Papp Attila ZsoltMit kaptunk 2014-től?
Temetni jöttem, nem dicsérni. Mármint az óévet.
A helyzet ugyanis az, hogy akár örülünk neki, akár nem, úgyis eltelt, vagyis most múlik pontosan. Újszülöttnek persze minden vicc új, mi pedig újszülöttek vagyunk az erdélyi magyar sajtóprérin, amelynek – mint minden prérinek – megvannak a maga törvényei. A téma olykor szó szerint az utcán, pontosabban a téren, a Főtéren hevert, vicces fejlemények is akadtak, nevettünk rajtuk, de néha csak félszájjal, kínunkban vagy az illendőség kedvéért.
Most például, ahogy feltekintek a laptop képernyőjéről, elég viccesnek tűnik a Szent Mihály templom tetőzetére kivetített hatalmas, tiritarka La mulți ani! (Boldog újévet!) felirat, megelőlegezendő a főtéri szilveszteri pezsgőfürdőt. Amire készülünk mi is, mindenáron koccintani szeretnénk Emil Bockal, de nem most szándékszunk megkérdezni tőle, hogy áll a városháza peres ügye a kétnyelvű feliratok ügyében.
" target="_blank">békésen ücsörög.
Gyula és Rózsika a Hójába mennek nyaralni
Sánta Miriám
Nem elég a miccs. Otthon marad a sütő. Hova fér be a kenyér? Erdő szélén nagy a kedv...
Anticikk az antiolvasásról, az antiéletről és arról, amiben vagyunk (nyakig)
Fall Sándor
Van néhány perce? Na jöjjön, mert fontos dolgokat akarok magával megbeszélni.
Egy kisváros, amelyet „elnyelt” a sós víz: Marosújvár tükör-képe
Szántai János
Az ember körbesétálja a hajdani bányavároska központját: mintha bizarr bálnatemetőben járna. Arra gondol, az Isten meg az ember jól megverte a helyet. Aztán kiderül, vannak őrangyalai is.
Metál a tó mellett – hasított a Paradise Lost és a Cemetery Skyline Szebenben
Sánta Miriám
A nagyszebeni Astra Rock fesztivál utolsó napján megérkezett az eső. Utána pedig két olyan zenekar, akik közül egyik történelmet írt, a másik meg most fogja.
