Művelt csendőrök

Sajnos, politikusaink nem követendő példák, inkább elrettentő példaként állíthatók a tinédzserek elé.

A zászló most leginkább annak áll, hogy Kelemen Hunor lemond kormányzati tisztségeiről, az RMDSZ viszont marad a kabinetben.

A mi lelkünkből hiányzik a béke, mi nem vagyunk még készek arra, amit a szlovénok természetes egyszerűséggel megoldottak.

Csodát nem várhatunk az RMDSZ autonómia tervezetétől, viszont higgadt, józan és bölcs közéleti vitát annál inkább.

Folytatódhat a látszatpárbeszéd, a sehova sem vezető kis lépések politikája, a zsibvásár hangulatát idéző koalíciós alkudozások kora – vagy következhet a karakán kiállás időszaka követeléseink őszinte megfogalmazásával.

A történelemhamisítástól a diplomáciai bunkóságig hosszú az út, de Titus Corlățean ezt is képes megtenni néhány bakugrással.

Fennmaradásra kell játszani, kinek mi köze hozzá, hogy minél tovább megtartaná a bársonyszékét?! Erre a célra jó módszer nagy hazafinak, aggodalmas nemzetvédőnek mutatkozni, és – vihart kavarva a semmiből – az itt élő etnikumokat összeugrasztani.

Az RMDSZ, amióta kormányszerepet vállal vagy ellenzékből támogat kormányokat, folyton részese a csődöknek, bukásoknak.

Negyed évszázadnyi bukaresti lavírozás bőven elég idő ahhoz, hogy kimondhassuk: az ütközőpontok kerülgetése, a problémák szőnyeg alá söprése – bármilyen ügyesen is csináljuk – semmit nem enyhít a mélyen gyökerező ellentéteken.

A kiskapu: sok más hasonlóval együtt egy olyan, halottaiból föltámadott történet, amiről közel negyedszázada azt hittük, örökre sikerült elföldelni.

A módosítás hatálya alá eső személyeknek ezentúl nem kell kijárniuk a doktori iskolát, a plagizálás csábításának is ellenállhatnának, hiszen nem kell doktori disszertációkkal bajlódniuk.

Megeshet, hogy fél évet sem ér meg az RMDSZ legújabb kormányzati szerepvállalása. A párt elnöke, Kelemen Hunor ugyanis eléggé fura helyzetbe került: egy nemzetközi perben egyszerre lett al- és felperes.

A többségében magyarok lakta városban elvárás a tisztelet. Nemcsak a nyelvhasználat jogának biztosítását, hanem az ügyfelekkel szembeni viselkedést tekintve is.

Határozott – a külügyminiszter szerint elsietett – nyilvános politikai/sérelmi kiállásával az RMDSZ nem csupán ellendrukkereinek harsány, de végül is nem túl népes táborában keltett kaján visszhangot, hanem feltehetően az önkormányzati tisztségviselők, az egyszerű tagok és általában a romániai magyarok többségét is – „türelmünknek vége már”, ugye – a kilépés helyeslésének irányába sodorta.

Eszközzé vált az RMDSZ, úgy tűnik, elsősorban a román hatalom érdekeit szolgálja.

Mennyi disznót tettek ebbe a csigapástétomba? Fele-fele: egy csiga, egy disznó. Valami ilyesféle logika mentén értelmezhető az, ahogy a román külügyminisztérium elutasította a nagyváradi és marosvásárhelyi magyar konzuli irodák megnyitását.

A szakértők ellenvetéseivel, miszerint a járulékcsökkentés nyomán kimaradó államháztartási bevételek pótlásáról gondoskodni kellene, a politikusok nem sokat törődtek.