Az autonómiatervezet igaz története

Kiszivárgott egy szöveg, amely hűen dokumentálja az RMDSZ autonómiatervezetének rövid történetét. Kiderül belőle, hogy miért van a szövegben annyi hiba, elírás, fogalmazásbeli melléfogás, amennyit az ember első látásra is felfedez benne. Pamflet.

Szeptember. 1.

- Hunor, figyelj, szeptember elseje van...
- Igen, és?
- Hát, tudod...
- Mit?
- A tervezet...
- Milyen tervezet?
- Az autonómiatervezet.
- Ja, az.
- Szóval kéne már valamit csinálni. Másfél éve lebegtetjük.
- Na lássuk csak, szeptember, október, november 2-án van az elnökválasztás első fordulója. Az azt jelenti, hogy október már durva kampány … Igen, azt hiszem, tényleg kellene már valamit csinálnunk. Hmm... gondolod, hogy két hét alatt össze lehetne dobni valamit?
- Hááát...
- Mert akkor szeptember közepén kiadnánk, s a hivatalos kampány kezdetéig kicsit belakjuk a dolgokat.
- Jó, értem, de hát két hét …
- Ne aggódj, Árpi összedobja, csinált ő már ennél kacifántosabbat is. Mondd meg neki, hogy vegye a dél-tiroli autonómiastatútumot, s vegyen át mindent, amit lehet.
- Re-rendben, akkor hívom is.

Szeptember 6.

- Hunor, Árpi átküldött egy szöveget. Úgy nézem, az autonómiatervezet, tizenkilenc oldalnyi szöveg.
- Mi?? Egy hét alatt legyártotta? Hihetetlen ez a pasas. Lássam csak. Igen... preambulum... régió, megyék, nagyon helyes... jaja, hatáskörök... testületek... igen, igazságszolgáltatás... anyanyelvhasználat... záró rendelkezések. Azannyát, ez kész van. Minden benne van.
- Na és Kulcsár hívott a tegnap, s érdeklődött, hogy mi a helyzet. Azt mondtam, hogy visszahívom, amint lesz valami fejlemény.
- Ja, az MPP-sek. Na várj csak, hogy is csináljuk, hogy jó legyen. Küldd át Kulcsáréknak, hogy legyen meg nekik is, úgysem másznak bele, mert tudják, hogy morgunk. De fontos, hogy hallgassanak vele, mint a sír. Persze szeretnének mozgolódni, de ez most fontos, mi fogjuk bemutatni. Figyelj, ha akadékoskodik, mondd neki, hogy ha nem ülnek a seggükön, kérni fogjuk az MPP törlését a pártjegyzékből, mert megtehetjük, ők is nagyon jól tudják.
- Rendben.
- Várj csak... Támadt egy ötletem. Ezt a szöveget most szépen átküldjük a frakcióknak is. Intézd el, hogy valahogy szivárogjon ki a sajtónak. Kicsit lemérjük a fogadtatást, egészen biztosan kapunk a fejünkre, de legalább ártatlan áldozatként kezdhetjük a kampányt, ez sokat számít a mozgósításban.
- Oké, szólok, hogy … hehe, „valahogy kapja meg” mondjuk az a talkshow-moderátor a Realitateától, Răzvan izé, hogy is hívják...
- Ne, nem jó! Az egy vérengző vadállat, nem lesz jó. Menjen ki mondjuk a Hotnews-nak, ők nem szoktak nagyon hőzöngeni. Aztán úgyis ráugrik a teljes sajtó. Na, rendben?
- Rendben, intézem.

Szeptember 8.

- Hunor, megjelent a Hotnews-on a cucc.
- Hű, ilyen hamar?
- Igen, és a teljes média nekünk esett.
- Hát igen, nem is számítottunk másra, ugye.
- Ja, és ismét hívott Kulcsár, hisztizett, hogy szar a szöveg.
- Hogyhogy szar?? Mit ért ő ehhez?
- Nem tudom, azt mondta, hogy tele van hibával. Aszongya, ott volt az asztalán, s a nyolcadikos unokahúga elkezdte pirossal bejelölni a fogalmazási hibákat, a hiányzó vesszőket, a rossz szórendet.
- És?
- Hát most meg tiszta piros az egész cucc.
- Akkor add ki valakinek tőletek, hogy javítsa ki.
- Jó jó, de Árpi azt mondta, minden javításról egyenként kell vele konzultálni, különben nem vállalja a felelősséget.
- De basszus, azt nem lehet, akkor nem leszünk meg decemberig sem. Add már oda valakinek a tieid közül, javítsák ki a helyesírási hibákat.
- Há de izé …, nem lenne jobb valaki hozzáértőnek odaadni?
- Mi?? Dehogy, ezt nem szabad külsősnek látnia. Valaki tőletek megnézi, rendben lesz.
- Oké.

Szeptember 17.

- Bejössz egy percre? Na figyelj, támadt egy jó ötletem. Holnap szavaznak a skótok a függetlenedésről. Valahogy ki kéne használjuk a hangulatot. Be kellene mutatni a tervezetet.
- De Hunor, ők függetlenséget akarnak, mi meg autonómiáról beszélünk.
- Áá, csak a kampány végéig, úgyhogy nem gond. Meg aztán hadd mossa csak össze a sajtó, majd lesz, amiről beszélnünk a kampányban. Victornak már úgyis szóltam, hogy mi az ábra, nagyon nem fogja mellre szívni. Ez az. Hívjatok össze holnapra egy sajtótájékoztatót, hogy izé, az RMDSZ bemutatja a Székelyföld autonómiatervezetét. Durranni fog, mert már nagy a várakozás.
- De Kulcsárék...
- Kulcsárékkal rendben lesz, mindent támogatni fognak. Hogy áll a korrektúra? Holnapra kész lesz?
- Nemsokára befejezik.

Szeptember 18.

- Gyerekek, kérem a korrektúrázott szöveget, egy óra múlva itt a média.
- Tessék, hárman is átnézték.
- Nézzük csak … Mi az isten ez?? Autonómiastatútum, ezt egybeírják! Már a címben ott a hiba! … Basszus, ez a szöveg hemzseg a hibáktól!
- Na de...
- Vesszők, szórend, ez katasztrofális! Mi az a cikk? Fokhagyma? Articol, cikk?
- De ezt Árpi...
- Mi van?? Ez meg mi? Mondjátok meg nekem, mit lehet megérteni ebből a mondatból:

„Románia kormányának törvény erejű rendeleteit és sürgősségi törvényerejű rendeleteit azok a megfelelő tanácsban történt a jelen Statútum előírásainak vagy a nemzetiségi kisebbségek védelme elvének megsértése miatti megvitatása után a régió elnöke vagy a megyei tanács elnöke megtámadhatja.”

Ti hülyének néztek? Tíz perc múlva itt vannak a hiénák, ezt hogy mutatom be? A román változat még csak-csak, de a magyar verzióért leszedik rólam a keresztvizet! Nekem kell oda kiállni! Az én pofám ég!
- De Hunor, mondtam, hogy adjuk oda valaki hozzáértőnek...
- Elég volt ebből! Megáll az eszem, ezt a égést... Mindegy, bemutatjuk így, a magyar sajtó amúgy sem vérengző, mint a román. Valahogy lesz. Na, hozzon valaki egy saormát, ku de toáté, éhesen nem tudok sajtótájékoztatót tartani.

(Ezek a párbeszédek természetesen a túlpörgött firkászi képzelet szüleményei, mások nem is lehetnek, nyilván. Aki bármilyen hasonlóságot vél felfedezni a fenti szöveg és a valóság között, az rosszindulatú, téves előfeltevések és előítéletek gúzsában szenved, és sürgősen keresse fel háziorvosát vagy gyógyszerészét.)