Írásunk abból a feltevésből indul ki, hogy egy óriásplakát saját magát nem láthatja, így azt sem tudja, milyennek látják őt mások.
Elmúltak a választások, és Gerzson, az óriásplakát még mindig azt találgatta, hogy mi lehet őrajta.
Az út túloldalán a kollégái zöme jócskán politikai színezetű. Biztos rajta is valami kihízott fejű tokásponty próbálja szende bibliaárus mosollyal eladni, hogy az országnak változásra van szüksége.
A legégőbb persze az lenne, ha valamelyik királyos AUR-förmedvényt mázolták rá. Akkor majd megkapja a magáét az újrahasznosító-telepen a többi kisebbségi plakátkollégától.
Gerzson most egy kellemes nyári zápor után élvezi a pillanatnyi felfrissülést. A nap még előbújik a szétfoszló esőfelhők közül, mielőtt a dombok mögött más plakátokat indul keresni más, változó tájakon. Most fogják felkapcsolni azokat a rohadt lámpákat. Gerzson minden este számít erre, de első pillanatban mégis túl erős a fényük az alkonyati derengés után.
Gerzson most arról álmodozik, hogy mégiscsak valami jó célt szolgál, hogy szerencséje volt, és nem választási hülyeségeket nyomtattak rá.
A parizer azért lenne jó, mert akkor csak a vegánok utálnák. A többieknek vagy egészen közömbös – mondjuk a sznoboknak, akiknek eleve úgy van beállítva a kontaktlencséjük, hogy csak az importvodkát és a nagy feketekaviár-leárazásokat vegyék észre a reklámok tarka tengerében – vagy egyenesen szimpatikus lenne. Pocakos teherautó-sofőrök mosolyodnának el, ha meglátnák, 45 éves kémiatanárok idéznék vissza a buszon ülve a fokhagymás ízt a délelőtti szendvicsükből, nagymamák jegyeznék fel a noteszükbe:
Esetleg lehetne rajta egy kutyamenhely reklámja. Szomorúan mosolygó szemű kiskutyák kérik az adód egy százalékát. Fogadj örökbe és elrágcsálom a kedvenc papucsodat. Ők is megérdemelnek egy otthont, egy szerető családot, egy kutyadietetikus által összeállított, kiegyensúlyozott étrendet, 85 plüssjátékot, zenélős Kutya ABC-t, havi bérletet a Dog-tor kutyaolvasóklubba és jutifalatot minden mennyiségben.
Régen, még kis plakát korában Gerzson azt hitte, hogy fontos, amit tesz. Hogy jó ügyet szolgál, informálja az embereket fontos, őket érintő dolgokról, létének megvan a szerepe és a jelentősége. Aztán szép lassan rájött, hogy
Hacsak nincs óriási szerencséjük. A szakmában ma is mindenki emlegeti azt a nagybátyját, akire Depeche Mode koncertplakátot nyomtak, na ő aztán egy igazi legenda volt. Miután leszedték, a helyéről egy fél évig folyton leváltak a plakátok, mert úgy érezték, nem méltók a nyomába lépni.
De azok még a régi szép idők voltak. Ma már semmi nem fejez ki semmit, legalábbis nem azt fejezi ki, amit kellene.
Olcsó a telefon, de átvernek a bérlettel, olcsó a parizer, de nincs benne tápanyag, olcsó a tévé, de olcsó a tartalom, drága a lakás, de kicsi.
Persze lehetne rajta valami bárgyú üzenet arról, hogy mentsük meg a bolygót, de a környezetvédőknek nincs pénzük óriásplakátokra, mert elköltik zelleres frappéra a Meronban, meg hát hogy is nézne ki öles papírra nyomva az, hogy védd a fát?
Po-fátlanság lenne.
Egyébként is vicces a megfogalmazás. Nem a bolygót kell megmentened, cica – gondolta Gerzson –, hanem a tyúkszaros kis életedet. A Hold gondolkodhat azon, hogy meg kéne mozgatni a Földön az óceánokat, mert van hozzá feje, de hogyan gondolkodhat komolyan egy emberi lény bolygók sorsáról?
Gerzson azt is érezte, hogy öregszik. Kezd belefáradni ebbe az egész absztrakt világba, ahol rá is a megkérdezése nélkül rámázolhatnak bármit,
neki meg tűrnie kell, hogy mások úgy nézzék őt, abban a hamis lepelben, mintha ő ugyan tényleg az lenne, amit a csalfa szeműek rálátnak.
Gerzson még aludt, amikor két álmos munkás a nap első sugarainál lustán és komótosan az arcára ragasztott egy kerti székeket reklámozó ifjabb kollégát. Gerzson sosem tudta meg, hogy mi volt rajta, hogy mit láttak rá a csalfa szeműek. Csak abban volt biztos, hogy azért mégsem volt könnyű ebben az istenverte plakátmagányban latolgatni a semmit.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Felvirradt a nagy nap, a Svédországban élő kolozsvári származású énekes rajongói újra együtt voltak.
El kellene dönteni: a medve fontosabb vagy az ember.
Nekünk kell döntenünk, nem Budapestnek, Brüsszelnek, Washingtonnak vagy Moszkvának. Kicsit tragikus, hogy azok munkáját is el kell végezzük, akiknek a dolga lett volna, hogy ezt a helyzetet megelőzzék.
A bukaresti Otopeni repülőtéren bukkant fel George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnöke, a szélsőjobboldal államfőjelöltje hétfőn reggel, amikor már biztossá vált, hogy elvesztette az államfőválasztást.
Két közvélemény-kutatás eredményei is megjelentek kedden, izgalmas eredményeket mutatnak. Szatmár megyében a csomagtartóból árultak 1,5 millió euró értékű műkincseket, amik egy franciaországi múzeumból tűntek el.
Ismét közösen szavazott George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) jelöltje Călin Georgescu volt független elnökjelölttel Mogoșoaia-n.
A belföldi szavazóhelyiségek megnyitásával vasárnap megkezdődött a romániai elnökválasztás második fordulója, amelyen a voksolásra jogosult mintegy 19 millió nagykorú állampolgár eldöntheti, ki lesz az ország következő elnöke.
Nagy a szavazókedv Székelyföld két megyéjében: Hargita és Kovászna megyében 11 óráig többen mentek el szavazni, mint két héttel ezelőtt délig. Maros megyében egyelőre nincs „meglepetés”.
Lejárt a potenciális apokaliptikus veszedelemként beállított államelnök-választás... tudják, ha a Gonosz győz. És a romániai választópolgárok soha nem látott tömegekben rohantak megválasztani a Jót.
Lejárt a potenciális apokaliptikus veszedelemként beállított államelnök-választás... tudják, ha a Gonosz győz. És a romániai választópolgárok soha nem látott tömegekben rohantak megválasztani a Jót.
Nekünk kell döntenünk, nem Budapestnek, Brüsszelnek, Washingtonnak vagy Moszkvának. Kicsit tragikus, hogy azok munkáját is el kell végezzük, akiknek a dolga lett volna, hogy ezt a helyzetet megelőzzék.
Nekünk kell döntenünk, nem Budapestnek, Brüsszelnek, Washingtonnak vagy Moszkvának. Kicsit tragikus, hogy azok munkáját is el kell végezzük, akiknek a dolga lett volna, hogy ezt a helyzetet megelőzzék.
Hogyan látná Erdélyt valaki, aki soha nem járt még a környéken. Legyen ez a valaki ezúttal hipotetikusan mondjuk egy Zöld Elefánt…
Hogyan látná Erdélyt valaki, aki soha nem járt még a környéken. Legyen ez a valaki ezúttal hipotetikusan mondjuk egy Zöld Elefánt…
Sosem kérdezzük meg magunktól, hogy mit tudunk azzal a valósággal kezdeni, amelyben nem voltunk, és ma sem vagyunk a domináns történelmi fél.
Sosem kérdezzük meg magunktól, hogy mit tudunk azzal a valósággal kezdeni, amelyben nem voltunk, és ma sem vagyunk a domináns történelmi fél.
Harmincöt éve nézegetem a mioritikus nemzeti hajót a világtengeren, milyen kapitányok, kormányosok hogyan irányítgatják. És úgy tűnik, képtelen elfogadni… lényegében önmagát. Emiatt aztán folyton zátonyra fut.
Harmincöt éve nézegetem a mioritikus nemzeti hajót a világtengeren, milyen kapitányok, kormányosok hogyan irányítgatják. És úgy tűnik, képtelen elfogadni… lényegében önmagát. Emiatt aztán folyton zátonyra fut.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Felvirradt a nagy nap, a Svédországban élő kolozsvári származású énekes rajongói újra együtt voltak.
El kellene dönteni: a medve fontosabb vagy az ember.