Hol szálljunk meg: hotelben vagy kiadó lakásban?

Hosszabb ideje figyelem a vendéglátóipart itt Erdélyben, de Románia-szerte is. Előre bocsátom: nem engedhetem meg magamnak a drága szálláshelyeket, a kivételes összkomfortot, a luxust meg pláne nem – nincsenek nagy igényeim, csupán azt szeretem, ha van egy minimális kényelmi szint, ami otthonosságot ad. Alapvető felszereltségről és a legszükségesebbekről van szó, legyen szó egy éjszakáról vagy egyhetes tartózkodásról. Ugyanezeket várom el akkor is, amikor nem nekem áll módomban szálláshelyet foglalni valamilyen esemény kapcsán.

mert azok csak hébe-hóba teljesülhetnek, némileg röhejes, de mindjárt kiderül, hogy mire is gondolok pontosan.

A romániai szálláshelyek közti jelentős különbségekre azóta lettem figyelmes, amióta megjelent az itthoni piacon is az Airbnb, és a Booking platformra is egyre-másra kerültek fel a rövid távra kiadó magánlakások. A jelentős különbségeket természetesen úgy értem, hogy a nagyjából ugyanazokat az árfekvésű szálláshelyeket hasonlítom össze ilyenkor, és azt veszem figyelembe, hogy ár-érték arányban nekem vendégként mi éri meg – magyarán: mit kapok a pénzemért (vagy a szállásfoglaló pénzéért). Sőt, ha én keresek vagy foglalok szállást ide érkező vendégnek, akkor is számítanak a fentiek.

Ez eddig tiszta sor, korábban is az emberek összehasonlították a hotelek, panziók kínálatát, kényelmi tényezőit.

Több erdélyi kisebb és nagyobb településen volt alkalmam hotelben és panzióban megszállni az évek során, ezek között volt székelyföldi falu és város, illetve nagyobb erdélyi város is. A tapasztalat az volt, hogy ezek a szálláshelyek úgy spóroltak az alapvető szolgáltatásaikkal, ahogy nem szégyellték, és a vendéglátás minősége is hagyott kívánnivalót maga után.

Nem várom el, hogy két-három csillagos vagy margarétás minősítésű szálláshelyeken színültig tele legyen a minibár, 10 másodperc alatt érkezzen a meleg víz, padlófűtés legyen, vagy a reggelit is foglalják az árba (bár ilyen szokott lenni), netán két párna helyett legyen három, vagy jacuzzi várja a vendéget a szobában. Azt sem várom el, hogy komplett tea- és kávékínálat díszelegjen az asztalon, netán egy pár papucs várja a vendéget, és azt sem, hogy minden létező piperecikk a szállásadót terhelje, magyarán nem kell külön sampon, balzsam, testápoló, törlőkendő vagy fültisztító pálcika legyen előkészítve. Sőt, megértem, ha a szoba éppen nem foglalt, akkor nincs miért fűtést pazarolni.

legyen fűtés a szobában, például. Ezzel is van tapasztalatom: szeptember van, odakint viszont már fagy, mínusz két fokot mérnek, de a szállásadó nem fűt, mondván, hogy még csak szeptember van, tökmindegy, hogy kint mínusz kettő, tizenkettő vagy huszonkettő Celsiust mutat a hőmérő. A vendég bírja ki, vegye fel az összes magával hozott ruháját, vegye el az extra pokrócot a szekrényből (ha van), és fogvacogva próbáljon meg elaludni, ha tud. A tapasztalatba foglaltatik ennek az ellenkezője is: miután szólok, hogy igencsak hideg van a szobában, úgy felhúzzák a fűtést, hogy az ember izzadva hánykolódik éjszaka az ágyában. Sehogy sem jó… vagyis de, lehetne: egy kiegyensúlyozott, a vendég érkezése előtt kicsivel elindított fűtés, ami jobbik esetben állítható, ha pedig nem az, akkor állandó és kiegyensúlyozott a tartózkodás ideje alatt. Elvégre három csillagért nem megfagyni megy az ember.

Hasonló esetben volt részem nem is olyan rég, ahol többedmagammal szállásoltak el egy hotelben. Szembeötlő különbségek voltak a háromcsillagos szobákat illetően: noha volt minibár, az nem volt felszerelt, de a pultnál is elég szegényes volt a kínálat… ilyenkor úgy tűnik, inkább ejteni kéne a minibárt, és nem kéne erőltetni a meglétét, ha nem képesek biztosítani a hozzávalókat. Némely szobában nem volt sötétítő, másokban volt – nálam nem volt meleg víz, még úgy sem, hogy tíz percig folyattam a csapból, ami nemcsak pazarlás és a vízköltségeiket is terheli, hanem felháborító az ígéretek tekintetében. Emellett a fürdőszobában tusfürdős és folyékony szappanos tartály is volt, csak épp nem volt bennük semmi. A legabszurdabb: egy vízforraló, amely mellé nem járt csésze. Mások arra panaszkodtak, hogy nem kapcsolt be a falra szerelt tévé.

A tévé, a vízforraló, a minibár és társai mind extrák, nem alapvető szükségletek, ám alátámasztják az illető szálláshely minősítését. Ha ezeket biztosítani kívánják, akkor nem spórolhatják meg őket, illetve, ha mégis erre szorulnak, akkor viszont nem célszerű ezt éreztetni a vendéggel. Elvégre az lenne a szállásadó érdeke, hogy a vendég visszajárjon.

annak ellenére, hogy ott is adózni kell és ki kell fizetni az energiaárakat meg a takarító személyzetet.

Érdekes módon eddig egyetlen magántulajdonban lévő szállás foglalása után sem maradtam keserű szájízzel. Mindenhol volt fűtés, azt be lehetett állítani, nyáron működött a légkondicionálás, és több helyen is olyan extrák vártak a lakásban, amelyekre egyáltalán nem számítottam, és az ár sem indokolta a meglétüket. Ilyenek voltak a fürdőszobai berendezések, a több extra törölköző, ágynemű, takaró, és nem csupán a legszükségesebbekkel – néhány edény és evőeszköz – felszerelt konyha várt, hanem fogyóáru is, mint például kávé, tea, olaj, és alapfűszerek.

Romániában a legfrissebb elérhető ANAF-adatok szerint (2025-re vonatkozóan még nincsenek adatok) egy év alatt – 2023-ról 2024-re – mintegy 60 százalékkal nőtt azok száma, akik kiadó magánlakást működtetnek turisztikai célból, országszerte ez 18 288 magánszemélyt jelent. A legtöbb értelemszerűen Bukarestben működik, ahová a turisták zöme city break-re érkezik, de a többi romániai nagyvárosban is sok ilyen lakás működik, az Airbnb és Booking platformokon keresztül. Románia jelenleg nem tart ott, hogy tüntetések alakuljanak ki a túlzott turizmussal és a lakáskrízissel kapcsolatban, így itthon nem állnak meg azok az egyébként teljesen jogos érvek, amelyek például Barcelonában hangzanak el az előbbiekkel kapcsolatosan.

így pontosabb képet alkothatunk a szolgáltatásokról. Mindkét platformon olvashatók az értékelések, és adott esetben a tulajdonos válaszai is.

Tapasztalataimat és észrevételeimet kizárólag vendégként és fogyasztóként mondom el – bár nem vagyok velük egyedül. A kiadó magánlakásokat nagyon sokan azért választják, mert felszereltek, jól fűtöttek (vagy hűtöttek), tiszták, a tulajdonos pedig elérhető és rendelkezésre áll éppen azért, hogy kellemes időtöltést, közvetlen kapcsolatot biztosítson a vendégnek, és azt implicite visszatérésre bírja a későbbiekben. A pénzünkért teljes apartmant kapunk, otthonosságérzetet, és mi magunk főzhetünk.

Tisztában vagyok azzal is, hogy sok kiadó magánlakás tulajdonosa elkerülte (vagy még mindig elkerüli) a bevételei utáni adózást – erre nemrégiben dolgozott ki utólagos ellenőrzési formát az adóhatóság, így az ilyen szállások árai is nyilván drágultak, hogy a bevételi szintjeiket tartani tudják. Ugyanakkor továbbra is versenyképesek maradnak.

A hotelek, panziók nem azért veszítenek, mert az Airbnb-sek kevesebbet adóznak, hanem mert a szolgáltatás sokszor nem konzisztens, a minősítés nem tükrözi a valós élményt, a személyzet nem vendégközpontú, és az „apróságok” hiányoznak. Ez pedig látványosan eltérítheti a vendéget attól, hogy őket válassza.