Nem férnek el az egyházak a Halloweentől Vlad Țepeș szülővárosában 2026-ban sem

Hogyha Mindenszentek, Halottak napja vagy Halloween, akkor szinte biztos, hogy valami kulturális összetűzés kerül napirendre ebben az időszakban. Most éppen Segesváron. Ahol nagyszabású Halloween-napokat, fesztivált/ünnepséget szerveznek, a háromnapos eseményre az óvárosban kerül sor – az egész felhajtásról sajtóközleményt is kiküldtek. Röviden arról, hogy mire lehet számítani a középkori óváros utcáin: multimédia-installációkra, „multiszenzoriális” élményekre, azaz fényjátékokat vetítenek például az óratoronyra, a fedett lépcsőt szellemutcává alakítják, mindenféle világító ablakok, töklámpásos sétányok lesznek, illetve a város középkori történelmét bemutató idegenvezetős sétákon is részt lehet majd venni. A gyerekeknek persze játékok, vetélkedők, kincsvadászat és boszorkányos parádézás is lesz, de nem maradhat ki senkinek sem a halloween-jelmezes forgatag a várban. És persze bulik DJ-kkel utána.

Kézenfekvő lehet Segesvárnak, hogy Halloween-központot csináljon magából három napra,

ha turizmusról és nemzeti imázsépítésről van szó (nyilván román szemszögből). Mert hát tudjuk: a kegyetlen, karóba húzós uralkodóból lett Vlad Draculea és később Drakula, bár a pontosság kedvéért tegyük hozzá, hogy az édesapja, akit szintén Vladnak hívtak (ő Öreg Mircea fejedelem fia volt), kapta meg a Vlad Dracul nevet a Luxemburgi Zsigmondtól kapott Sárkány rendi kitüntetését követően (a sárkányt drac-nak nevezték, csak később fonódott össze az ördög jelentésével).

Adott tehát egy ijesztő, legendás egykori román fejedelem a maga kegyetlenkedéseivel, egy középkori erdélyi-havasalföldi történet… és egy jó kis angolszász eredetű sztori, ami aztán a huszadik században része lesz a romániai kultúrának is.

Nyilvánvaló, hogy a Drakula-sztoriról van szó. Bram Stoker ír szerző 1897-ben megírja a Drakulát, saját gótikus erdélyi vízióival, a maga gróf-alakjával, amely nem egyszerűen Vlad Țepeș átdolgozott alakjáról szól, bár kétségtelenül a vérszomj azért egyezik… aztán a huszadik század húszas éveitől kezdődően a vámpír alakja popkulturális ikonná alakul át. A korai filmfeldolgozások, majd a Drakula és a Christopher Lee-féle Hammer-filmek a grófot a nemzetközi horror egyik legismertebb figurájává tették, ehhez Romániának gyakorlatilag semmi köze nem volt: a karakter már létező nyugati kulturális exportcikk volt.

Aztán 1972-ben jött el a döntő fordulat a sztorival: Raymond McNally és Radu Florescu amerikai történészek megjelentetik az In Search of Dracula című könyvüket, amely nagyon népszerűvé vált, és tovább erősítette a kapcsolatot Vlad Țepeș és Stoker vámpírgrófja között. A könyv nyomán amerikai utazási irodák Drakula-túrákat kezdtek el szervezni Romániába, az első amerikai turistacsoport pedig a regény helyszíneit és a történelmi Vlad Țepeșhez kötődő emlékhelyeket kereste.

és a kommunizmus alatt is vonzani próbálta a nyugati turistákat, mert valutát akart szerezni és modern, önálló szocialista országként szerette volna láttatni magát. Csakhogy ehhez rosszul illett egy olyan nemzetközi imázs, amelyben az országot vámpírokkal, babonákkal és egy elmaradott, misztikus Kelet képével azonosítják.

Később aztán óvatos kereskedelmi kísérletek születtek, és a román turisztikai hivatalok bizonyos szereplői igyekeztek kiszolgálni a külföldi érdeklődést. Így nyílt meg a Hotel Castel Dracula a Borgói-hágónál 1985-ben – de az államhatalom továbbra sem akarta hivatalosan a vámpírok országaként reklámozni Romániát, bármennyire is vérszívó volt ez a rezsim annak idején…

hogy valójában a román történelem és a nemzeti örökség bemutatása zajlik. Valójában két szék közt a pad alatt volt, hiszen a kereskedelmi pragmatizmus és az ideológiai ellenállás között kellett mozognia azzal, hogy ha nem akarta elfogadni a Nyugat Romániáról kialakult képét, attól még a nyugati turisták teljesen másra voltak kíváncsiak.

– if you can’t beat them, join them, ha már nyugati turistákról esik szó – a rendszerváltozás után szinte automatikusan kebelezte be Románia az ideológiai ellenállás felbomlását követően az összes popkulturális figurát és történetet.

A vámpírsztorik, a horrorfilmek elterjedtek, a magánvállalkozások előtt megnyílt a piac, a szállodák és utazásszervezők, helyi vállalkozók közvetlenül is pénzt kereshettek a Drakula-márkával, aztán a romániai közönség is fokozatosan megismerhette az egész mítoszt. Manapság, ha kimondjuk egy amerikainak, hogy Transylvania, rögtön Drakula fog róla eszébe jutni, és nem hiába. Vlad Țepeș születési helyszínét nyilvánvalóan utólag kapcsolta össze a nemzeti imázsépítés a Drakula-mítosszal, úgyhogy nem csoda, hogy Segesvárból most már Halloween-fesztiválhelyszín lett.

Kissé leegyszerűsítve azt mondhatnánk: a román társadalom azonnal megszeret mindent, ami amerikai import – így a Halloweent is –, bár hozzá lehet tenni, hogy a töklámpásos-riogatós-házról házra járós, jelmezes ünnep maga is az All Hallows’ Eve, vagyis a mindenszentek napjából nőtte ki magát azzá, ami, és ez is európai találmány végső soron.

Hogy itt a mindenszentek és az elhunytak szellemei megszelídülnek? Netán játékos szembenézés lesz a halállal? Fényeket gyújtunk a sötétség legyőzésére? Jelmezt öltünk és megszelídítjük a gonoszt, az ijesztőt, a kísértetiest? Micsoda újdonság… mintha farsangkor nem ez történne például az utóbbi esetében.

Egy élesebb váltással most térjünk ki arra is, hogy a segesvári egyházak (katolikus, görögkatolikus, ortodox, evangélikus, református és unitárius) rögtön tiltakozni kezdtek egy petícióval annak hallatán, hogy a városban erre a háromnapos ünnepségre sor kerül. Az indoklásukban szerepel néhány pragmatikusabb felvetés is, miszerint a zaj- és fényinstallációk zavarják a templomi alkalmakat, vagy hogy tavaly nem engedték be az autókat a várba, így az idős katolikus és evangélikus hívek nem tudtak részt venni a szeretteikért tartott miséken, vagy hogy a vallási rendbe trafál bele az egész eseménysorozat.

azt mondták, a Halloween nem egyeztethető össze a keresztény értékekkel, illetve hogy „a halállal nem játszunk, a Halloween pedig ezt teszi” és hogy „fontos vallási ünnepekkel esik egybe”.

Szerintem ez a 21. században elég naiv hozzáállás, a következő okok miatt: egyrészt a Mindenszentek – All Hallows’ Eve – közvetlenül kapcsolódik a Halloweenhez, tehát itt azonnal esett az, hogy nem egyeztethető össze a keresztény értékekkel. Másrészt az, hogy a halállal nem játszunk, elég képmutató annak fényében, hogy elég sok történelmi egyház hitéletében jelen van például a farsang időszaka Nagyböjt előtt, ami éppen arról szól, hogy a tél, az elmúlás, a halál elbúcsúztatása, megtréfálása, kinevetése történhessen meg.

a megzabolázhatatlan kísértetiességgel, ezt pedig az átvedlés, a humor és a fény biztosította számára. Az pedig, hogy valami fontos vallási ünnepekkel esik egybe, egyáltalán nem véletlen – hát pont erről van szó! Hogy kommersszé váltak egyes aspektusai, az más kérdés.

Segesvár polgármesterének reakciója, azt gondolom, elég találó és megértő volt ahhoz, hogy ne csináljanak egy eseményből „boszorkányüldözést”: „egy magánrendezvény lesz október végén a várban, ami betartja a törvényes előírásokat, lehetőséget biztosít a gyerekeknek, hogy álarcokat öltsenek magukra. Ilyen Halloween-események az iskolákban is vannak. (...) A várban helye van a megemlékezésnek, az imádságnak, de az örömnek is.” Szerinte a petíció aláírónak megértőbbnek és toleránsabbnak kellene lenniük, ha a városban eddig jól megfértek egymás mellett a különböző életfelfogású emberek.

Ja, az iskolákban farsangi mulatságok is szoktak lenni, meg vallásóra is, meg urambocsá, még a tököket is kifaragják lámpásnak. Buu!