Erdélybe a várépítőket – a hódokat –1998 táján telepítették be. A romániai populáció azóta szépen megtelepedett a Szamosok, az Olt, a Feketeügy és a Maros mentén.
Forrás: Pixabay
Costi úr szivarral a kezében támolygott ki kora reggel a csípős levegőre, hogy a tornácon szemügyre vegye Mező utcai kertjét. Megtörölte a szemét, de alig hitt a látványnak: a kert végében, a nyári kunyhó mellett víztükör csillogott, körülbelül száz négyzetméteren.
Nofene, gondolta Costi úr, és még jobban kinyitotta a szemét. Lepöccintette a hamut, és a nikotináradat sebességével alaposabban körülnézett. A ház mögötti patak mellett néhány, pár éves gyümölcsfáját csak egy hajszál meg a Szentlélek tartotta, esetleg a mellettük álló öregebb fák koronájának alsó része. Törzsük körül nagyobb forgácshalom árulkodott a betolakodóról. A patak mellett pedig egy kisebbfajta duzzasztógát fogadta.
Körös-körül mindenféle farönkök voltak akkurátusan félkörbe rendezve, mintha legalábbis a kolozsvári városrendezés világosodott volna meg és cserélte volna le a köztéri betonlapokat és szegélyeket. Jó-jó, de ez magánterület, gondolta magában Costi úr, és hevesen verő szíve egyre inkább arra vitte, hogy dühbe guruljon.
A háromszáz négyzetméteres kert nagy részéről, úgy nézett ki, mintha már csak az autópálya-építéshez kötelezően hozzácsapott régészeti ásatások hiányoztak volna, ettől eltekintve viszont olyan profi munkát végzett itt valaki az éj leple alatt, hogy dühe átváltott kíváncsiságba. Nem sokáig.
A szemüvegét Costi úr elfelejtette magával vinni, ezért csak
Mindez a nagy- és kis egyesülés napja között! Hogy is merészelte! – zihált Costi úr, és máris Erdély elszakadását vizionálta a két román nemzeti ünnep között. Méghogy… Hod…mezo…vașar…hei…heli… mi van? Idejönnek, szétrágják a gyümölcsfáimat, gátat építenek az én saját külön bejáratú telkemre, és van szőr a képükön magyar feliratokat is kitenni! Mit kitenni: kirágni!
Costi úr beviharzott a házba, és nekilátott előkeresni a combig érő horgászcsizmáját. Mire megtalálta, az egyik gyümölcsfa fel is dőlt a csípős szélben, tompa puffanására azonnal ki is sietett, caplatott a latyakos avarban. Begázolt az impromptu tavacskába, megragadott egy ágat, és elkezdte a rönköket, gallyakat arrébb tolni meg kihuzigálni őket a szárazföldre. A birodalomépítő rágcsálóknak azonban hűlt helyük, a telek határán lévő kerítés pedig érintetlenül állt. Gondja volt rá azonban, hogy a magyar feliratot eltüntesse.
Visszacaplatott a házba, miután rájött, hogy egyedül itt nem tud semmit tenni, jön a kis egyesülés napja, őt pedig valami rágcsálók le akarják rágcsálni a térképről. Tíz perc keresés után meg is találta az illetékes szervek telefonszámát a polgármesteri hivataltól, felhívta őket, cirkuszolt, majd tárcsázta a vízműveket is, akik életuntan mondták:
A környezetvédelmi őrségtől végül kiküldtek egy csapat embert, akik vették a combig érő horgászcsizmáikat, szerszámaikat, és hadat üzentek a hódmezővásárhelyi telepeseknek.
majd nagy garral leeresztették a gátat, felszabadították a patakot, elhurcolták a kidőlt fákat és eltakarították a forgácsot, végül megerősítették a kerítést.
Costi úr azonban nem tudott aludni az elkövetkező két éjszaka. Mintha valaki egész éjjel az Radetzky-induló ritmusára reszelt és rágcsált volna. Hajnalban már Brahms Magyar táncok-dallamaira hallucinált, mire elérkezett egy felkeléshez méltó időpont. Akkor azonban rögvest felöltötte a combig érő horgászcsizmáját a pizsamanadrágjára, és egy bekeccsel a hátán azonmód kirohant a kertbe, hogy szemügyre vegye, tényleg csak képzelődött, vagy valaki elhúzta a nótáját.
Három gyümölcsfája kidőlve hevert az udvaron, a forgács pedig szépen a földre terítve, egy eddig soha nem látott ösvényen, amely mellett újabb rönkbe vésett felirat állt: Zenélő út – Radetzky-induló. Costi úrnak megrökönyödésében maradt még annyi lélekjelenléte, hogy arrébb lépjen az útról, aztán hátra sietett. A patakot már nem is látta, csak az építőtelepre hasonlító telket, aminek a végében – várhatóan – ott csillogott a víztükör.
Csakhogy valami akadályozta a látvány pontos felmérését, így Costi úr lassabban közelített a furcsa, kusza építményhez, ami csak hellyel-közzel engedte látni az újra felduzzasztott gátat. Amikor közelebb ért, földbe gyökerezett a lába:
Lomb…corona…șeta..ni..betűzte elhaló hangon Costi úr, aki nem tudta eldönteni, hogy az agyvize forr-e fel vagy a vér hűl meg benne legott. Ismerek pár hodákit, gondolta. Azok majd jönnek a fejszékkel, és szétverik ezt az egészet, hodoronc-tronc. Ezt mégsem lehet, hogy itt gyülekeznek, építkeznek, kolonizálnak, el akarják csatolni a telkemet ezek a laposfarkúak.
Bement a kunyhóba és elővette a fejszéjét, majd tárcsázta egyik hodáki barátját. Az másnaposan vette fel. Bă, Costi, băă… nem érünk most rá, egy egész hektárnyi erdőt kell végigfésülnünk, és a főnök nem vár, a kamionnak pedig délig el kell indulnia a fával, ha érted, mit mondok…
Costi úr erre nem szólt semmit, csak kinyomta.
– Európai állampolgár vagyok!!!! – üvöltötte – és vannak jogaim! Mi az, hogy idejönnek ezek, gátat építenek, letarolják a kertemet, kidöntik a fákat, helységnévtáblákat és egyéb szarságokat rágnak…lombkoronasétány! Mikor már lomb sincs! Tudják mi van? Nagy sáros pocsolya van!
– Jelenteni fogjuk az esetet az illetékes szerveknél, kérjük, legyen türelemmel. Nemrég Huhurezeanu miniszter úr közölte, hogy új intézkedéseket fog bejelenteni, megalakult egy kolóniaügyi válságstáb, élén Hodoșan varjú- és rókaügyekért felelős miniszteri biztossal. Rengeteg jelentést kapunk nap mint nap a kolozsváriaktól, és más megyékben is panaszkodnak, az egész régió érintett…
Costi úr némi reménysugárral a tekintetében ült le a tévé elé. A Digi24-en Siegfried Lăcătușu-Markovici és Sorin-Ionuț Ovidiu Pârțu osztották az észt, miután kiderült, hogy a válságstáb megalakulásának első óráiban Hodoșan asszony kirúgta a regionális operációs szervet vezető Corbeanu igazgatót a vízművektől, mert az megtagadta a bajba jutott és gátakkal elárasztott románoktól a segítséget.
miután egy kolozsvári polgár jelentette a városvezetésnek, hogy a vízművek szarnak rá a felduzzasztott patakokra.
Jézusom, nemzeti hír lettem, gondolta Costi úr, és a biztonság kedvéért felhívta újra a polgármesteri hivatalt, hogy hivatali visszaélést jelentsen a vízművekről.
– Három nappal ezelőtt hívtam fel őket, azt mondták: mit tudjunk mi is csinálni, uram. Ez tűrhetetlen! Gyarapítom azon önérzetes román állampolgárok számát, akik nem hagyják annyiban ezt az ügyet. A válságstáb mihamarabbi helyrehozását szorgalmazom, legyenek szívesek mérjék fel a helyzetet! A saját jogaink sérülnek, a saját telkeinken, kertjeinkben! Már a római időkben is municípium voltunk! Municipium Aelium Hadrianum Napoca! Itt mindig tisztességes dákok éltek! – mondta, majd elégedetten le is tette. Hátha sikerül az ügyet nagyobb reflektorfénybe helyezni a médiában, így, hogy ő is hozzátett.
A délután folyamán azonban nem maradt nyugta. Valami állandóan rátaposott a zenélő útra, a maradék fákon pedig varjak kezdtek el tanyázni. Eszébe jutott, hogy a szekrény mélyén lapul egy régi szovjet távcsöve. Elővájta, majd elkezdte pásztázni a telket. A messzelátó lencséjében egy fiatal, sovány róka jelent meg, szájában egy meghatározhatatlan alakú, nagyobbrészt csontokból álló prédával. Kisvártatva kiejtette a szájából, aztán játszani kezdett vele, fel-alá rohangálva. Csak úgy zengett a kert a Radetzky-marstól.
Costi úr nem hitt a szemének és fülének. A háta mögött zúgott a tévében Lăcătușu-Markovici és Ovidiu Pârțu vitája élőben, a tévé sarkában kis beágyazott képernyő mutatta a félig feloszlásnak indult válságstábot, ahol már arról vitatkoztak, a varjúszart gőzzel vagy vegyszerekkel érdemes eltávolítani az autók tetejéről, valamint arról, hogy a rókákat a rendőrség helyezze át valahova, vagy a környezetvédelmi őrség.
A zenélő út hangjai elnémultak, miután a róka rájött, hogy a csontok nem fognak előle elfutni azért, hogy ő jól megkergethesse őket, ezért befeküdt egy bokor alá és összegömbölyödött. Costi úr szeme elidőzött kicsit rajta, aztán átpásztázta a félig kész lombkoronasétány helyét is, majd szemügyre vette újra a mesterien létrehozott gátat, amely egyre szövevényesebben nézett ki az ágaktól; a megmaradt fák és gyökerek között szinte falkezdeményeknek tűntek a rönkök egymáson.
A víz teteje kicsit gyűrűzni látszott, aztán egy pillanatra egy hosszú, lapos farok villant ki a vízből, előtte egy szőrös fej.
Antiprédikáció a gyűlölet aranykorában. A mi korunkban.
Mert le lehet nyelni. A globális politikát meg lassan már nem lehet lenyelni.
A gyerekkori evészavarok megelőzhetők és gyógyíthatók. Így segíthetünk, ha gyermekünk ilyen problémákkal küzdene.
Ennél jobban nem fokozhatta volna a hangulatot a bulibáró, fiatal rajongóinak őszinte örömére.
Călin Georgescu elvesztette ügyét az Emberi Jogok Európai Bíróságán, nem ismételhetik meg az elnökválasztás második fordulóját. Elena Lasconi nagyon szeretné Ilie Bolojant támogatni, Crin Antonescut pedig csak abban az esetben, ha Marcel Ciolacu lemond.
Idén is 40-50 lej között alakul a húsvéti bárányhús kilogrammonkénti ára. A Krónika által megkérdezett szakemberek szerint a kis kérődzők pestise komoly gazdasági károkat okozott a juhtartó gazdaságokban, idén márciusra azonban helyreállt a kereslet.
George Simion megnyúzatta volna „az államcsíny elkövetőit”, most az ügyészség vizsgálatot indított ellene. Leomlott a segesvári várfal egy része, pedig alig öt éve újították fel.
Megtalálták annak a fiatalembernek a holttestét a zeteváraljai víztározóban, akit nagy erőkkel kerestek még február elején a hatóságok és önkéntesek, lékeket vágva a víztározó jegén.
Újabb erőszakra buzdító üzenetet küldött a Călin Georgescu zsoldosvezéreként ismert Horațiu Potra azt követően, hogy a Központi Választási Iroda (BEC) vasárnap este nem engedélyezte Georgescunak, hogy elinduljon a megismételt elnökválasztáson.
Alapfokon 50 ezer lejes kártérítést ítélt meg a Hargita Megyei Törvényszék a székelyudvarhelyi lakosságnyilvántartó iroda vezetőjének, akit korábban elbocsájtott az előző városvezető.
A bank évszázadok óta barátja, szeretője, házastársa, anyósa, szomszédja, esküdt ellensége az embernek, helyzete válogatja. A történet, amit most elmesélek, igazán cuki… lett volna. Mint egy vakrandi. Ha minden olajozottan alakul.
A bank évszázadok óta barátja, szeretője, házastársa, anyósa, szomszédja, esküdt ellensége az embernek, helyzete válogatja. A történet, amit most elmesélek, igazán cuki… lett volna. Mint egy vakrandi. Ha minden olajozottan alakul.
Ha leírjuk, hogy az amerikai elnök hagyja abba, és az oroszok menjenek haza, akkor kitör a béke?
Ha leírjuk, hogy az amerikai elnök hagyja abba, és az oroszok menjenek haza, akkor kitör a béke?
„Aztán az egyik paleoetnográfus előállt, hogy az elemzőben fekvő férfialak valószínűleg nem más, mint Csaba királyfi, a székelyek legendás vezére.”
„Aztán az egyik paleoetnográfus előállt, hogy az elemzőben fekvő férfialak valószínűleg nem más, mint Csaba királyfi, a székelyek legendás vezére.”
Avagy az új középkor a technikai szuperjövőben.
Avagy az új középkor a technikai szuperjövőben.
Az államellenes szervezkedéssel vádolt politikus minden valószínűség szerint búcsút inthet az elnökjelöltségnek.
Az államellenes szervezkedéssel vádolt politikus minden valószínűség szerint búcsút inthet az elnökjelöltségnek.
Antiprédikáció a gyűlölet aranykorában. A mi korunkban.
Antiprédikáció a gyűlölet aranykorában. A mi korunkban.
Mert le lehet nyelni. A globális politikát meg lassan már nem lehet lenyelni.
Mert le lehet nyelni. A globális politikát meg lassan már nem lehet lenyelni.
Értjük: Georgescunál egy levitézlett nímand is jobb. De: hogy is jutottunk idáig? És: miért kell úgy kommunikálni, hogy abból az is kiolvasható, hogy Románia politikai impotenciában szenved?
Értjük: Georgescunál egy levitézlett nímand is jobb. De: hogy is jutottunk idáig? És: miért kell úgy kommunikálni, hogy abból az is kiolvasható, hogy Románia politikai impotenciában szenved?
Steigervald Krisztián méltán népszerű generációkutató, akinek a könyvei és podcast-sorozata előremutató volt abban, hogy a generációk jobban megérthessék egymást. Hogyan csapódhat le mindez az erdélyiekben?
Steigervald Krisztián méltán népszerű generációkutató, akinek a könyvei és podcast-sorozata előremutató volt abban, hogy a generációk jobban megérthessék egymást. Hogyan csapódhat le mindez az erdélyiekben?
Avagy mi fér bele Ilie Bolojan bőröndjébe?
Avagy mi fér bele Ilie Bolojan bőröndjébe?
Antiprédikáció a gyűlölet aranykorában. A mi korunkban.
Mert le lehet nyelni. A globális politikát meg lassan már nem lehet lenyelni.
A gyerekkori evészavarok megelőzhetők és gyógyíthatók. Így segíthetünk, ha gyermekünk ilyen problémákkal küzdene.
Ennél jobban nem fokozhatta volna a hangulatot a bulibáró, fiatal rajongóinak őszinte örömére.