Értelmiség: hülye nép! Kormány: adjunk kevesebb kultúrát!

Ön, kedves Olvasó, aki ezt az írást böngészni kezdi, nem érzi néha, hogy ebben az amúgy valóban csodaszép országban egy nagy cseberből egy még nagyobb vederbe került?

Ugye, a nagy cseber tavaly november táján került elő és gyakorlatilag egyetlen nap alatt pottyant bele a fél ország, amikor kiderült, hogy a protokronista ősködből a lehető legváratlanabb módon felbukkanó névtelen senki, ez a Călin Georgescu nevű misztikus nackó flottul megnyerte az államelnök-választás első fordulóját. Persze, magyarázták később,

csakis ez lehetett az oka a borzalmas kisiklásnak. Mert hát Románia egy igazi demokratikus és européer állam, ahol elképzelhetetlen, hogy a 35 éve az állam által leszart és halálra szopatott nép dühe egyszer csak kirobbanjon – amit aztán a különböző vlagyimirek ügyesen kihasználhatnak, persze.

Szóval, a baj megtörtént és ilyenkor mit tehet egy igazi demokratikus és européer állam? Fogja magát és a lehető legtágabban értelmezi a létező törvényeket, jogszabályokat (hogy igen diplomatikusan fogalmazzak), hogy a misztikus nackót valahogy megbuktassa. Megtörtént, a misztikus nackó elment a levesbe.

Az igazi demokratikus és européer állam erre összeszedte minden mozgósító erejét – ezúttal a törvények és jogszabályok szűkebb értelmezése, mondhatni, betartása mellett –, vért izzadva ugyan, de kukázta a nacionálhéroszt és államelnöki posztra juttatott egy derék értelmiségit, aki civilben matektanár.

Körülbelül ez volt a pillanat, amikor az ország kikerült a cseberből. Mindenki tapsikolt, hogy hurrá, megmenekült az igazi és européer román demokrácia, hát né, egy matektanár az államelnök, jaj, de jó, szép az élet, még szebb a jövő! Igen ám, csak a kormányalakítás nehéz szülését követően jött a még nagyobb veder: kiderült, hogy

szóval ha nem csinálnak valamit, a Románia nevű demokratikus és européer hajó elsüllyed, mind a kábé 19 millió utasával.

Ezért aztán a kormányosok sokszínű (PSD, PNL, USR, RMDSZ) csapata előállt egy sor takarékossági intézkedéssel. Van ott minden, amit csak el lehet képzelni, nem sorolom, már a csapon is a megszorítások folynak hetek óta. Na de akad köztük pár dolog, amik hallatán gyakorlatilag

A múlt hét vége fele az új művelődési miniszter, aki történetesen magyar, Demeter Andrásnak hívják, nyilván RMDSZ-es, továbbá civilben színész, de tanult kulturális menedzsmentet meg jogot is, szóval ez a Demeter András kapta magát és egy mikrofon előtt elmondta, milyen megszorítások várhatók a kultúra és művelődés terén. Persze, burkoltan benne volt a mondókájában, hogy azt a bizonyos kollektív munkaszerződést, amelyet a kulturális szakszervezeteknek sikerült kiharcolniuk épp kormányváltás előtt, na, azt az előző miniszter asszony, bizonyos Natalia Intotero nevű PSD-s hölgy hagyta jóvá (akinek, ha utánanézünk, valóban köze nincs a kultúrához, de hát

Demeter Andrásnak viszont van köze a kultúrához, nem is kevés, szóval ez rendben van.

Na de hogy visszatérjek a kollektív munkaszerződéshez: a szakszervezetek kiharcolták, hogy a kultúrmunkások (pl. színészek, múzeumi alkalmazottak stb.) plusz pénzt kapjanak a hétvégi műszakokért. (Ami tök normális, ha józanul belegondolunk.) És hát ez így nem mehet tovább a jelenlegi nehéz helyzetben, tehát – mivel a munkaszerződés érvényben van – előfordulhat, hogy

Hogy ne kelljen a plusz pénzt kifizetni, ugye.

És akkor itt megállok és igyekszem megérteni a minisztert. Hogy a bürokrácia kötelei szorosan ráfonódnak a jóemberre, ezért nem tehet semmit, ezt érteni vélem. De akkor sem mondunk olyanokat, miniszter úr, hogy a színész munkája olyan, mint a pincéré, és aki színész vagy múzeumi alkalmazott akar lenni, készüljön fel arra, hogy akkor dolgozik, amikor más szabad. És nem kap plusz pénzt érte. Egyrészt (elnézést kérek a pincérektől, nagy respekt nekik, hosszú évekig láttam testközelből, milyen kemény munkát végeznek)

Tudja, miniszter úr, pont azt a kultúrát igyekeznek a legkülönbözőbb formákban átadni, ami az embereket esetleg, potenciálisan áthatja, miáltal nem szavaznak négyévenként misztikus vérnackókra és nacionálhéroszokra. Minden álhír és hibrid befolyásolás ellenére se! És ha nem adják át a kultúrát, mondjuk hétvégén, amikor az átlagemberek szabadok, tehát akár elmehetnek kis kultúrát nézni, hallgatni, akkor

Másrészt, a hétvégi műszak valóban rendkívüli, már elnézést kérek. Ez van, akkor is, ha a korábbi kormányok és klientúráik bűnös módon rosszul kezelték a közpénzeket. Ja, és a pincérek (a jók) borravalót szoktak kapni. A színészek, például, bármilyen jók, nem szoktak.

Szóval ezért sem mondunk ilyeneket, miniszter úr. Hanem például keresünk más megoldást. Mert tudja, az a nép, amelytől a kultúrát megvonják, az a nép zombi. És

A másik dolog, ami a kultúrához kapcsolódik és a hallatán főbe lőtte magát az eszem, az a miniszterelnök úr egyik nyilatkozatához kapcsolódik. (Egyébként szorítok a miniszterelnök úrnak, minden korábbi rossz érzésem ellenére. Kívánom neki, ne tolják ki a pálya szélére a drága koalíciós partnerek, azok, akik odajuttatták az országot, ahol van.) Ugye, Ilie Bolojan úr már váradi közszolgaként is reformbajnok volt. Többek közt ezért is lett belőle miniszterelnök, mert vágja a reformokat, mint az a bizonyos Salaj a szappant.

Tehát, egyik nyilvános jelenésekor

Például, van egy önkormányzat, amely még a régi jó pénzes időkben vásárolt magának egy traktort. No, ha a szomszéd önkormányzatnak nincs traktorja, kérje kölcsön (alacsonyabb áron!), mintsem hogy egy cégtől bérelje jó drágán. Ugyanez a helyzet a személyzettel. Például a könyvtárosokkal. Ha egy községben van egy könyvtáros, aki teljes normáért járó fizetést kap, az sok. Na, akkor

Aprócska hab csupán a tortán, hogy ugyanezen a sajtótájékoztatón Cseke Attila RMDSZ-es fejlesztési miniszter bejelentette, hogy ami a szerencsejátékokat illeti, na, abba nem szól bele a reformbajnok kormány, azt intézze az önkormányzat. Tessék? Tehát a kultúrát (amely amúgy is minden, de minden román kormány afféle fattyúként kezelt) lehet ritkítani központilag, a könyvtárosokat össze lehet vonni (értsd, ki lehet rúgni, ahol többen vannak), de a szerencsejátékokhoz nem nyúl a kormány. Hát ja, bizonyos értelemben

És akkor ismétlem: én igazán igyekszem érteni, megérteni mindent: a nehéz időket, a koalíciós együttélés indiszkrét báját, megszorítások fölöttébb szükséges voltát, a reformok még szükségesebb voltát, a miniszterek, végrehajtók szakmai hozzáértését, sőt, komolyan mondom, drukkolok nekik!

Egy dolgot nem tudok megérteni, akárhogy kínozom is az elmémet. Ugye, itt van a hajszál híján elkerült választási nackógyőzelem. Ami kapcsán az értelmiség (ja, a jól szituált városi entellektüelekre gondolok, akik a szójalatte mellől mondogatják, hogy viselkedjen a nép, és ha nem úgy viselkedik, akkor duzzognak) ismételten kijelenti, hogy a nép buta, a nép primitív, a nép bunkó. Oké, erre még tudom azt mondani, hogy hadd legyen ez a saját magára súlyosan (adott esetben kórosan) rácsavarodott értelmiség (agy)baja.

Na de hogy az ország vezetői, a sokszínű kormányoscsapat sem érti meg, hogy ha esetleg azt szeretnék, hogy a következő választásokon ne dobja őket a nép a kukába, akkor kötelező módon nem visszavágni, hanem épp többet kellene fordítani a kultúrára országszerte, akkor is, ha az országot a korábbi kormányok és klientúráik biztos kézzel belelavírozták a szartenger kellős közepére, ahol aztán léket is ütöttek a hajón… na, ezt nem tudom megérteni.

Persze, ha eljön az ideje, továbbra is rájuk fogok szavazni, mert a nackóhéroszok világa nem opció számomra. De azért leírom ide, nagy szeretettel: akár szégyellhetnék is magukat, ha így bánnak a kultúrával.