Év elején a nép megijedt, hogy eltűnt az államelnök… pedig csak melót keres

A 2024-es év elejének egyik valóban humoros hazai politikai akciója egy AUR-os parlamenti képviselő nevéhez fűződik. (Érzésem szerint a román vitriolos szatíramédia sztárjai is felkapták a fejüket a hírre a Times New Roman-nál, hogy… te… ezt nem nekünk kellett volna kitalálni, bakker?) Az embert úgy hívják, hogy Adrian Axinia. Életemben nem hallottam róla. Annak alapján, hogy a vérnackó AUR színeiben politizál, nem is igen szeretnék hallani róla többet. Viszont el kell ismernem, hogy január 18-i akciója parádés volt. Mi történt? A jóember fogta magát, elment a rendőrségre és bejelentette egy polgártársa eltűnését. Jó, ez önmagában derék dolog, de hol itt a látnivaló? Hol itt a humor? Hát ott, hogy az eltűnt polgártárs neve történetesen Klaus Werner Iohannis.

Akit mi Klaus Ionopotchivanoc Iohannis álkisebbségi államelnöknek szoktunk nevezni.

Nagyot nevettem a dolgon. Pedig nem is annyira vicces. A szikár tények a következők: Románia államelnöke 2023. december 18. és január 22. között valóban eltűnt. Legalábbis a konkrét politikai életből. A közösségi hálózatokon ugyan posztolgatott, újévkor láthattuk is egy rövid videó erejéig, de konkrét politikai vagy diplomáciai munkát nem végzett egészen január 22-ig, amikor is az államelnöki hivatal honlapjának tudósítása szerint fogadta Vietnám Szocialista Köztársaság miniszterelnökét, illetve néhány frissen akkreditált nagykövetet. Pedig megmártózhatott volna a rajongó tömegben, tekintettel (például) az idei szuperválasztási évre, no meg a hazai gazda-, illetve szállítmányozó-tüntetésre, mivel… nos, többek közt ez lett volna a dolga (a nemzeti egyensúly feletti őrködés, például), munkaköri leírás szerint.

Na de amit a fent említett bő egy hónap alatt elmulasztott, pótolta később: úgy száguldott át a vén kontinens egén, mint egy igazi européer üstökös. Ugyanis beindult a brüsszeli banzáj, mert hát ott is választások lesznek. Felröppentek mindenféle hírek, hogy Ionopot úr lesz az Európai Parlament elnöke, miután George Michel beáll a választási harctérre. De aztán ez a lufi kipukkant, mert Michel úr visszakozott. Igen, szó esett korábban arról is, hogy a jogállamiság keleti Grál-lovagja lehet a NATO új főtitkára. Na, ez legalább olyan jó viccnek bizonyult, mint az AUR-os képviselő akciója. Most épp azt csivitelik a brüsszeli verebek, hogy Mark Rutte holland kormányfő az egyetlen igazi esélyes.

Aztán váratlanul nagyot robbant a Ionopot-bomba.

Ami már önmagában is csoda, hiszen – elnézést kérek – a román államelnökről mindent el tudok képzelni, csak azt nem, hogy robban(t). Igaz, az elmúlt évek során előfordultak ritka kivételek, például amikor Ionopot elnök úr a randa emlékű magyarfaló, Corneliu Vadim Tudor szellemét megidéző szájhabzó magyarellenes performanszt mutatott be ország-világ színe előtt. A ritkán szóló Ionopot-bomba tehát robbant egyet, mégpedig azzal az államelnöki kijelentéssel, hogy:

Hozzátette, hogy 2019-ben hibázott az EU, amikor a „régi Európából” származó emberekkel töltötte be a csúcspozíciókat, minek következtében a keletiek joggal érezhették azt, hogy elfelejtették őket a kártyaosztásnál. Hogy ez mennyire igaz, most mellékes, bár kapásból tudnám idézni Laura Codruța Kövesi volt DNA-vezér esetét, aki épp azt követően került az európai ügyészség élére (amely azért elég fontos uniós pozíció), hogy Ionopot úr (a Peszede nyomására, persze) menesztette Kövesit a DNA éléről.

Az EU-t megcélzó bombaüzenetet követően Ionopot úr ügyesen elment Strasbourgba, ahol

tartott egy lángoló (incsendiár) beszédet az Európai Parlamentben.

Jó szokása szerint (mint egy igazi jó tanuló) ismét felmondott minden frázist, amiktől egy uniós funkcionáriusnak könny szökhet a szemébe, az ukrajnai támogatástól a jogállamiságig és az európai értékekig. A hatás (amely szép volt ugyan, de spontánnak egyáltalán nem mondható, hiszen előre letárgyalt deal eredménye volt) nem maradt el. Manfred Weber, az Európai Néppárt vezére szintén könnyfakasztó beszédben reagált Ionopot úr szpícsére. (Jó tudni: a Ionopot úr zsebpártjának is csúfolt PNL az Európai Néppárt tagja.) Nem fogom hosszan ecsetelni Weber úr szóömlenyét, a beszéd zanzásított lényege: Románia egy igazi sikertörténet, nyilván a PNL (és Ionopot úr) zászlaja alatt. Viszont elhangzott az egyetlen konkrétum is, ami valamelyest figyelemre méltó és itt átadom a szót Weber úrnak:

Bumm!

Na és akkor most dőljünk picit hátra és merengjünk el Ionopot úr eltűnésén. Nem valószínű, hogy például a tavalyi, igen hosszúra sikerült afrikai turnéjának fáradalmait pihente ki a jóember. Az sem valószínű, hogy különböző síparadicsomokat látogatott meg az év végén, elején, mint ahogy tette azt korábbi hasonló időszakokban. Ami viszont nagyon is valószínű: az államelnöki mandátumait felélő Ionopot úr… munkát keres. Na de nem úgy, ahogy bárki átlag halandó a mioritikus hazában.

Nem az online és offline álláshirdetések böngészésével töltötte eltűnésének idejét.

Hanem azon volt, hogy Grál-lovag imázsát ügyesen használva (lásd az európai jóember-díjakat, amelyeket az elmúlt években kapott) valami jó magas uniós (vagy egye fene, nem uniós) polcon találjon magának elfekvő állást (65 éves lesz idén, ugye, a Jóisten éltesse!). Amit emberileg meg tudok érteni. Kell az a bármi, amit a levesbe lehet aprítani. Viszont egy hazája iránt felelősséget érző államférfi esetében kicsit furcsának tűnik. Ha Ionopot urat annyira érdekelné kis és fiatal hazája konkrét sorsa, ejsze nem valami uniós díszpinty szeretne lenni, hanem például polgármester. Hiszen ebben van is némi tapasztalata, a hírek szerint. Persze, lehet azt mondani, hogy olyan rangú politikus, mint ő, Brüsszelből, Strasbourgból jobban tud dolgozni saját népe érdekében. Ez elvileg elképzelhető. Viszont érzésem szerint Ionopot úrnak csak a címe van meg. És a medáliái. A rangja hiányzik. Egy sótlan, víziótlan, középszerű kis figura. Aki nyilván remekül belesimul majd (adott esetben) a brüsszeli bürokrácia színtelen-szagtalan-arctalan tömegébe. (Nyilván jó pénzért.) Ugyanakkor bizonyos értelemben nagyon emlékeztet a némafilmek legendás sztárjaira (tisztelet a kevés kivételnek). Akik nagyon jól mutattak a mozivásznakon, amíg a hangosfilm beköszöntével meg kellett szólalniuk. Utána sorra megbuktak.