Nekünk kell döntenünk, nem Budapestnek, Brüsszelnek, Washingtonnak vagy Moszkvának. Kicsit tragikus, hogy azok munkáját is el kell végezzük, akiknek a dolga lett volna, hogy ezt a helyzetet megelőzzék.
Soha, de soha nem volt Romániában ennyire pattanásig feszítve a választópolgárok idegrendszere, mint most, 2025 májusában, a megismételt elnökválasztás előtt. Hat hónap telt el a tavaly november 24-i menetrend szerinti első forduló óta. Akkor kezdődött a mostani hangulatspirál, amibe – ha nem lenne valamennyire vége vasárnap –, valószínűleg beleőrülne ha nem is az egész társadalom, de bizonyos részei mindenképpen.
Emlékszünk, ugye, Călin Georgescuról nagyjából a kutya sem hallott addig, amíg a urnazárás után, a szavazatszámlálás vége felé ki nem derült, hogy ő a befutó. És emlékszünk, ugye, a pánikrohamra, ami órák alatt eluralkodott kormányon, pártokon, politikusokon, állami intézményeken és a választópolgárok nagy részén, hogy ki ez a Georgescu, mit akar és akkor most mi lesz.
Az lett, amit láttunk, hogy Georgescut levették a sakktábláról, de George Simion azonnal átvette a helyét, még nagyobb vonzerővel. A meglepetéstől megbénult kormánykoalíció valahogy kihúzta közös jelöltjének a két héttel ezelőtti megismételt első fordulóban elszenvedett vereségéig, aztán – más megoldása nem lévén – a kardjába dőlt, jelenleg pedig kormányzati ügyvivő zombiként úgy tesz, mintha élne.
és akinek drukkol, mozgósít és kampányol ha nem is a fél galaxis, de a fél romániai társadalom, hogy legyőzze Darth Simiont, ezzel pedig békét teremtsen a Románia nevű bolygón. Szó mi szó, a választás előtti utolsó napokban, órákban valóban úgy néz ki, hogy esélye van rá.
Persze ez megint csak egy végletekig leegyszerűsített helyzet, hiszen egy kétszereplős második fordulóban minden helyzet a végletekig leegyszerűsített és kétpólusú, a fekete-fehér, sötét-fényes, jó-rossz erőterében.
Hivatásos és amatőr elemzők százai és ezrei taglalták már, hogy Nicușor Dan vasárnapi győzelme nem a helyzet azonnali és végleges megoldása, a fenyegetés megnyugtató elhárítása lenne. Mind politikai, mind társadalmi síkon olyan kiterjedt és mély feszültségek vannak az országban, amiket nem oldhat meg egyetlen ember, akkor sem, ha győzelme nem csak államelnöki győzelmet jelentene, hanem kisugározna politikára, társadalomra és közhangulatra.
Románia, benne az összes állami, intézményi és politikai szereplővel egyszerűen nem látja (dehogynem, nem akarja látni) a valóságot – a szétfolyó, menekülő, egyre szemcsésebbé váló „klasszikus” valóságot, ami a nagyvárosok csicsásra dizájnolt belvárosi sétányain, díszfáin, új útburkolatain, üres PR-fesztiváljain, csillogó irodaépületein túl is létezik, a lakótelepeken, a mezőségi dombok között, dél-romániai falvakban, Nyárád- vagy Kraszna-menti kis településeken, moldvai tanyákon. Most ez a valóság készül ráomlani azokra, akik nem akartak tudomást venni róla.
Hogy talán nem csak a nagyvárosokra kellett volna költeni azt a rengeteg uniós finanszírozást. Hogy talán nem 2025-ben kellene továbbra is totojázni az alapvető autópálya-hálózat megvalósíthatósági tanulmányaival. Vagy a haldokló vasúthálózattal. Hogy ott, a dombok közötti valóságba is lehetett volna orvost, ápolót, tanárt küldeni és helyben tartani, vízvezetéket és csatornázást, közlekedési lehetőséget teremteni. Megerősíteni a betegekre hulló kórtermi mennyezeteket a kisvárosi kórházakban, használható tudást adni az iskolában a gyerekeknek.
Persze, ezek amolyan leegyszerűsített, vulgárpopulista elvárások, ugye. Csak az a baj, hogy igazak, különben nem dolgozna most nyugaton milliós nagyságrendű dühös román állampolgár és itthon sem várná a társadalom fele, hogy szavazatával mindenáron megbüntesse, eltapossa, felszámolja a régi, bűnös rendet és egy Georgescuban, majd Simionban testet öltő új messiástól várja minden létező és elképzelt gondjának megoldását, frusztrációjának és dühének megszüntetését. A Jót várja – ez pedig már metafizikai elvárás, amit nem lehet egyik napról a másikra, pár százalékos nyugdíjemeléssel, alapélelmiszerek áfa-csökkentésével, pár száz méteres kampányaszfaltozással kielégíteni.
Pedig ez az új valóság itt van velünk egy ideje, a közösségi média, a Facebook, a TikTok, az Instagram formájában. Ezek nem egyszerű online felületek vagy appok, hanem lényegileg és ténylegesen is új és egyelőre kezelhetetlen valóságot teremtenek a „régire” rátelepedve és arra hatva. Georgescu a TikTokon jelent meg a semmiből és Simion is az online bugyrokból tarolja le és ejti túszul a tömegek agyát – és szavazatát. Erre pedig a hivatalos kurzusnak nem hogy megoldása nem volt, de nem is érzékelte a jöttét.
Pedig egy társadalom (az ország) összefogására, egyben tartására és működtetésére igény tartó állam egyszerűen nem engedheti meg magának, sőt, most látszik igazán: létérdeke – mert biztonsági kérdés –, hogy ne dobja oda áldozatul ennek az új valóságnak éppen azokat, akik azzal bízták meg (társadalmi szerződés, ugyebár… van-e még egyáltalán?), hogy az életük hosszú távú kereteit biztosítsa és fenntartsa.
És ez például nem csak a bankszámlák átveréses lerablásában mutatkozik meg, aminek annyi tudatlan ember esik áldozatul, hanem meglátszik sokkal súlyosabb formában is.
Meglátszik a legfiatalabbak digitális kásává darált agyán, a Facebookon olvasott baromságokat csont nélkül lenyelő, TikTok-függővé vált idősebbeken. És az ország választópolgárainak felén, akiket most a Georgescu- és Simion-félék gátlástalanul átvezettek egy párhuzamos univerzumba, ahol tej és méz folyik patakokban, és lóháton bukkan elő a megváltó a dák csillagkapuból, csupasz felsőtesttel, aranyglória övezte alufólia-sisakkal a fején. Ne bújjunk az ujjunk mögé, nézzünk körül, vegyük észre, ez van most. Ja, hogy közben mi magunk is Facebook- és TikTok-függővé váltunk…
a nagy és a kis, mindennapi átveréskultúrába, az okosba’ megoldásba, a megúszásokba, az elintézésekbe, a deszkurkálásokba. A felületesbe és a tartalom nélküli formákba. A rossz cselekvésekbe és a nemcselekvésekbe.
Megoldódhat ez vasárnap? Egy csapásra biztosan nem. Nicușor Dan nem csodatevő, nem megváltó, csak egy ember, véges erővel, korlátozott jogkörrel és hatalommal, akkor is, ha államelnök lesz belőle. De vasárnap két olyan világ között választhatunk, amelyek közül az egyikben még pislákol a lehetőség és az esély arra, hogy egy eszmélési folyamat beinduljon. A másikban nem pislákol semmi.
A konkrét következményen túl (hogy most Nicușor Dan nyerjen és ő legyen az államfő) sokkal fontosabb lenne ennek a jótékony pszichológiai hatása. Hogy a társadalom a maradék eszével és lelkével esetleg el tudja bizonytalanítani a másik, sötét és fenyegető világot, ami beköszönni készül. Hogy ne őrüljön bele abba, hogy nem tudta elbizonytalanítani. A kudarcba és a tehetetlenségbe.
Nagyon ráférne egy kis eszmélés, egy kis önbizalmi fröccs, egy kis kedvező ok-okozati löket. Persze, ez is amolyan vágyvezérelt gondolkodás, de vasárnap lehet az első konkrét lépés, utána jöhetnének a következők. Nem új társadalmi szerződés kell, annak az elve továbbra is érvényes, hanem ahhoz egy új bevezető, preambulum vagy fejezet, ahogy tetszik. Ezt pedig a társadalmi szerződés mindkét felének tudatosítania kellene – vajon rájön-e, hajlandó-e erre a PSD, a PNL, az RMDSZ, az USR meg a többi rövidítés és betűszó?
Ez a tétje a vasárnapi választásnak. A mostani állapot, amiben vagyunk, nem múló trend a közösségi médiában, ami a kampány végeztével lecseng és mi visszatérhetünk a szokott életünkhöz. Annál sokkal több, és még itt lesz velünk. De kritikus ponthoz érkeztünk és most vagyunk a legközelebb ahhoz, hogy rajtunk is múljon, milyen lesz a folytatás. És nekünk kell döntenünk, nem Budapestnek, Brüsszelnek, Washingtonnak vagy Moszkvának. Kicsit tragikus, hogy azok munkáját is el kell végezzük, akiknek a dolga lett volna, hogy ezt a helyzetet megelőzzék.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Felvirradt a nagy nap, a Svédországban élő kolozsvári származású énekes rajongói újra együtt voltak.
El kellene dönteni: a medve fontosabb vagy az ember.
A májusi ősz pedig az Istennek sem akar itt hagyni minket.
Három autó ütközött össze csütörtök délután a dél-erdélyi (A1-es) autópálya Nagylak és Arad közötti szakaszán, a tömegbalesetben 11 személy megsérült.
Az alsósófalvi rét elárasztásával mentenék meg a parajdi sóbányát. Kolozsváron is márkaképviseletet nyit a világ egyik vezető elektromosautó-gyártója, a kínai BYD.
A külügyminisztérium azt tanácsolja a Líbiában tartózkodó román állampolgároknak, hogy a konfliktusok eszkalációja miatt azonnal hagyják el az országot.
A romániai államelnök-választás első fordulója előtt a Krónika volt az egyetlen romániai magyar lap, amely interjút készített Nicușor Dannal.
Egy anyamedve és két bocs sétált péntek reggel Nyárádtő utcáin, mielőtt a gyerekek iskolába indultak volna. A lakosságot Ro-Alert üzenetben riasztották az esetről.
Hogyan látná Erdélyt valaki, aki soha nem járt még a környéken. Legyen ez a valaki ezúttal hipotetikusan mondjuk egy Zöld Elefánt…
Hogyan látná Erdélyt valaki, aki soha nem járt még a környéken. Legyen ez a valaki ezúttal hipotetikusan mondjuk egy Zöld Elefánt…
Sosem kérdezzük meg magunktól, hogy mit tudunk azzal a valósággal kezdeni, amelyben nem voltunk, és ma sem vagyunk a domináns történelmi fél.
Sosem kérdezzük meg magunktól, hogy mit tudunk azzal a valósággal kezdeni, amelyben nem voltunk, és ma sem vagyunk a domináns történelmi fél.
Harmincöt éve nézegetem a mioritikus nemzeti hajót a világtengeren, milyen kapitányok, kormányosok hogyan irányítgatják. És úgy tűnik, képtelen elfogadni… lényegében önmagát. Emiatt aztán folyton zátonyra fut.
Harmincöt éve nézegetem a mioritikus nemzeti hajót a világtengeren, milyen kapitányok, kormányosok hogyan irányítgatják. És úgy tűnik, képtelen elfogadni… lényegében önmagát. Emiatt aztán folyton zátonyra fut.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Felvirradt a nagy nap, a Svédországban élő kolozsvári származású énekes rajongói újra együtt voltak.
El kellene dönteni: a medve fontosabb vagy az ember.