Közeleg a kvótanépszavazás, a határon túliak lesznek ismét a bűnbakok.
A valaha szebb napokat látott Magyar Narancsnak régebb sem kellett a szomszédba mennie egy kis románozásért vagy határontúlizásért, emlékezetes volt például, amikor Miskolc erdélyi származású polgármestere kapcsán a külhoni maffiától féltették az észak-magyarországi várost – meg általában a betelepülőktől, akik az éj leple alatt átveszik a hatalmat azokban az anyaországi közösségekben, amelyeket ellepnek.
És most itt van a legújabb, szerkesztőségi szignóval ellátott szösszenet, amelynek már a címe is hibátlan: A legújabb csodafegyver a migránsok ellen: erdélyi testvéreink; a felvezető ezt még fokozza egy cseppet: Vajon mennyiért góbéskodnak, bocs, korteskednek?
Mindezt megfejelik egy olyan címlapképpel, amely egy kucsmás, nagybajszú bácsit ábrázol szavazás közben.
Alig jutottunk túl a címen, de azért hadd soroljuk fel a lényeges információkat:
• Orbán az erdélyiekkel nyeretné meg a népszavazását.
• Az erdélyiek persze mind cigá, nége góbék.
• A góbék mind úgy néznek ki, mintha egy Nyirő-novellából léptek volna ki (a bácsit szerencsére derékon alul nem látjuk a képen, de biztos székelyharisnyát visel).
• Ez a népség nemcsak orbánista, hanem pénzéhes banda is, azért segíti a népszavazási kampányt, me' jól lefizették.
A hír, amelyből a czikkentyű kiindul, az, hogy az EMNP ötven aktivistája Pécsen vesz részt a kampányban, de ez még semmi, mert jönnek még a Vajdaságból, Délvidékről és Felvidékről is.
Jönnek, és elveszik a magyar plakátragasztók munkáját.
Hogy ezek az emberek amúgy kicsodák? Hát „határon túli testvéreink”, „góbék”, akik „»Nem« feliratú molinó alatt, ötpercenként eléneklik a Székely himnuszt”, „külhoni kommandó”, „atyafiak”, aki bizonyára „piszkos anyagiakért” jönnek „hirdetni az igét”.
Az említett lapnál, úgy tűnik, a politikai korrektség jegyében már csak egyetlen népcsoportot lehet büntetlenül megbélyegezni, ilyen lekezelően, arrogáns és sztereotip módon említeni: a „határon túli” magyarokat, különösen a székelyeket, de mindegy is, ezek mind ugyanolyanok.
Ezek a pesti ficsúrok még arról sem értesültek, hogy a góbék bizony egyáltalán nem egyformák.
Például nem mindenki visel kucsmát és lájbit, és nem mindenkinek van kajla bajsza. Még az atyafiak közt sem, hogy a fehérnépekről ne is beszéljünk.
Tudta?
(És hogy miért pont ez a címlapkép? Tudjuk mi, hogy miért.)
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
A magyar kormány semmilyen elszigetelést, retorziót nem támogat Romániával szemben – jelentette ki pénteken Orbán Viktor.
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Avagy lamentáció arról, hogy milyen következményekkel járt egy hajdani nagypénteki gyermekcsíny.
Avagy lamentáció arról, hogy milyen következményekkel járt egy hajdani nagypénteki gyermekcsíny.
„A gyergyói biotechnológiai központból kiszabadult a BY-4 szintetikus kórokozó és szinte napok alatt végzett az összes fával és bokorral a Gyergyói-medence déli részén és a Marosfőtől az egykori Tusnádfürdőig húzódó hetven kilométer hosszú sávban.”
„A gyergyói biotechnológiai központból kiszabadult a BY-4 szintetikus kórokozó és szinte napok alatt végzett az összes fával és bokorral a Gyergyói-medence déli részén és a Marosfőtől az egykori Tusnádfürdőig húzódó hetven kilométer hosszú sávban.”
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.