// 2026. szeptember 26., szombat // Jusztina
Sánta Miriám Sánta Miriám

Hol szálljunk meg: hotelben vagy kiadó lakásban?

// HIRDETÉS

Romániában nem ritkák a vendéglátóiparban tapasztalható hiányosságok, ám nem mindegy, hogy ezeket milyen szemszögből közelítjük meg. A turizmus személyes tapasztalatokon alapul, a vendég pedig az alapján dönt, hogy mit kap a pénzéért.

Fotó: Pixabay
(Külön)Vélemény

Szerző: Sánta Miriám
2026. január 27., 17:26

Fotó: Pixabay

Hosszabb ideje figyelem a vendéglátóipart itt Erdélyben, de Románia-szerte is. Előre bocsátom: nem engedhetem meg magamnak a drága szálláshelyeket, a kivételes összkomfortot, a luxust meg pláne nem – nincsenek nagy igényeim, csupán azt szeretem, ha van egy minimális kényelmi szint, ami otthonosságot ad. Alapvető felszereltségről és a legszükségesebbekről van szó, legyen szó egy éjszakáról vagy egyhetes tartózkodásról. Ugyanezeket várom el akkor is, amikor nem nekem áll módomban szálláshelyet foglalni valamilyen esemény kapcsán.

Elvárásokról írni úgy, hogy egy olyan országban élek, ahol megszoktam, hogy nem lehetnek elvárásaim,

mert azok csak hébe-hóba teljesülhetnek, némileg röhejes, de mindjárt kiderül, hogy mire is gondolok pontosan.

// HIRDETÉS

A romániai szálláshelyek közti jelentős különbségekre azóta lettem figyelmes, amióta megjelent az itthoni piacon is az Airbnb, és a Booking platformra is egyre-másra kerültek fel a rövid távra kiadó magánlakások. A jelentős különbségeket természetesen úgy értem, hogy a nagyjából ugyanazokat az árfekvésű szálláshelyeket hasonlítom össze ilyenkor, és azt veszem figyelembe, hogy ár-érték arányban nekem vendégként mi éri meg – magyarán: mit kapok a pénzemért (vagy a szállásfoglaló pénzéért). Sőt, ha én keresek vagy foglalok szállást ide érkező vendégnek, akkor is számítanak a fentiek.

Ez eddig tiszta sor, korábban is az emberek összehasonlították a hotelek, panziók kínálatát, kényelmi tényezőit.

Csakhogy a kiadó magánlakások megjelenésével szembeötlővé vált jó pár különbség és probléma.

Több erdélyi kisebb és nagyobb településen volt alkalmam hotelben és panzióban megszállni az évek során, ezek között volt székelyföldi falu és város, illetve nagyobb erdélyi város is. A tapasztalat az volt, hogy ezek a szálláshelyek úgy spóroltak az alapvető szolgáltatásaikkal, ahogy nem szégyellték, és a vendéglátás minősége is hagyott kívánnivalót maga után.

Nem várom el, hogy két-három csillagos vagy margarétás minősítésű szálláshelyeken színültig tele legyen a minibár, 10 másodperc alatt érkezzen a meleg víz, padlófűtés legyen, vagy a reggelit is foglalják az árba (bár ilyen szokott lenni), netán két párna helyett legyen három, vagy jacuzzi várja a vendéget a szobában. Azt sem várom el, hogy komplett tea- és kávékínálat díszelegjen az asztalon, netán egy pár papucs várja a vendéget, és azt sem, hogy minden létező piperecikk a szállásadót terhelje, magyarán nem kell külön sampon, balzsam, testápoló, törlőkendő vagy fültisztító pálcika legyen előkészítve. Sőt, megértem, ha a szoba éppen nem foglalt, akkor nincs miért fűtést pazarolni.

Azt viszont elvárom, hogy a legeslegalapvetőbb szolgáltatások működjenek:

legyen fűtés a szobában, például. Ezzel is van tapasztalatom: szeptember van, odakint viszont már fagy, mínusz két fokot mérnek, de a szállásadó nem fűt, mondván, hogy még csak szeptember van, tökmindegy, hogy kint mínusz kettő, tizenkettő vagy huszonkettő Celsiust mutat a hőmérő. A vendég bírja ki, vegye fel az összes magával hozott ruháját, vegye el az extra pokrócot a szekrényből (ha van), és fogvacogva próbáljon meg elaludni, ha tud. A tapasztalatba foglaltatik ennek az ellenkezője is: miután szólok, hogy igencsak hideg van a szobában, úgy felhúzzák a fűtést, hogy az ember izzadva hánykolódik éjszaka az ágyában. Sehogy sem jó… vagyis de, lehetne: egy kiegyensúlyozott, a vendég érkezése előtt kicsivel elindított fűtés, ami jobbik esetben állítható, ha pedig nem az, akkor állandó és kiegyensúlyozott a tartózkodás ideje alatt. Elvégre három csillagért nem megfagyni megy az ember.

Hasonló esetben volt részem nem is olyan rég, ahol többedmagammal szállásoltak el egy hotelben. Szembeötlő különbségek voltak a háromcsillagos szobákat illetően: noha volt minibár, az nem volt felszerelt, de a pultnál is elég szegényes volt a kínálat… ilyenkor úgy tűnik, inkább ejteni kéne a minibárt, és nem kéne erőltetni a meglétét, ha nem képesek biztosítani a hozzávalókat. Némely szobában nem volt sötétítő, másokban volt – nálam nem volt meleg víz, még úgy sem, hogy tíz percig folyattam a csapból, ami nemcsak pazarlás és a vízköltségeiket is terheli, hanem felháborító az ígéretek tekintetében. Emellett a fürdőszobában tusfürdős és folyékony szappanos tartály is volt, csak épp nem volt bennük semmi. A legabszurdabb: egy vízforraló, amely mellé nem járt csésze. Mások arra panaszkodtak, hogy nem kapcsolt be a falra szerelt tévé.

A tévé, a vízforraló, a minibár és társai mind extrák, nem alapvető szükségletek, ám alátámasztják az illető szálláshely minősítését. Ha ezeket biztosítani kívánják, akkor nem spórolhatják meg őket, illetve, ha mégis erre szorulnak, akkor viszont nem célszerű ezt éreztetni a vendéggel. Elvégre az lenne a szállásadó érdeke, hogy a vendég visszajárjon.

A több száz lejes hoteles-panziós tartózkodásokkal ellentétben sokszor a kiadó magánlakások ugyanezért az árért, vagy kevesebbért jóval többet nyújtanak,

annak ellenére, hogy ott is adózni kell és ki kell fizetni az energiaárakat meg a takarító személyzetet.

Érdekes módon eddig egyetlen magántulajdonban lévő szállás foglalása után sem maradtam keserű szájízzel. Mindenhol volt fűtés, azt be lehetett állítani, nyáron működött a légkondicionálás, és több helyen is olyan extrák vártak a lakásban, amelyekre egyáltalán nem számítottam, és az ár sem indokolta a meglétüket. Ilyenek voltak a fürdőszobai berendezések, a több extra törölköző, ágynemű, takaró, és nem csupán a legszükségesebbekkel – néhány edény és evőeszköz – felszerelt konyha várt, hanem fogyóáru is, mint például kávé, tea, olaj, és alapfűszerek.

Romániában a legfrissebb elérhető ANAF-adatok szerint (2025-re vonatkozóan még nincsenek adatok) egy év alatt – 2023-ról 2024-re – mintegy 60 százalékkal nőtt azok száma, akik kiadó magánlakást működtetnek turisztikai célból, országszerte ez 18 288 magánszemélyt jelent. A legtöbb értelemszerűen Bukarestben működik, ahová a turisták zöme city break-re érkezik, de a többi romániai nagyvárosban is sok ilyen lakás működik, az Airbnb és Booking platformokon keresztül. Románia jelenleg nem tart ott, hogy tüntetések alakuljanak ki a túlzott turizmussal és a lakáskrízissel kapcsolatban, így itthon nem állnak meg azok az egyébként teljesen jogos érvek, amelyek például Barcelonában hangzanak el az előbbiekkel kapcsolatosan.

A Booking azért érdekes, mert ott össze lehet hasonlítani a hotelek, panziók és apartmanok kínálatát egy felületen,

így pontosabb képet alkothatunk a szolgáltatásokról. Mindkét platformon olvashatók az értékelések, és adott esetben a tulajdonos válaszai is.

Tapasztalataimat és észrevételeimet kizárólag vendégként és fogyasztóként mondom el – bár nem vagyok velük egyedül. A kiadó magánlakásokat nagyon sokan azért választják, mert felszereltek, jól fűtöttek (vagy hűtöttek), tiszták, a tulajdonos pedig elérhető és rendelkezésre áll éppen azért, hogy kellemes időtöltést, közvetlen kapcsolatot biztosítson a vendégnek, és azt implicite visszatérésre bírja a későbbiekben. A pénzünkért teljes apartmant kapunk, otthonosságérzetet, és mi magunk főzhetünk.

Tisztában vagyok azzal is, hogy sok kiadó magánlakás tulajdonosa elkerülte (vagy még mindig elkerüli) a bevételei utáni adózást – erre nemrégiben dolgozott ki utólagos ellenőrzési formát az adóhatóság, így az ilyen szállások árai is nyilván drágultak, hogy a bevételi szintjeiket tartani tudják. Ugyanakkor továbbra is versenyképesek maradnak.

A hotelek, panziók nem azért veszítenek, mert az Airbnb-sek kevesebbet adóznak, hanem mert a szolgáltatás sokszor nem konzisztens, a minősítés nem tükrözi a valós élményt, a személyzet nem vendégközpontú, és az „apróságok” hiányoznak. Ez pedig látványosan eltérítheti a vendéget attól, hogy őket válassza.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Kovács Ioan panaszai homokvárakról, politikáról, Bolojanról és a vízről, ami nincs ingyen

Varga László Edgár

Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)

Mire megoldás az, ha letiltjuk egymást a Facebookon?

Fall Sándor

Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.

// HIRDETÉS
Nagyítás

„Ne tapogasson engem, Groza úr!”

Sólyom István

Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.

 

„Nincsen rózsa Teiuș nélkül” – történetek az egykori cenzúráról az erdélyi magyar nyilvánosságban

Sánta Miriám

Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Olguța, Boc, Băsescu, az idegengyűlölet és a 2000 éve tartó 108 év
Főtér

Olguța, Boc, Băsescu, az idegengyűlölet és a 2000 éve tartó 108 év

Úgy tűnik, a nehéz időkben az egyébként demokratának, európainak vagy egyszerűen jól neveltnek tűnő román vezetők idegengyűlölővé válnak. Ennél az alakváltós politikai játéknál az AUR vérnackósága is jobb.

„Itt Románia van, nem Magyarország!” Az AUR honatyája magyarul is kirohant az anyanyelvhasználat bővítése ellen
Krónika

„Itt Románia van, nem Magyarország!” Az AUR honatyája magyarul is kirohant az anyanyelvhasználat bővítése ellen

Heves vita alakult ki a képviselőházban az RMDSZ és az AUR képviselői között arról a törvénytervezetről, amely szerint a kisebbségeknek joguk van használni a közigazgatásban az anyanyelvüket azokon a településen is, ahol arányuk 20 százalék alá csökken.

A Fotógróf
Főtér

A Fotógróf

Túlzok, persze, amikor azt mondom: amit a múlt század második felében Szabó Tamás kolozsvári fotóművész nem látott, azt nem volt érdemes látni. De nem túlzok, amikor azt mondom: mindent látott, amit fontos volt látni.

Hány rekord lesz még ma? A benzin után az euró is csúcsot döntött
Székelyhon

Hány rekord lesz még ma? A benzin után az euró is csúcsot döntött

Új történelmi csúcsot ért el az euró szerdán a lejjel szemben. A Román Nemzeti Bank 5,2788 lej/euró árfolyamot jelentett be szeptember 23-án, ami 1,41 banival magasabb az egy nappal korábbi értéknél.

Októbertől jön az új útdíjfizetési rendszer, sokaknak okozhat majd fejfájást
Krónika

Októbertől jön az új útdíjfizetési rendszer, sokaknak okozhat majd fejfájást

Ha minden a tervek szerint halad, október elsejétől hatályba lép az új díjszabási rendszer a romániai országutak használatára vonatkozóan.

Leszakadt a csobányosi híd, nem lehet eljutni Csíkszeredából Kománfalvára a megszokott úton
Székelyhon

Leszakadt a csobányosi híd, nem lehet eljutni Csíkszeredából Kománfalvára a megszokott úton

Leszakadt egy fémszerkezetű híd szerdán reggel a Bákó megyei Csobányosnál, miután egy nehéz munkagép haladt át rajta.

// még több főtér.ro
A Fotógróf
2026. szeptember 24., csütörtök

A Fotógróf

Túlzok, persze, amikor azt mondom: amit a múlt század második felében Szabó Tamás kolozsvári fotóművész nem látott, azt nem volt érdemes látni. De nem túlzok, amikor azt mondom: mindent látott, amit fontos volt látni.

A Fotógróf
2026. szeptember 24., csütörtök

A Fotógróf

Túlzok, persze, amikor azt mondom: amit a múlt század második felében Szabó Tamás kolozsvári fotóművész nem látott, azt nem volt érdemes látni. De nem túlzok, amikor azt mondom: mindent látott, amit fontos volt látni.

A Facebook-értelmiség magabiztos kognitív szorongásáról
2026. szeptember 10., csütörtök

A Facebook-értelmiség magabiztos kognitív szorongásáról

„Tudom: az AUR-nak, az AfD-nek, Trumpnak, Putyinnak, az oltástagadásnak, a funkcionális analfabetizmusnak, a tudományellenességnek nem kellene léteznie, mivel a felvilágosodás óta olyan irányba tereljük a világot, hogy ezek ne létezzenek. De léteznek.”

A Facebook-értelmiség magabiztos kognitív szorongásáról
2026. szeptember 10., csütörtök

A Facebook-értelmiség magabiztos kognitív szorongásáról

„Tudom: az AUR-nak, az AfD-nek, Trumpnak, Putyinnak, az oltástagadásnak, a funkcionális analfabetizmusnak, a tudományellenességnek nem kellene léteznie, mivel a felvilágosodás óta olyan irányba tereljük a világot, hogy ezek ne létezzenek. De léteznek.”

Különvélemény

Kovács Ioan panaszai homokvárakról, politikáról, Bolojanról és a vízről, ami nincs ingyen

Varga László Edgár

Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)

Mire megoldás az, ha letiltjuk egymást a Facebookon?

Fall Sándor

Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.

// HIRDETÉS
Nagyítás

„Ne tapogasson engem, Groza úr!”

Sólyom István

Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.

 

„Nincsen rózsa Teiuș nélkül” – történetek az egykori cenzúráról az erdélyi magyar nyilvánosságban

Sánta Miriám

Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.

// HIRDETÉS