// 2025. március 12., szerda // Gergely
Sánta Miriám Sánta Miriám

Új várak épülnek Erdélyben

// HIRDETÉS

Erdélybe a várépítőket – a hódokat –1998 táján telepítették be. A romániai populáció azóta szépen megtelepedett a Szamosok, az Olt, a Feketeügy és a Maros mentén.

Forrás: Pixabay
(Külön)Vélemény

Szerző: Sánta Miriám
2025. január 30., 17:23

Forrás: Pixabay

Nemrég történt: egy kolozsvári férfit egy hódcsalád tartott sakkban, miután a kertje végébe építkeztek és összerágták a gyümölcsfáit. A hatóságok nem tudtak segíteni rajta, hiába próbálkoztak, mivel a hódok védett fajnak számítanak, és természetes élőhelyükön nem lehet őket zavarni. Kolozsvár városvezetésének fel kell mérnie a kárt, hogy kártérítést tudjon fizetni neki.

Costi úr szivarral a kezében támolygott ki kora reggel a csípős levegőre, hogy a tornácon szemügyre vegye Mező utcai kertjét. Megtörölte a szemét, de alig hitt a látványnak: a kert végében, a nyári kunyhó mellett víztükör csillogott, körülbelül száz négyzetméteren.

// HIRDETÉS

Nofene, gondolta Costi úr, és még jobban kinyitotta a szemét. Lepöccintette a hamut, és a nikotináradat sebességével alaposabban körülnézett. A ház mögötti patak mellett néhány, pár éves gyümölcsfáját csak egy hajszál meg a Szentlélek tartotta, esetleg a mellettük álló öregebb fák koronájának alsó része. Törzsük körül nagyobb forgácshalom árulkodott a betolakodóról. A patak mellett pedig egy kisebbfajta duzzasztógát fogadta.

Körös-körül mindenféle farönkök voltak akkurátusan félkörbe rendezve, mintha legalábbis a kolozsvári városrendezés világosodott volna meg és cserélte volna le a köztéri betonlapokat és szegélyeket. Jó-jó, de ez magánterület, gondolta magában Costi úr, és hevesen verő szíve egyre inkább arra vitte, hogy dühbe guruljon.

A háromszáz négyzetméteres kert nagy részéről, úgy nézett ki, mintha már csak az autópálya-építéshez kötelezően hozzácsapott régészeti ásatások hiányoztak volna, ettől eltekintve viszont olyan profi munkát végzett itt valaki az éj leple alatt, hogy dühe átváltott kíváncsiságba. Nem sokáig.

A szemüvegét Costi úr elfelejtette magával vinni, ezért csak

akkor hűlt meg benne a vér, amikor megpillantotta a vastag, függőlegesre állított rönkbe faragva: Hódmezővásárhely, zona metropolitană.

Mindez a nagy- és kis egyesülés napja között! Hogy is merészelte! – zihált Costi úr, és máris Erdély elszakadását vizionálta a két román nemzeti ünnep között. Méghogy… Hod…mezo…vașar…hei…heli… mi van? Idejönnek, szétrágják a gyümölcsfáimat, gátat építenek az én saját külön bejáratú telkemre, és van szőr a képükön magyar feliratokat is kitenni! Mit kitenni: kirágni!

Costi úr beviharzott a házba, és nekilátott előkeresni a combig érő horgászcsizmáját. Mire megtalálta, az egyik gyümölcsfa fel is dőlt a csípős szélben, tompa puffanására azonnal ki is sietett, caplatott a latyakos avarban. Begázolt az impromptu tavacskába, megragadott egy ágat, és elkezdte a rönköket, gallyakat arrébb tolni meg kihuzigálni őket a szárazföldre. A birodalomépítő rágcsálóknak azonban hűlt helyük, a telek határán lévő kerítés pedig érintetlenül állt. Gondja volt rá azonban, hogy a magyar feliratot eltüntesse.

Visszacaplatott a házba, miután rájött, hogy egyedül itt nem tud semmit tenni, jön a kis egyesülés napja, őt pedig valami rágcsálók le akarják rágcsálni a térképről. Tíz perc keresés után meg is találta az illetékes szervek telefonszámát a polgármesteri hivataltól, felhívta őket, cirkuszolt, majd tárcsázta a vízműveket is, akik életuntan mondták:

de hát uram, mit tudjunk mi is csinálni…

A környezetvédelmi őrségtől végül kiküldtek egy csapat embert, akik vették a combig érő horgászcsizmáikat, szerszámaikat, és hadat üzentek a hódmezővásárhelyi telepeseknek.

Erdély a miénk! – kiáltották,

majd nagy garral leeresztették a gátat, felszabadították a patakot, elhurcolták a kidőlt fákat és eltakarították a forgácsot, végül megerősítették a kerítést.

Costi úr azonban nem tudott aludni az elkövetkező két éjszaka. Mintha valaki egész éjjel az Radetzky-induló ritmusára reszelt és rágcsált volna. Hajnalban már Brahms Magyar táncok-dallamaira hallucinált, mire elérkezett egy felkeléshez méltó időpont. Akkor azonban rögvest felöltötte a combig érő horgászcsizmáját a pizsamanadrágjára, és egy bekeccsel a hátán azonmód kirohant a kertbe, hogy szemügyre vegye, tényleg csak képzelődött, vagy valaki elhúzta a nótáját.

Három gyümölcsfája kidőlve hevert az udvaron, a forgács pedig szépen a földre terítve, egy eddig soha nem látott ösvényen, amely mellett újabb rönkbe vésett felirat állt: Zenélő út – Radetzky-induló. Costi úrnak megrökönyödésében maradt még annyi lélekjelenléte, hogy arrébb lépjen az útról, aztán hátra sietett. A patakot már nem is látta, csak az építőtelepre hasonlító telket, aminek a végében – várhatóan – ott csillogott a víztükör.

Csakhogy valami akadályozta a látvány pontos felmérését, így Costi úr lassabban közelített a furcsa, kusza építményhez, ami csak hellyel-közzel engedte látni az újra felduzzasztott gátat. Amikor közelebb ért, földbe gyökerezett a lába:

a kidőlt fák között deszkából eszkábált emelvény tornyosult, még befejezetlenül, rajta foggal vésett felirat: Lombkoronasétány.

Lomb…corona…șeta..ni..betűzte elhaló hangon Costi úr, aki nem tudta eldönteni, hogy az agyvize forr-e fel vagy a vér hűl meg benne legott. Ismerek pár hodákit, gondolta. Azok majd jönnek a fejszékkel, és szétverik ezt az egészet, hodoronc-tronc. Ezt mégsem lehet, hogy itt gyülekeznek, építkeznek, kolonizálnak, el akarják csatolni a telkemet ezek a laposfarkúak.

Bement a kunyhóba és elővette a fejszéjét, majd tárcsázta egyik hodáki barátját. Az másnaposan vette fel. Bă, Costi, băă… nem érünk most rá, egy egész hektárnyi erdőt kell végigfésülnünk, és a főnök nem vár, a kamionnak pedig délig el kell indulnia a fával, ha érted, mit mondok…

Costi úr erre nem szólt semmit, csak kinyomta.

A saját országában is leszarják az embert, mormolta, majd dühösen újból felhívta a polgármesteri hivatalt.

– Európai állampolgár vagyok!!!! – üvöltötte – és vannak jogaim! Mi az, hogy idejönnek ezek, gátat építenek, letarolják a kertemet, kidöntik a fákat, helységnévtáblákat és egyéb szarságokat rágnak…lombkoronasétány! Mikor már lomb sincs! Tudják mi van? Nagy sáros pocsolya van!

– Jelenteni fogjuk az esetet az illetékes szerveknél, kérjük, legyen türelemmel. Nemrég Huhurezeanu miniszter úr közölte, hogy új intézkedéseket fog bejelenteni, megalakult egy kolóniaügyi válságstáb, élén Hodoșan varjú- és rókaügyekért felelős miniszteri biztossal. Rengeteg jelentést kapunk nap mint nap a kolozsváriaktól, és más megyékben is panaszkodnak, az egész régió érintett…

Costi úr némi reménysugárral a tekintetében ült le a tévé elé. A Digi24-en Siegfried Lăcătușu-Markovici és Sorin-Ionuț Ovidiu Pârțu osztották az észt, miután kiderült, hogy a válságstáb megalakulásának első óráiban Hodoșan asszony kirúgta a regionális operációs szervet vezető Corbeanu igazgatót a vízművektől, mert az megtagadta a bajba jutott és gátakkal elárasztott románoktól a segítséget.

„Mit tudjunk mi is csinálni” – idézte Ovidiu Pârțu az igazgató szavait,

miután egy kolozsvári polgár jelentette a városvezetésnek, hogy a vízművek szarnak rá a felduzzasztott patakokra.

Jézusom, nemzeti hír lettem, gondolta Costi úr, és a biztonság kedvéért felhívta újra a polgármesteri hivatalt, hogy hivatali visszaélést jelentsen a vízművekről.

– Három nappal ezelőtt hívtam fel őket, azt mondták: mit tudjunk mi is csinálni, uram. Ez tűrhetetlen! Gyarapítom azon önérzetes román állampolgárok számát, akik nem hagyják annyiban ezt az ügyet. A válságstáb mihamarabbi helyrehozását szorgalmazom, legyenek szívesek mérjék fel a helyzetet! A saját jogaink sérülnek, a saját telkeinken, kertjeinkben! Már a római időkben is municípium voltunk! Municipium Aelium Hadrianum Napoca! Itt mindig tisztességes dákok éltek! – mondta, majd elégedetten le is tette. Hátha sikerül az ügyet nagyobb reflektorfénybe helyezni a médiában, így, hogy ő is hozzátett.

Egységben az erő, gondolta. Bezzeg, amikor Castrum Clus volt itt, nem holmi gátak...

A délután folyamán azonban nem maradt nyugta. Valami állandóan rátaposott a zenélő útra, a maradék fákon pedig varjak kezdtek el tanyázni. Eszébe jutott, hogy a szekrény mélyén lapul egy régi szovjet távcsöve. Elővájta, majd elkezdte pásztázni a telket. A messzelátó lencséjében egy fiatal, sovány róka jelent meg, szájában egy meghatározhatatlan alakú, nagyobbrészt csontokból álló prédával. Kisvártatva kiejtette a szájából, aztán játszani kezdett vele, fel-alá rohangálva. Csak úgy zengett a kert a Radetzky-marstól.

A rumlira elkezdtek károgni a varjak is: ren-dőr-ál-la-mot!!!

Costi úr nem hitt a szemének és fülének. A háta mögött zúgott a tévében Lăcătușu-Markovici és Ovidiu Pârțu vitája élőben, a tévé sarkában kis beágyazott képernyő mutatta a félig feloszlásnak indult válságstábot, ahol már arról vitatkoztak, a varjúszart gőzzel vagy vegyszerekkel érdemes eltávolítani az autók tetejéről, valamint arról, hogy a rókákat a rendőrség helyezze át valahova, vagy a környezetvédelmi őrség.

A zenélő út hangjai elnémultak, miután a róka rájött, hogy a csontok nem fognak előle elfutni azért, hogy ő jól megkergethesse őket, ezért befeküdt egy bokor alá és összegömbölyödött. Costi úr szeme elidőzött kicsit rajta, aztán átpásztázta a félig kész lombkoronasétány helyét is, majd szemügyre vette újra a mesterien létrehozott gátat, amely egyre szövevényesebben nézett ki az ágaktól; a megmaradt fák és gyökerek között szinte falkezdeményeknek tűntek a rönkök egymáson.

A víz teteje kicsit gyűrűzni látszott, aztán egy pillanatra egy hosszú, lapos farok villant ki a vízből, előtte egy szőrös fej.

A rönkökön foggal vésett felirat volt olvasható: Castor Cluj.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Vért hozzon, pincér! Dupla vért, jéggel!

Fall Sándor

Antiprédikáció a gyűlölet aranykorában. A mi korunkban.

Miért fontosabb a bárányhús, mint a globális politika?

Varga László Edgár

Mert le lehet nyelni. A globális politikát meg lassan már nem lehet lenyelni.

// HIRDETÉS
Nagyítás

„Mindent meg kell enni a tányérról!” – De mi van, ha a gyerek nem eszik?

Sánta Miriám

A gyerekkori evészavarok megelőzhetők és gyógyíthatók. Így segíthetünk, ha gyermekünk ilyen problémákkal küzdene.

„A nézését meg a járását” – Kis Grófo az ujjai köré csavarta a közönséget első kolozsvári fellépésén

Sólyom István

Ennél jobban nem fokozhatta volna a hangulatot a bulibáró, fiatal rajongóinak őszinte örömére.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Román hazaárulási ügy: hat személyt vettek őrizetbe – csütörtöki hírek
Főtér

Román hazaárulási ügy: hat személyt vettek őrizetbe – csütörtöki hírek

Călin Georgescu elvesztette ügyét az Emberi Jogok Európai Bíróságán, nem ismételhetik meg az elnökválasztás második fordulóját. Elena Lasconi nagyon szeretné Ilie Bolojant támogatni, Crin Antonescut pedig csak abban az esetben, ha Marcel Ciolacu lemond.

Bárányhús húsvétra 40-50 lejért: a gazdáknak jobban megéri az élőállat-export
Krónika

Bárányhús húsvétra 40-50 lejért: a gazdáknak jobban megéri az élőállat-export

Idén is 40-50 lej között alakul a húsvéti bárányhús kilogrammonkénti ára. A Krónika által megkérdezett szakemberek szerint a kis kérődzők pestise komoly gazdasági károkat okozott a juhtartó gazdaságokban, idén márciusra azonban helyreállt a kereslet.

Hiába hívják, nem jön Romániába Elon Musk – hírek hétfőn
Főtér

Hiába hívják, nem jön Romániába Elon Musk – hírek hétfőn

George Simion megnyúzatta volna „az államcsíny elkövetőit”, most az ügyészség vizsgálatot indított ellene. Leomlott a segesvári várfal egy része, pedig alig öt éve újították fel.

Megtalálták a februárban eltűnt fiatal holttestét a víztározóban
Székelyhon

Megtalálták a februárban eltűnt fiatal holttestét a víztározóban

Megtalálták annak a fiatalembernek a holttestét a zeteváraljai víztározóban, akit nagy erőkkel kerestek még február elején a hatóságok és önkéntesek, lékeket vágva a víztározó jegén.

Potra fegyveres lázadásra szólítja a katonákat is
Krónika

Potra fegyveres lázadásra szólítja a katonákat is

Újabb erőszakra buzdító üzenetet küldött a Călin Georgescu zsoldosvezéreként ismert Horațiu Potra azt követően, hogy a Központi Választási Iroda (BEC) vasárnap este nem engedélyezte Georgescunak, hogy elinduljon a megismételt elnökválasztáson.

50 ezer lejes kártérítést kell fizessen egy alkalmazottjának a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal
Székelyhon

50 ezer lejes kártérítést kell fizessen egy alkalmazottjának a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal

Alapfokon 50 ezer lejes kártérítést ítélt meg a Hargita Megyei Törvényszék a székelyudvarhelyi lakosságnyilvántartó iroda vezetőjének, akit korábban elbocsájtott az előző városvezető.

// még több főtér.ro
Egy ágyban az ellenséggel, avagy hogyan váltottam bankot
2025. március 12., szerda

Egy ágyban az ellenséggel, avagy hogyan váltottam bankot

A bank évszázadok óta barátja, szeretője, házastársa, anyósa, szomszédja, esküdt ellensége az embernek, helyzete válogatja. A történet, amit most elmesélek, igazán cuki… lett volna. Mint egy vakrandi. Ha minden olajozottan alakul.

Egy ágyban az ellenséggel, avagy hogyan váltottam bankot
2025. március 12., szerda

Egy ágyban az ellenséggel, avagy hogyan váltottam bankot

A bank évszázadok óta barátja, szeretője, házastársa, anyósa, szomszédja, esküdt ellensége az embernek, helyzete válogatja. A történet, amit most elmesélek, igazán cuki… lett volna. Mint egy vakrandi. Ha minden olajozottan alakul.

Különvélemény

Vért hozzon, pincér! Dupla vért, jéggel!

Fall Sándor

Antiprédikáció a gyűlölet aranykorában. A mi korunkban.

Miért fontosabb a bárányhús, mint a globális politika?

Varga László Edgár

Mert le lehet nyelni. A globális politikát meg lassan már nem lehet lenyelni.

// HIRDETÉS
Nagyítás

„Mindent meg kell enni a tányérról!” – De mi van, ha a gyerek nem eszik?

Sánta Miriám

A gyerekkori evészavarok megelőzhetők és gyógyíthatók. Így segíthetünk, ha gyermekünk ilyen problémákkal küzdene.

„A nézését meg a járását” – Kis Grófo az ujjai köré csavarta a közönséget első kolozsvári fellépésén

Sólyom István

Ennél jobban nem fokozhatta volna a hangulatot a bulibáró, fiatal rajongóinak őszinte örömére.

// HIRDETÉS