A Transindex mártír akart lenni a sajtószabadság oltárán, de csak a sumákolásén sikerült

Azzal kell kezdenem, hogy nagyon sajnálom, hogy ezeket a sorokat le kell írnom, de úgy tűnik, valami végérvényesen megváltozott, elszakadt és új korszak kezdődik a itthoni médiában.

Az erdélyi magyar sajtóprérin évtizedek óta él egyfajta belső szakmai szolidaritás, kimondatlan kölcsönös meg nem támadási egyezség, betyárbecsület, nevezzük, ahogy akarjuk, ami arról szól, hogy a médiában dolgozó kollégák egymást nem támadják, piszkálják, fúrják. Ez hosszú ideig működött, olyan kollégák esetében is, akik egymásnak vetélytársai vagy akár ellenfelei voltak. Soha senki nem támadott egy másik kollégát amiatt, hogy amaz egy másik szerkesztőségben dolgozik.

Ezt a jelenleg is működő gyakorlatot rúgta fel egyoldalúan a Transindex szerkesztősége,

amikor visszkézből és durván általánosítva szabad, objektív és független újságírókra (ők) és propagandistákra (mindenki más) osztotta fel az erdélyi magyar újságíró társadalmat. Nem csak most, hanem korábbi megnyilvánulásaikban is.

Legutóbb a szerkesztőségi felmondásukat bejelentő cikkükben írták azt, hogy

Ezzel gyakorlatilag önmagukon kívül mindenkit „szócsőnek” neveznek, bennünket, a Főtér csapatát is, holott a Főtérről hiányzik bármilyen párt- vagy politikai propaganda (propagandistáknak azokat nevezik, ugyebár, akik valamit propagálnak, nem azokat, akik nem).

De ez a kisebbik bűn, amit a Transindex elkövetett, a nagyobbik sokkal… nagyobb.

Tavaly októberben a Transindex az olvasói segítségét kérte, mondván, hogy ellehetetlenült a portál anyagi helyzete, elapadtak az addigi finanszírozási források (amelyek amúgy évtizedeken át többek között az RMDSZ-hez és alapítványához, a Communitashoz vezettek) és csak közösségi finanszírozásból tudnák fenntartani a szerkesztőség működését.

Az adakozás beindult, állításuk szerint a felmondás napjáig, február 15-éig 91 797 lej folyt be a Transindexet társtulajdonló Media Index Egyesület bankszámlájára. Úgy tűnik, eddig volt elég ez a pénz, most bedobták a törülközőt.

És hangsúlyozom: úgy tűnik. Mert az elhallgatott történések másra utalnak. Azzal párhuzamosan, hogy a Transindex október végén elindította az adományfogadási kampányt, egy magánszemély bejegyezte a romániai internetes domain-neveket felügyelő intézménynél (ROTLD) a transtelex.ro domain-nevet, amint azt a media1.hu magyarországi portál felfedezte.

Ami viszont arra enged következtetni, hogy nem a bizonytalanságba ment tovább az adománykérő Transindex, hanem kezdettől fogva eltervezték a hogyantovábbot. A Transtelex név nem véletlen, különösen annak fényében, hogy az utóbbi hónapokban több, a magyarországi Telex.hu-val közös projektet bonyolítottak le, amelyek itt is, ott is megjelentek.

Az is segít árnyalni a képet, hogy a sajtószabadságért, a független és objektív újságírás elveit erőteljesen hangoztató Transindex az utóbbi időszakban teljes mellszélességben beleállt a magyarországi ellenzék kampányába, de úgy, hogy gyakorlatilag egyetlen primitív üzenetük volt: O1G.

Most meg az is kiderült – a magyarországi media1.hu portál derítette ki –, hogy a Transindex szerkesztőségének tagjai egy személy kivételével a Telex.hu stábjával közös erdélyi médiaprojektet indítanának.

Vagyis minden bizonnyal az elejétől fogva tudták, hogy ebbe az irányba fognak tovább indulni,

nem vész el az erdélyi magyar objektív, független és szabad média gondolata, szellemisége és gyakorlata. Azzal ellentétben, amit tavaly októbertől kezdve folyamatosan közvetítettek. A támogatóiknak – jóhiszeműeknek és naivaknak egyaránt –, és ami még súlyosabb: a közvéleménynek. Magyarán: az orruknál fogva vezettek egy csomó támogatót és a nyilvánosságot. Nincs ennél nagyobb újságírói bűn.

De hadd tegyünk hozzá még a teljes kép kedvéért egy apró elemet: a Transindex nem minden szerkesztője folytatja majd a leendő Transtelexnél. Egy szerkesztőjük, a korábban egy csúnya becsületsértési sajtóperben a Transindex-szel együtt bíróságilag elmarasztalt és kártérítés megfizetésére kötelezett Kulcsár Árpád a media1 megerősített értesülése szerint nem a Telex-szel közös projektben folytatja, hanem visszamegy az Azonnali.hu-hoz, ahol már korábban is dolgozott. És amelynek társtulajdonosa Gerényi Gábor, az a Gerényi Gábor, akinek átalakítási terve állítólag kiverte a biztosítékot a régi Indexnél, ami miatt 2020 nyarán a szerkesztőség a sajtószabadság és az objektív és független újságírás lábbal tiprását kiáltva felmondott (mint utólag kiderült, ők is idejében, még a botrány előtt előkészítették a terepet) és létrehozta a Telexet. Hát kell-e még mondanom valamit a sajtószabadságról, Ildikó?

Most pedig az történt, hogy a Transindex előadta a sajtószabadság és az üldözöttség nagyhalálát, holott az egész színjáték mögött láthatóan mindvégig hideg és előre kiszámított stratégia volt.

De miért kellett a csoportos felmondással február 15-éig várni?

Erre az eddigiek fényében egyetlen magyarázatot látok: február 12-én elkezdődött a magyarországi választási kampány, kampányban pedig még nagyobbat durranhat az ilyesmi, a szabad, független és objektív sajtó elleni támadás. Hogy O1G.

És ennyi. Innen nem kell tovább játszani az áldozati szerepet, induljon a Transtelex, az élet megy tovább.