És hogyan erősíti ezt a nevetséges narratívát éppen a magát a Jó oldalnak tekintő tábor, az értelmiségiekkel az élen…
Vesztettek az orkok. Elesett a Gonosz. Alul maradt a söpredék.
Sok ilyen értelmezéssel (is) találkozik az ember a vasárnap este (végre!) lezárult választási kálvária után, amely olyan mértékben feszítette pattanásig a romániai társadalom kollektív idegeit, mint még soha egyetlen választás sem a rendszerváltás óta, és amely olyan rémekkel, vészforgatókönyvekkel ijesztgette a lakosságot, különösen a kisebbségi polgárokat, amire nem volt példa a diktátorházaspár agyonlövése óta.
Hosszú idő óta először azt is megtapasztaltuk, mekkora örömet (még ha ez az öröm a megkönnyebbülésből fakadt is) képes felszabadítani az emberekből a választási eredmény. Nem, nem azt mondom, hogy Nicușor Dan győzelme szabadította fel ezt az eufóriát (bár kétségtelen, hogy a választóinak keménymagja ennek is örült),
Ez pedig különösen figyelemre méltó azok után, hogy az elnökválasztás első fordulóját óriási fölénnyel nyerte meg. De végül elesett a Gonosz, győzött az Igazság, Gandalf és a hobbitok megverték Sauron rémséges orkseregeit, a nap újra felragyog, a józan ész diadalmaskodott.
a Jó és Gonosz sarkított, a végletekig lebutított narratívája, amely egyre inkább eluralkodik nemcsak a közbeszédben, hanem a világ komplexitásának bemutatására, a dolgok árnyalására hivatott csúcsértelmiségiek, újságírók, művészek, az úgynevezett „írástudók” körében is.
és hát ugye nem is kérdéses, hogy a Gonoszokat le kell győzni tűzzel-vassal, bármi áron, a cél ugyanis minden esetben szentesíti a Jók eszközeit.
Így aztán a Georgescu (Sauron) TikTok-kampánya által megvezetett tömegek (mintegy ötmillió emberről beszélünk), akik apuci azóta is vitatott félreállításával automatikusan átigazoltak a szuverenizmus fáklyáját magához ragadó Simionhoz, orkokká, söpredékké, véglényekké degradálódtak a „győztes oldal”, az Igazak szemében,
Amely frusztráció már amúgy is oda vezette őket, hogy az eddigi hazudozásokat megunva egy olyan kétes „messiást” találjanak maguknak, mint amilyen Georgescu.
Véleményformáló értelmiségiek (nem is egy!) fejtegették nemrég még a Facebookon, hogy a söpredék diaszpóra márpedig ne szavazzon meg külföldről a mi nyakunkba egy vasgárdistát,
Óvatosan jegyeznénk meg: azért mert talán szeretnének itthon élni. Talán szeretnék maguknak tudni a saját országukat, és nem csak évente kétszer, sátoros ünnepek alkalmával találkozni a szeretteikkel, barátaikkal. Szeretnének itthon boldogulni.
Azok vették el tőlük, akik ellenében most egy hagymázas őrültet is képesek lettek volna hatalomra juttatni elkeseredésükben, belekapaszkodva az utolsó szalmaszálba, ami a koszos, embertelen nyugati munkásszállásokról, a nyomasztó idegenség- és másodrendűség-érzetből, a honvágyból talán-talán hazajuttathatná őket végre, hogy ők is normális életet élhessenek. (Nicușor Dan győzelme után ezek közül az elkeseredett emberek közül sokan olyan videókat töltöttek fel a közösségi médiába – itt egy példa –, amelyeken megsemmisítik a román személyi igazolványukat, a jelenségről szóló újságcikkek alatt pedig felvilágosult értelmiségiek tucatjai, a Jó, a progresszív és EU-párti oldal képviselői helyeselnek buzgón, hogy úgy is van, ide aztán ne is jöjjön vissza ez a csürhe, semmi szükség rájuk…)
Ugyanez igaz a (még) itthon élő nincstelenek, kisemmizettek tömegeire is, akik szintén a bosszúvoks kétes útját választották, és akik közül sokan – csakúgy, mint az Igazak közül sokan – nem is valakire, sokkal inkább valaki, valami ellen szavaztak novemberben is, és most vasárnap is.
Kíváncsi vagyok, mennyire mérgesíti el (még jobban) a viszonyt a két tábor között Nicușor Dan mostani választási győzelme. És félreértés ne essék, ez egyáltalán nem Nicușor Danon múlik, hanem győztes tábor hozzáállásán.
Ha továbbra is orkokként, félkegyelműekként, csürheként tekintünk a (most még) vesztes oldalra, ahelyett hogy belátnánk, hogy a nélkülözés, az elkeseredettség, a kiszolgáltatottság mennyire el tudja homályosítani a józan ítélőképességet, mennyire el tudja lehetetleníteni a józan, racionális döntést, akkor mégsem a Jó oldal nyerte meg a választásokat,
Nicușor Dan, Sauron legyőzője arra tett ígéretet vasárnap este – amikor már bizonyossá vált, hogy Simion nem tudja behozni a lemaradását –, hogy nemcsak a választóinak, hanem mindenkinek szeretne egy új országot építeni, azoknak is, akik Simion oldalán buzizták és autistázták őt a kampány hevében (nem mintha a Jó oldal módszerei kifinomultabbak lettek volna). Ezek szép szavak, de még ha komolyan is gondolja, egyedül nem lesz képes elérni semmit.
Demagóg gondolat, és higgyék el, szégyellem magam, hogy ilyen banalitásokat kell leírnom, de mindenki csak saját magával tudja kezdeni a változtatást, és nagyon sok esetben már a másikhoz való hozzáálláson is sok múlik. Valahogy újra meg kell találnunk a közös hangot azokkal is, akik a választások alatt az ellenfeleink voltak,
hiszen tetszik vagy sem, együtt alkotjuk ezt a társadalmat, együtt kell élnünk az életünket, a mindennapjainkat. (Magyarország és az ottani társadalom mentális állapota éppen elég riasztó példa, nem kellene itt is odáig jutni.)
Sauron és a Gyűrű (a gyűlölet) továbbra is köztünk van, csupán a következő alkalomra vár, hogy újra megmutassa az erejét.
Azokéból, akik nemcsak, hogy semmiféle lehetőséget nem kaptak a normális életre, de akiket a többiek még fölényesen le is néznek, valahányszor erre módjuk adódik, ahelyett hogy megpróbálnák megérteni a helyzetüket, netán megpróbálnának segíteni nekik.
Vajon mi az ő helyükben képesek lennénk racionális döntéseket hozni, vagy minket is elcsábítanának a hagymázas populisták?
Mennyiben romlott ténylegesen a romániai iskolások mentális állapota? És mi az, amire tényleg fokozottan érdemes odafigyelni, mert korunk egyik legnagyobb általános kihívása?
Az ember olvassa a híreket, aztán hirtelen úgy érzi, most azonnal mindent abba kéne hagyni… vagy fizetni havi 15 000 lejt egy politikusnak csak azért, hogy többet a büdös életben ne politizáljon.
Pamfletünk előző részében a facebookos tartalomtrollok öt kategóriáját vettük sorra, a második, befejező részben öt másik jellegzetes típust nézünk meg közelebbről.
Sok millió kelet-európai dolgozik nyugat-európai országokban, ahol kizsákmányolják őket. Ugyanezek az emberek más lelki csomagokat is cipelnek magukkal. Lina Vdovîi moldovai, jelenleg Kolozsváron élő filmrendező dokumentumfilmje pontos látlelet erről.
Nem értem, miért kell a Nobel-díjból román–magyar kérdést csinálni. Az elegancia hiányát sem igazán értem, mármint a „vesztes” részéről.
A pénteki gázrobbanás után szombat reggel újabb katasztrófa történt egy másik bukaresti tömbházban: tűz ütött ki az alagsorában, több tucat embert evakuáltak.
Hogy szerettük Klaus Ionopotchivanoc Iohannis álkisebbségi államelnököt. És milyen elegánsan nem szeretett viszont. Most ezt a Nicușor Dan nevűt szeretjük. De vajon lehet benne bízni?
Nagy erejű robbanás történt pénteken Bukarestben egy ötödik kerületi tömbházban – közölte a belügyminisztérium katasztrófavédelmi osztálya (DSU).
Nem azé a magánnyugdíj-alapokban levő pénz, akinek a nevén van, hanem az államé – állapította meg az ombudsmani hivatal a parlament által a héten elfogadott, vitatott jogszabály kapcsán, amely korlátozza a hozzáférést a pénzhez.
Előzetes letartóztatásba helyeztek pénteken az ügyészek egy 20 éves fiatalembert és 14 éves kedvesét. A lány anyjának megölésével gyanúsítják őket.
Hogy szerettük Klaus Ionopotchivanoc Iohannis álkisebbségi államelnököt. És milyen elegánsan nem szeretett viszont. Most ezt a Nicușor Dan nevűt szeretjük. De vajon lehet benne bízni?
Hogy szerettük Klaus Ionopotchivanoc Iohannis álkisebbségi államelnököt. És milyen elegánsan nem szeretett viszont. Most ezt a Nicușor Dan nevűt szeretjük. De vajon lehet benne bízni?
Arra számítottak, hogy az egész tárnarendszer beomlik, de erre nem került sor. Aztán száz év múlva történt valami.
Arra számítottak, hogy az egész tárnarendszer beomlik, de erre nem került sor. Aztán száz év múlva történt valami.
És a forgalom is elviselhetetlen. Innen igazán szép nyerni…
És a forgalom is elviselhetetlen. Innen igazán szép nyerni…
Nem értem, miért kell a Nobel-díjból román–magyar kérdést csinálni. Az elegancia hiányát sem igazán értem, mármint a „vesztes” részéről.
Nem értem, miért kell a Nobel-díjból román–magyar kérdést csinálni. Az elegancia hiányát sem igazán értem, mármint a „vesztes” részéről.
Nem szokványos, képzeletbeli beszéd egy nem szokványos, képzeletbeli rendezvényen.
Nem szokványos, képzeletbeli beszéd egy nem szokványos, képzeletbeli rendezvényen.
Avagy mi a baj a szavainkkal?
Avagy mi a baj a szavainkkal?
Ha a vonatnak 11.59-kor kell jönnie, akkor a vonat 11.59-kor jön. Ennyi.
Ha a vonatnak 11.59-kor kell jönnie, akkor a vonat 11.59-kor jön. Ennyi.
„Mindezen szempontok figyelembe vételével javasoljuk a 7M-82-es kódjelű Téridő Monitorizációs Egységet kiszolgáló Csalhó időjárás-szabályozó pont kibővítését B3-as osztályú integrált kutatóbázissá.”
„Mindezen szempontok figyelembe vételével javasoljuk a 7M-82-es kódjelű Téridő Monitorizációs Egységet kiszolgáló Csalhó időjárás-szabályozó pont kibővítését B3-as osztályú integrált kutatóbázissá.”
Arról, hogy miért lenne fontos továbbra is a Vezúv lejtőjére építeni a városainkat.
Arról, hogy miért lenne fontos továbbra is a Vezúv lejtőjére építeni a városainkat.
Mennyiben romlott ténylegesen a romániai iskolások mentális állapota? És mi az, amire tényleg fokozottan érdemes odafigyelni, mert korunk egyik legnagyobb általános kihívása?
Mennyiben romlott ténylegesen a romániai iskolások mentális állapota? És mi az, amire tényleg fokozottan érdemes odafigyelni, mert korunk egyik legnagyobb általános kihívása?
Mennyiben romlott ténylegesen a romániai iskolások mentális állapota? És mi az, amire tényleg fokozottan érdemes odafigyelni, mert korunk egyik legnagyobb általános kihívása?
Az ember olvassa a híreket, aztán hirtelen úgy érzi, most azonnal mindent abba kéne hagyni… vagy fizetni havi 15 000 lejt egy politikusnak csak azért, hogy többet a büdös életben ne politizáljon.
Pamfletünk előző részében a facebookos tartalomtrollok öt kategóriáját vettük sorra, a második, befejező részben öt másik jellegzetes típust nézünk meg közelebbről.
Sok millió kelet-európai dolgozik nyugat-európai országokban, ahol kizsákmányolják őket. Ugyanezek az emberek más lelki csomagokat is cipelnek magukkal. Lina Vdovîi moldovai, jelenleg Kolozsváron élő filmrendező dokumentumfilmje pontos látlelet erről.