Magyarfaló Mantrások vs. Az Igazság Bajnokai

Mióta az RMDSZ kirakta szegregációs, revizionista, szeparatista és egyébista választási óriásplakátjait (a történetről itt olvashatnak), a román nemzetvédők, nemzetmentők, hazafiak, hősök, románisták, dákológusok egész hada adja egymásnak a kilincset a nemzetvédő/nemzetmentő, hazafi, hős, románista, dákológus televíziók stúdióiban. És folyik a hisztérikus nemzetvédés, nemzetmentés, hazafiság, hősiesség, románizmus és dákológia. Ja, és a magyargyalázás. Pont ennyire repetitíven. Olyan ez mostanság nálunkfele, mint a mantra. A marian munteanuk, bogdan diaconuk, rareș bogdanok, dan tanasăk, mihai gâdeák és társaik reggel szépen kinyitják a szemüket, és már folyik is belőlük a magyargyalázó mantra, mint a nyál. De mondjuk, hogy ez így rendben is van. A farkas úgy dicséri Istent, hogy megeszi a bárányt.

Ezek a fickók úgy imádkoznak a dumnyezóhoz, hogy szarral dobálják a magyarokat.

Persze el lehet azt is mondani, hogy a politikusok szavazatokat remélnek a magyarfaló mantrától, a médiacsicskák nézettséget és hálapénzt. De akkor is: lassan olyan ez a banda, mint egy olajozottan működő hitgyülekezet. 

Ami talán kevésbé van rendben: a magyar közösség képviselőit mintha időnként meghipnotizálná ez a nackó mantra. Úgy viselkednek, mint azok a fehér egerek, amiket betesznek a terráriumba, a boa orra elé. Nem mondom, igen profi módon művelik. És azt sem mondom, hogy időnként a politikai logika alapján hasznosabbnak bizonyulhat, ha az ember lenyel egy békát abban a reményben, hogy nem itatják meg vele az egész halastavat. Na de elmondom, mire gondolok konkrétan. Korodi Attilát, az RMDSZ parlamenti képviselőjét meghívták az Antena 3 nemzetvédő, nemzetmentő stb. televízió Sinteza Zilei című műsorába, hogy ugyan magyarázza már el, mire voltak jók ezek a szegregációs, revizionista, szeparatista és egyébista választási plakátok. Mikor

a drága magyarkáknak olyan jó dolguk van a mioritikus hazában.

Az egy dolog, hogy sok mindenről volt szó ebben a műsorban, csak épp a plakátokról nem. Mert a mantra, az mantra. Inkább Wass Albertről volt szó. Meg arról, hogy Kézdivásárhelyen – azaz Románia ősi és szent területén – van egy utca, amely ennek a háborús bűnösnek a nevét viseli. Az egyik mantrás megkérdezte Korodi képviselőt, hogy ha ő lemegy Kovászna megyébe (egész pontosan Kézdivásárhelyre), előfordulhat-e, hogy egy háborús bűnösről elnevezett utcán sétálhat. Mire Korodi képviselő úr azt válaszolta, hogy Erdélyben lehet sétálni egy Wass Albert utcán.

Na most, a dologgal a rögvalóság szintjén az az egyetlen probléma, hogy jelenleg sem Kézdivásárhelyen, sem máshol Erdélyben nincs Wass Albertről elnevezett utca. Én persze a mantrások gyülekezetét teljes mértékben érteni vélem.

Nekik nem számít a valóság. A nemzetvédésbe, nemzetmentésbe, hazafiságba vetett hit számít.

Vagy a párhuzamos valóságok létrehozásán alapuló tömegmanipulációba vetett hit. Ami egészen jól működött jó pár esetben az emberiség nagy története során. Azt kevésbé vélem érteni, miért nem bökte ki a képviselő úr az igazat. Hiszen ő nem egy ellenvallás papja. Ezen a ponton neki elvileg az lett volna a dolga, hogy röviden elmondja: ilyen utca nincs. Persze szerették volna, hogyne. Próbálkoztak is vele, hogyne. Csak nem jött össze. Viszont az sem jött össze, jelen esetben Korodi képviselő úrnak, hogy megállja a helyét a mantrások egyik nagytemplomában.

Mindent összevetve, úgy vélem, a mantrások gyülekezetével szemben az igazság bajnokainak esélyük nincs. Teljesen hiába mennek el a különböző rituális helyszínekre, teljesen hiába tesznek úgy, mintha lepattanna róluk minden golyó, sőt,

teljesen hiába játsszák el utána Isten bárányának szerepét.

Egy jól szervezett, remek infrastruktúrával és emberi erőforrásokkal rendelkező vallással szemben nehéz talpon maradni. S akkor mi lesz, kérdezheti bárki. Nos, talán érdemes lenne elgondolkodni egy jól szervezett, remek infrastruktúrával és emberi erőforrásokkal rendelkező ellenvallás megalapításán.