A romániai kommunizmus mindennapjait gyerekszemmel bemutató regényből Angliában sci-fi lesz. Jó ez nekünk?
Amikor a nyolcvanas években valamelyik lerobbant nagyváradi mozi nézőterén, a kopott ülésben feszengve néztem a Csillagok háborúja valamelyik epizódját, és arról álmodoztam, hogy egyszer majd én is fénykardot forgatva mentem meg a galaxist a sötét oldaltól, vagy egy új lakónegyed építőtelepén Bergmann-csőből készített, papírlövedék kilövésére alkalmas „fegyverrel” játszottunk kommandósat,
Pedig mostanra kiderült: mi az, hogy, nagyon is!
Egy brit alkotópáros megfilmesíti Dragomán György A fehér király című regényét, amely az író gyermekkori élményei alapján azt mutatja be, milyen volt az élet a nyolcvanas évek ceauşescui Romániájában. Mint kiderült, az eredeti koncepciót annyiban módosítják, hogy a cselekmény nem a nyolcvanas években, és nem Romániában, hanem Angliában fog játszódni. Mintha a szigetországban lett volna harminc évig kommunizmus.
Való igaz, maga az alapmű sem ragaszkodik minden esetben az akkori történések hiperrealista, naplószerű megjelenítéséhez, a brit alkotóknak pedig a művészi szabadság jegyében szívük joga olyan koncepció alapján átdolgozni azt, amilyen alapján csak akarják.
Mégis, valahogy úgy érzem,
Elvégre az Angliában játszódó negatív utópia témájában sok újat mondani valóságos bravúr lenne az 1984 vagy a V, mint vérbosszú után. Az egyszeri angol (skót, amerikai, francia, ausztrál) néző beült a moziba, megnézte a filmet, borzongott egy kicsit, majd „De jó, hogy ez csak fikció, és ilyesmi sohasem történhet meg!” felkiáltással beült kedvenc kocsmájába, hogy a haverokkal megvitassa a film társadalmi és erkölcsi mondanivalóját. Vagy, hogy megbeszéljék, milyen ócska volt már, mert nem volt benne autós üldözés, és egyetlen jó alakú művésznő idomairól sem hullt le a textil.
Az az érzésem, hogy a nyugatiak többsége az 1989 előtti romániai valóságról szóló művekhez is így viszonyul. Nem értik, nem fogják fel, nem érzik át – legfeljebb csak halványan -, hogy ez nem fikció, hogy a diktatúra mindennapjairól szóló legelképesztőbb, legabszurdabb leírások is a valóságot tükrözik.
Nem kizárt, hogy 80-as évek nyomasztó atmoszféráját a lehető legautentikusabban, egy tiltott abortusz történetén keresztül bemutató 4 hónap, 3 hét, 2 nap című román film sem feltétlenül azért aratott nemzetközi sikert és nyert fődíjat Cannes-ban, mert az ítészek és a nyugati nézők maradéktalanul átérezték mindazt a drámát és feszültséget, amelyen keresztül a tényleg hiperrealista film a diktatúrát a néző elé tárta.
A többség jól megcsinált, magával ragadó és egzotikus történetnek tartotta, amely ugyan valós eseményeken alapul, de mégiscsak a negatív utópiák sorát gyarapítja.
És most A fehér királyból is sci-fi lesz. Persze ettől még előfordulhat, hogy sikerül jó filmet készíteni belőle. Csak épp a lényeget veszi el: hogy mindez így, ebben a formában valóban megtörtént. És ha „felhígítjuk” azzal, hogy mindez csupán tudományos fantasztikum, azzal már el is vesszük az élét. És így bármikor újra megtörténhet.
Persze itt vagyunk mi, keleti sci-fi hősök, és majd ismét megmentjük a világot a gonosz diktatúrától. Vagy legalábbis megpróbálunk helytállni, és megtanítjuk a többieket is, hogyan kell. Mert a mi generációnknak már megvan benne a gyakorlata. Amit nem a filmekből merítettünk.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Letépte a magyar nemzeti színű szalagot a nándorfehérvári diadal emlékművéről, és helyére román trikolórt idéző pántlikát kötött egy belgrádi román férfi, aki szerint „mindenhol ellopják a történelmünket a magyarok”.
Nem jött össze a bennmaradás a sepsiszentgyörgyi rendezésű vébén, a román jégkorong válogatott 2019 után ismét a divízió 1/B-ben kötött ki. Külföldön már kinyitottak a szavazókörzetek.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Avagy lamentáció arról, hogy milyen következményekkel járt egy hajdani nagypénteki gyermekcsíny.
Avagy lamentáció arról, hogy milyen következményekkel járt egy hajdani nagypénteki gyermekcsíny.
„A gyergyói biotechnológiai központból kiszabadult a BY-4 szintetikus kórokozó és szinte napok alatt végzett az összes fával és bokorral a Gyergyói-medence déli részén és a Marosfőtől az egykori Tusnádfürdőig húzódó hetven kilométer hosszú sávban.”
„A gyergyói biotechnológiai központból kiszabadult a BY-4 szintetikus kórokozó és szinte napok alatt végzett az összes fával és bokorral a Gyergyói-medence déli részén és a Marosfőtől az egykori Tusnádfürdőig húzódó hetven kilométer hosszú sávban.”
Különösen a közvélemény-kutatások, a választások, a demokrácia és a csavarhúzószettek cserélhető fejekkel…
Különösen a közvélemény-kutatások, a választások, a demokrácia és a csavarhúzószettek cserélhető fejekkel…
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.