetnek azonban minden kétséget kizáróan következményei lesznek, a nemzetközi közvélemény a szakadárokat okolja, és vélt vagy valós igazságaikra nem figyelnek.

De akkor, ha úgyis „kitenyésztik a csúcsragadozókat”, akik tényleg megmutatják, hogy mire képes a tehetséges romániai fiatal, vajon miért kell megnyomorítani a többieket olyan információmennyiséggel, amit a nagy többség nem tud feldolgozni?

A baj ott van a dolgokban, hogy nincs az adófizetőknek akkora szerencséjük, hogy a kormány feje a világ végéig szaladjon.

Még mindig annyi a feszültség, a patthelyzet, a megoldatlan probléma, a betartatlan ígéret, a vádaskodás, megaláztatás, hogy ezeket csak egy nagy hegyilevegő-vétel után, rövidnadrágban lehet őszintén kibeszélni.

Attól , hogy megválasztasa esetén Klaus Johannis valamiféle német munkamódszert, politikai morált vezetne be a romániai nagypolitikába, aligha kell bárkinek is tartania.

Aaközvélemény-kutatásokból az is kiderül, hogy a román szavazók mintegy 20–20 százaléka elkötelezett „ideológiailag” a baloldal vagy a jobboldal mellett, hatvan százaléknak, a nagy többségnek nem ez számít.

A dologból tanulhatna az új ukrán vezetés, s csak az a kérdés, túl tud-e lépni saját nacionalizmusa kártékony árnyékán!?

A Jugoszlávia szétesését követő balkáni „testvérháborúk” óta nem volt ilyen feszült helyzet térségünkben, mint a mostani kelet-ukrajnai szakadárharcok idején.

Egy politikai alakulat neve nem alsónemű, hogy csak úgy lehessen váltogatni. Ami bejáratott, ami ismert, azt nem szabad eldobni, azzal nem szabad felhagyni.

Ha a szabadegyetem 25 évét egységesen kezeljük, megírható belőle a Fidesz és a magát nemzeti oldalnak nevező Tőkés-tábor radikalizálódásának és elszigetelődésének története.

Két mandátuma tíz esztendeje alatt a köztársaság elnöke számos alkalommal viselkedett faragatlanul, otrombaságaival a diszkriminációellenes hatóságnak is munkát adott. Most csupán pikírt volt, hangyányit fölényes, de alaposan felkészült, mindvégig ura a helyzetnek. Hiába, ő ült a rendezői székben.

Az elmúlt hetekben többször is kiderült, az RMDSZ koalíciós partnerei annak ellenére nem kíváncsiak a szövetség álláspontjára, hogy március óta tagja a Ponta-kabinetnek.

Úgy vélekedünk, hogy a románok felé igen, de a magyar nemzetpolitikában nincs helye semmiféle erdélyi magyar autonómiának, hanem csupán a Duna-partról érkező központi vezérlés mondja meg, hogy mit, mikor, hová és merre?

Amit aztán később az államfőhöz közelálló, a gazdasághoz, pénzügyekhez és egyéb tudományokhoz sem értő, de az ország fejlődési ritmusát dirigálni akaró botfülű politikusok a napokban véghezvittek Ioana Petrescuval, az minden külföldi, rangos egyetemen tanuló fiatalt csakis arra ösztönözhet, nehogy véletlenül is hazajöjjön.

Tusványos átalakult politikacsinálóból társadalomszervezővé, és ez így van rendjén.