„Bezzeg a nagyapám tokaszalonnával ette a császárszalonnát!" Nem is olyan képzelt riport egy ebéd közben kipattant polémiáról.
Legyen szó családi eseményről, vallási ünnepről vagy egy sima vasárnapról, a legtöbb erdélyi ember számára ismerős életkép a roskadásig pakolt ebédlőasztal. A gazdag, lehetőleg jó sok felvágottat, szalonnát és egyéb hústermékeket magában foglaló előételt követi a bő leves, mert a sok létől és kevés belevalótól csak eltelni lehet, de jóllakni nem. A lakoma fénypontja a második, úri nevén a főétel, ami lényegében ugyanazt tartalmazza, mint az előétel és a leves, csak kicsit megbolondítva, más formában és állagban, némiképp eltérő ízvilággal.
A desszert sem a könnyűségéről híres. Jó kézreálló, minél tömörebb, marad a megszokott, jól bevált ízvilágnál, nem kísérletezik mindenféle trendi összetevővel és megközelítéssel. A szertartás elengedhetetlen kelléke a minél erősebb pálinka, lehetőleg szilva, majd ízlés szerint bor vagy sör.
Erősen ajánlott nem kivívni a konyha úrnőjének a haragját, és legalább két tételből tenni a tányárra, majd remegő gyomorral, visszafojtott lélegzettel reménykedni, hátha nem kérdezik meg:
A konyha urai általában nem ilyen érzékenyek az étekválasztásra, de pálinkából legalább három-négy pohárral töltenek, mert egy házigazda sem kockáztatja, hogy rossz hírét keltsék más társaságban.
Az erdélyi ember az ünnepnapokon és a vasárnapokon túl sem hanyagolja el a hasát. Kínosan vigyáz arra, hogy kenyér és hús mindig kerüljön a tányérra, bár az utóbbi időben húzni kellett a költségvetésen az elszálló élelmiszerárak miatt.
A hétköznapi és ünnepi étkezések elengedhetetlen kelléke a bekapcsolt televízió. Napszaktól és politikai helyzettől függően hírcsatorna, bulvártévé vagy sportműsor megy a háttérben. Hogy az éppen futó műsorokat reklámok szakítják meg, vagy a kereskedelmi hirdetések közé ékelődnek audiovizuális tartalmak, nézőpont- és tűréshatár kérdése, viszont mindkét esetben információkkal bombázzák a nézőket.
Az erdélyi asztaltársaság arra fogékony tagjai állandóan fülelnek, és ha megvitatásra érdemes tudnivalók hangzanak el, erőteljes pisszegtetéssel intik csendre az egyre lármásabb beszélőket. A megosztó vagy éppen mindenkit összehozó témák száma a végtelenhez közelít, így meg sem kíséreljük felsorolni azokat, ezért az ebédlőasztalnál maradva
Amint elhangzik a televízióban az elhízás veszélyeire és a tudatos életmódváltásra figyelmeztető figyelemfelhívás, vagy megjelenik valaki, aki a napi rendszeres mozgás előnyeiről beszél, vagy a táplálkozás és a várható élettartam közötti összefüggésekről értekezve a minél változatosabb étrend mellett érvel, rögvest magukhoz ragadják a kezdeményezést azok a minden mikroközösségben megtalálható hangadók, akik a legtöbb témában kategorikusan megnyilvánulnak. Ilyenkor ájtatos csend ül a helyiségre és mindenki hallgatja a szentenciákat.
Az asztaltársaság ilyenkor kettő vagy több frakcióra szakad attól függően, hogy hány tagú, vagy hogy fiatal felnőttek és/vagy tinédzserek is jelen vannak-e. A nagyhangú véleményvezér álláspontját többen is osztják, jellemzően a középkorú és az annál idősebb generációk képviselői, akik megélték azokat az időket, amikor nem volt mit aprítani a tejbe, vagy sokszor tej sem volt.
Az argumentációik középpontjában az a távolról sem ördögtől való gondolat áll, hogy gyerek- majd felnőttkorukban nélkülöztek eleget, találékonyságuktól és kreativitásuktól függött, mikor milyen betevő került az asztalra, így ma senki ne mondja meg nekik, mikor, mit és főleg, mennyit egyenek. A sorban állás és a jegyre adott élelmiszerek korszaka a múlté, salátát és murkot egyen a kecske meg a nyúl.
Majd jellemzően egyes fiatal felnőttek és a tinédzserek a tudomány állításai és saját tapasztalataik alapján próbálnak finoman azzal replikázni, hogy a rendszerváltással nemcsak a politikai pluralizmus köszöntött be, hanem a modern, majd ultramodern étrend is, amelynek legfőbb jellemzője a gazdag minőségi és mennyiségi változatosság, a bőséges kalóriaforrásokhoz való korlátlan hozzáférés.
Ha a társaság nyitottságot mutat a konstruktív párbeszédre, akkor elhangozhatnak olyan érvek is, hogy az évezredek során kifejlődött anyagcsere nem tudja a lépést tartani a mai étrenddel, hisz az alig százéves múltra tekint vissza. Az egykor jó szolgálatot tévő evolúció már képtelen tartani a környezet által diktált változást, és még mindig azt a genomprogramot futtatja, hogy bőséges táplálék esetén ildomos minél több energiát tárolni, kövéren van jó esélyünk a túlélésre és szaporodásra, hisz bármikor beüthet a zord idő. Az éhezés, a hideg, a mostoha körülmények és a fiziológiai stresszfaktorok elviselését, a túlélést lehetővé tévő, az energiát zsír formájában tárolni képes gének jelenleg kevésbé válnak a hasznunkra.
Itt szokott fordulóponthoz érni a beszélgetés. A gyors és hatékony témalezáráshoz a feszültség csúcsra járatása szokott vezetni, amelynek a következő beköpések szoktak megágyazni:
vagy
A további eszkalálódást és az atomrobbanást végül a
felszólítás előzi meg. A szofisztikáltabb végkifejletet többnyire a frontok megmerevedése jelenti. Az érvek ütköztetése nem oldja a fel a konfliktust, de a kimondott szó elejét veszi a további indulatoknak és más téma mentén, békésebb mederben folyik a beszélgetés.
A duruzsoló hangerőre állított tévében közben arról beszél a meghívott, hogy a szív- és érrendszeri megbetegedések halálhoz, illetve súlyos szövődményekhez vezethetnek. Mivel a népesség nagy részét érinthetik ezek a betegségek, a megelőzésnek kiemelt jelentősége van.
A nagy zsibongásban alig hallani, hogy megcsörren a telefon. Hevesen hadonásznak, hogy némítsa már le valaki a tévét, mert semmit nem hallani.
Szedelőzködik a társaság, nyikorognak a székek, folyik a pusmogás.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.
A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
Kétnapos kényszerszünet után pénteken újraindultak Parajdon a Korond-patak elterelési munkálatai – számolt be a helyszínen tartott sajtótájékoztatóján a Salrom vállalat beruházási igazgatója.
Van ez a tervezett második deficitcsökkentő csomag, amiben a különleges nyugdíjak problémáját is megoldják állítólag. Na ja. Hogyne. Persze. Naná…
Nem szokványos látvány ami egy jégeső után maradt július 12-én a Neamț megyei Vânători-Neamț faluban és környékén.
“I would like to speak with Romania’s new president as soon and as extensively as possible, because we have shared issues within the European Union, and the interests of Romanians and Hungarians often align," Prime Minister Viktor Orbán told Krónika.
Több láda sör szóródott szét péntek délután Felsősófalva főútján, miután egy teherszállító jármű rakománya a földre esett. Az országutat félpályán lezárták, emiatt kisebb torlódás alakulhat ki.
Van ez a tervezett második deficitcsökkentő csomag, amiben a különleges nyugdíjak problémáját is megoldják állítólag. Na ja. Hogyne. Persze. Naná…
Van ez a tervezett második deficitcsökkentő csomag, amiben a különleges nyugdíjak problémáját is megoldják állítólag. Na ja. Hogyne. Persze. Naná…
Befejezhetetlen írás a Pénzpazarlásra Harminc Éve Rácsodálkozó Döntéshozók Országára rácsodálkozásról.
Befejezhetetlen írás a Pénzpazarlásra Harminc Éve Rácsodálkozó Döntéshozók Országára rácsodálkozásról.
A birminghami műfajteremtő metállegendák hagyatéka az egyetemes kultúra része marad. Azoknak is, akik a vasfüggöny mögül lesték őket, és azoknak is, akik az angol vasöntödékből.
A birminghami műfajteremtő metállegendák hagyatéka az egyetemes kultúra része marad. Azoknak is, akik a vasfüggöny mögül lesték őket, és azoknak is, akik az angol vasöntödékből.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.
A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.