Biztosan nem könnyű, macerás lehet többnemzetiségű, többnyelvű államokat egyben tartani érdeksérelem nélkül.
„A balkáni háborúk óta nem tapasztalt a világ olyan szisztematikus etnikai tisztogatást, mint ami most Irak és Szíria egyes részein, az Iszlám Állam elnevezésű terrorcsoportosulás által uralt, kalifátussá kikiáltott területeken zajlik. Döbbenten szemléljük a lefejezéseket, a tömegmészárlásokat, egész népcsoportok, törzsek, vallási közösségek kálváriáját. (…)
A ma kezdődő NATO csúcson is valamiféle döntésnek kell születnie a kérdésben, mert az Iszlám Állam a szemünk előtt válik végzetes fenyegetéssé az egész világ számára, s az emberi jogok védelme mellett elkötelezett nyugati döntéshozók mégsem nézhetik ölbe tett kézzel, amint egész népcsoportokat irtanak ki. (…)
Kelet-Ukrajnában oroszokat és orosz nyelvű, kultúrájú ukránokat lőnek. Nem a maszkos, kalasnyikovos fegyveresekről beszélek, hanem azokról a civilekről, akik a régióban laknak, akik április közepe óta elszenvedik az úgynevezett terrorellenes hadműveletet. Balszerencséjükre ők ott születtek, tapodtat sem mozdultak lakhelyeikről, csak egy szép napon hirtelen más államban ébredtek, kisebbséggé lettek. És még szerencsésnek is mondhatják magukat, mert a balti államokban ébredő oroszok még állampolgárságot sem kaphattak nyelvtudás hiányában. (…)
Egyetlen »anyaország« sem nézheti és nézné el tétlenül, ha nemzettársaira lőnek, mint ahogy az Iszlám Állam által lefejezett újságírók államai sem ülnek, mert nem ülhetnek ölbe tett kézzel.
Sokszor olvasom a nemzetközi értékelésekben, hogy Putyin az »orosz kisebbség ürügyén« avatkozik be Ukrajnába. Végül is nézőpont kérdése az, hogy mi ügy és mi ürügy. Nekem a kelet-ukrajnai oroszok sorsa nem tűnik kevésbé fontos kérdésnek, mint az észak-iraki kurdoké, jazidiké, keresztényeké.
Ettől még nem lesz kevésbé diktátor Putyin és kevésbé agresszor Oroszország, mint ahogy e miatt az agresszió miatt nem válik szimpatikusabbá vagy európaibbá a nacionalista, kisebbségellenes, saját civil állampolgárai ellen tüzérségi támadásokat indító kijevi kormány sem. Semmit sem tanultunk a balkáni leckéből – az orosz agresszió mellett egyre inkább etnikai tisztogatás sejlik fel a kelet-ukrán káoszból.”
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Felvirradt a nagy nap, a Svédországban élő kolozsvári származású énekes rajongói újra együtt voltak.
El kellene dönteni: a medve fontosabb vagy az ember.
A májusi ősz pedig az Istennek sem akar itt hagyni minket.
Teljesen eltűnt a különbség a megismételt elnökválasztás második fordulójába jutott két jelölt, George Simion és Nicușor Dan között, olyannyira, hogy fej-fej mellett, egyenlő támogatottsággal állnak – legalábbis ez áll az AtlasIntel friss felmérésében.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
A külügyminisztérium azt tanácsolja a Líbiában tartózkodó román állampolgároknak, hogy a konfliktusok eszkalációja miatt azonnal hagyják el az országot.
A romániai államelnök-választás első fordulója előtt a Krónika volt az egyetlen romániai magyar lap, amely interjút készített Nicușor Dannal.
Magyarország miniszterelnökének arcát és nevét felhasználva próbálja növelni népszerűségét az államelnök-választás második fordulója előtt George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) államfőjelöltje.
Hogyan látná Erdélyt valaki, aki soha nem járt még a környéken. Legyen ez a valaki ezúttal hipotetikusan mondjuk egy Zöld Elefánt…
Hogyan látná Erdélyt valaki, aki soha nem járt még a környéken. Legyen ez a valaki ezúttal hipotetikusan mondjuk egy Zöld Elefánt…
Sosem kérdezzük meg magunktól, hogy mit tudunk azzal a valósággal kezdeni, amelyben nem voltunk, és ma sem vagyunk a domináns történelmi fél.
Sosem kérdezzük meg magunktól, hogy mit tudunk azzal a valósággal kezdeni, amelyben nem voltunk, és ma sem vagyunk a domináns történelmi fél.
Harmincöt éve nézegetem a mioritikus nemzeti hajót a világtengeren, milyen kapitányok, kormányosok hogyan irányítgatják. És úgy tűnik, képtelen elfogadni… lényegében önmagát. Emiatt aztán folyton zátonyra fut.
Harmincöt éve nézegetem a mioritikus nemzeti hajót a világtengeren, milyen kapitányok, kormányosok hogyan irányítgatják. És úgy tűnik, képtelen elfogadni… lényegében önmagát. Emiatt aztán folyton zátonyra fut.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Felvirradt a nagy nap, a Svédországban élő kolozsvári származású énekes rajongói újra együtt voltak.
El kellene dönteni: a medve fontosabb vagy az ember.