A volt államelnök idején – és kétségtelenül a tudtával, ha nem éppen „stratégiai” sugallatára – indult el az a rendkívül veszélyes folyamat, amely a Markó Attila-ügy alapja és lényege.
„A volt államelnök idején – és kétségtelenül a tudtával, ha nem éppen »stratégiai« sugallatára – indult el viszont az a rendkívül veszélyes folyamat, amely a Markó Attila-ügy alapja és lényege, amint a vádlottból vádlóvá szigorodott képviselőnk lényeglátó pontossággal megfogalmazza. Kíváncsian várjuk, hogy a román állam mer-e diplomáciai bitrányt csinálni az ügyből, ami mindenkinek felette kellemetlen lenne, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az új államelnök, a néma levantei, elődjéhez méltóan, az RMDSZ ellenzékével egyezkedik.
Amúgy a korábbi berendezkedésben az sem nagyon történt meg, hogy a kormányt hagyják dolgozni. Az új államfő példásan együttműködik a miniszterelnökkel: hagyja, hogy az tegye, amit jónak lát. Igaz, KWI mindent hagy, ami nem a nagykabátjával kapcsolatos, arra viszont érzékeny. Kétségtelen ugyanakkor, hogy sok korábbi rémség már csak azért sem ismétlődhet meg, legalábbis reméljük, mert az új államelnök sokkal normálisabb.
Az viszont, hogy a volt játékos elveszítette korábbi támogatóinak bizalmát, számomra éppen azt a kérdést veti fel, hogy miként történhetett meg mindaz, ami megtörtént. Hogy hunyhattak szemet – és mit gondolnak az egészről – most azok a külhoni, európai és amerikai politikusok, akik védelmükbe vették, elvtelenül óvták és támogatták a román államfőt? Hogy érzik magukat, miután kiderülnek a viselt dolgai? Az érzelmeik érdekelnek, mert nem áltatom magam azzal, hogy felelősségről is szó lehetne. Gondoljuk el, a »demokratikus Európa«, pontosabban az európai jobboldal, történetében először és reméljük utoljára, megmásíttatta az egyik tagországában egy népszavazás eredményét! Egy közönséges, korrupt kalandorért! Hogyan érzi magát mindezek után Barroso úr, Merkel asszony, Reding asszony?
Még kevésbé lehet szó a hazai értelmiségiek, a rendszerpárti talpnyalók felelősségéről. Sőt, náluk még arról sem lehet szó, hogyan érzik magukat – mert köszönik, megvannak. Egy részük talán rájött, hogy rossz lóra tett, de a kreatívabbak a jövőbe néznek, az új palotalakó stílusát fürkészik, jótulajdonságait keresik. Liiceanu, Pleşu, Patapievici, Cărtărescu – különben valóban kivételes koponyák – mit fognak szólni, amikor megtörténik majd az, ami a mentoruk idején nem történhetett volna meg? (Ja, persze, »nem tudták«, honnan is tudhatták volna?)
Kisebb léptékben: hogyan érzik magukat azok a magyar újságírók, akik valahányszor vita volt Orbán Viktor, Szász Jenő és Tőkés László barátja és annak politikai ellefelei között, mindig a »caracali autonómia« fároszának adtak igazat, és véleményformálóként mindannyiszor az ő megszavazására buzdítottak? (Meg is lett az eredménye.) Kizárólag az számított nekik, hogy az elnöki palota lakója jobboldali volt – még azzal sem törődtek, hogy egyetlen éjszaka vált azzá (mint tavaly a pedálosok liberálissá, majd zusammen néppártivá, Brüsszel ihletésére).
Ezekben a »bármikben« az RMDSZ-nek nincs szégyellnivalója. Sem az elnökválasztások, sem a felfüggesztések idején nem állt a politikai vadorzó pártján. Annak a pártján, aki nyíltan – és alkotmányellenesen – a legitim magyar érdekképviselet belső ellenzékét támogatta, aki elintéztette a kisebbségi törvényt."
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Letépte a magyar nemzeti színű szalagot a nándorfehérvári diadal emlékművéről, és helyére román trikolórt idéző pántlikát kötött egy belgrádi román férfi, aki szerint „mindenhol ellopják a történelmünket a magyarok”.
Nem jött össze a bennmaradás a sepsiszentgyörgyi rendezésű vébén, a román jégkorong válogatott 2019 után ismét a divízió 1/B-ben kötött ki. Külföldön már kinyitottak a szavazókörzetek.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
Negyvenhat házkutatást tartottak Maros megyében a rendőrök egy folyamatban lévő, illegális erdőgazdálkodással kapcsolatos bűnügy okán szerdán reggel.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Avagy lamentáció arról, hogy milyen következményekkel járt egy hajdani nagypénteki gyermekcsíny.
Avagy lamentáció arról, hogy milyen következményekkel járt egy hajdani nagypénteki gyermekcsíny.
„A gyergyói biotechnológiai központból kiszabadult a BY-4 szintetikus kórokozó és szinte napok alatt végzett az összes fával és bokorral a Gyergyói-medence déli részén és a Marosfőtől az egykori Tusnádfürdőig húzódó hetven kilométer hosszú sávban.”
„A gyergyói biotechnológiai központból kiszabadult a BY-4 szintetikus kórokozó és szinte napok alatt végzett az összes fával és bokorral a Gyergyói-medence déli részén és a Marosfőtől az egykori Tusnádfürdőig húzódó hetven kilométer hosszú sávban.”
Különösen a közvélemény-kutatások, a választások, a demokrácia és a csavarhúzószettek cserélhető fejekkel…
Különösen a közvélemény-kutatások, a választások, a demokrácia és a csavarhúzószettek cserélhető fejekkel…
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.