Hogyan válik a szólásszabadság a szólásszabadság áldozatává?

Nincs már tétje a polgárpukkasztásnak, ma már nem pukkad a polgár – mondogatták még jó tíz évvel ezelőtt is egyes művészek. Napjainkban azonban meglátásunk szerint (újra) nem igaz a fenti állítás.

Ma már az online közvélemény mindenre ugrik, ami mozog, félinformációk, kontextusukból kiragadott képek alapján fenyegetőznek, lincselnek, okoskodnak és szakértenek olyan kétes egzisztenciák, akikre a döglött macskáját sem bízná rá az ember, nemhogy egy, a zakuszkakészítésnél bonyolultabb témáról folyó közbeszéd irányítását.

Jó példa erre az, ami Botond Nagy rendező Bukarestben színre vitt Ilja próféta című előadásával történik jelenleg. Ami immár nemcsak a művészi szabadság látványos semmibevétele,

(Már rögtön az elején leszögeznénk, hogy nem láttuk a bukaresti előadást, így nem kívánunk annak valós művészi értékével kapcsolatos véleményekbe bocsátkozni, csupán a körülötte kialakult botrány természetéről, jelenségjellegéről óhajtunk elmélkedni egy kicsit.)

Az egész azzal kezdődött, hogy a I. L. Caragiale Nemzeti Színház előadásából az egyik néző felvett a telefonjával (!) egy, a kontextusából kiragadott (ezt fontos újra és újra hangsúlyozni) jelenetet, majd ezt feltöltötte a TikTokra.

A szakértő tömeg természetesen azonnal felháborodott, ennek nyomán pedig az ortodox egyház közleményt adott ki arról, mennyire elszomorítja „a keresztény vallási szimbólumok becsmérlő használata.”

A történtek után természetesen a színház (és a rendező is) hangsúlyozta, hogy a produkció nemhogy nem kívánja megsérteni a vallásos értékeket, de éppen ellenkezőleg: „a hitről, az emberi meggyőződések törékenységéről és a szélsőségesség mindenféle veszélyeiről elmélkedik. Ez egy olyan művészi megközelítés, amely toleranciára, párbeszédre és az emberi szellem összetettségének mélyebb megértésére ösztönöz”.

Nos, a TikTok világában erre nem sok esélye van...

Az ember a BOR reakciójára még hajlamos lenne legyinteni, hiszen nem először fordul elő, hogy ebben az országban a luxus Mercedesekkel furikázó egyházi vezetők ájtatos szemforgatással olyasmibe ütik bele az orrukat, amihez az égvilágon semmi közük nincsen.

Az egyházi „felhatalmazást” túl komolyan vevő „hívek” kisvártatva elkezdték ugyanis fenyegető és becsmérlő üzenetekkel bombázni a brassói születésű rendezőt, akit többek között magyarsága miatt is gyaláztak.

Hogyan fér ez össze a hittel, tehetnénk fel az adekvát kérdést, ha nem tudnánk biztosan, hogy

Ennek csak a korlátoltsághoz, a frusztrációhoz van köze – ez az, ami az online térben folyó gyalázatos „kommunikációt” egyre inkább meghatározza és irányítja.

(Itt például egy „szakértő” már kommentálja és Isten nevében el is ítéli a produkciót, ugyanazon kiragadt részlet alapján, ugyancsak a TikTokon.)

A rendező különben péntek este a Facebook-oldalán jelentette be, hogy az ügyvédje eddig 14 olyan személy ellen tett jogi lépéseket, akik testi és lelki épségét fenyegették vagy a magyarsága miatt gyalázták kéretlen és keresetlen üzeneteikben. És ez így rendben is van.

Nem kell már ahhoz elnyomó hatalom, és kijelölt cenzor, hogy egy művészt mélyen megalázzanak és korlátozzanak a kreatív szabadságában, hiszen ott van a tömeg, ott vannak az online fórumok, az internetes rögtönítélő bíróságok, amelyek készségesen és örömmel elvégzik a „munkát”.

A múlt rendszerben a cenzor „legalább” végignézte a tervezett előadást, mielőtt a párt nevében kiherélte vagy betiltotta volna azt.

– jelen esetben például egy egész társulat kemény munkával színre vitt produkcióját söprik le az asztalról, csak azért, mert a BOR egy fél perces videóra alapozva elítélte azt.

Teszik ezt olyan emberek, akik közül sokan még kívülről sem nagyon láttak színházat, akik sem szakmailag, sem műveltségüknél fogva nincsenek felhatalmazva arra, hogy vaskos véleményt fogalmazzanak meg egy művészeti alkotásról, de mert az online tér erre lehetőséget ad, bőszen osztják az észt vagy éppen fenyegetőznek.

Így lesz a művészi szabadság a szólásszabadság áldozata, avagy más szavakkal élve

Feloldhatatlan dilemma.

– írta annak idején a lengyel dráma (Tadeusz Slobodzianek műve – a szerk.) magyar fordítója, Pászt Patrícia az Ilja prófétáról.

Azt hiszem erre mondják, hogy fején találta a szöget…