Józan ésszel ma már felfoghatatlan, amit a Bánság fővárosa végigcsinált azokban a decemberi napokban. Sőt, akkor is az volt.
A ’89-es decemberi eseményeket, huszonöt év után, történelmi távlatból nézik még azok is, akik részesei voltak. Ez azt jelenti, hogy az utólagos értelmezések rárakódnak mindarra, ami történt, és mivel ismerjük a végkifejletet, és minden tisztázatlan részlet ellenére a big picture összeállni látszik, nem tudunk nem folyamatszerűségében tekinteni rá. Vagyis arra gondolunk, hogy
és ennek különböző stációi voltak.
Ismerjük az előzményeket (a iași-i szervezkedést például), tudjuk, hogy az a bizonyos temesvári református parókia volt a kiindulópont, december 15-én, hogy a következő napokban az ellenállás szétterjedt az egész városban, hogy a rendfenntartó erők először könnygázzal és vízágyúval lőttek, aztán éles lőszerrel, tudunk a mészárlásról, Ceaușescu (számára) végzetesnek bizonyuló bukaresti nagygyűléséről, a menekülésről, a hatalomátvétel zavaros napjairól, a diktátorpár kivégzéséről. Sokan részesei voltunk, sokan láttuk a tévében, sokan hallottunk és olvastunk róla. Mindent tudunk hát, drága herceg, és egyben látjuk a történteket: minden elemnek megvan a maga helye ebben a véres kirakósjátékban. Tudjuk, hogy megdőlt a kommunista diktatúra, s hogy bármit gondoljunk róla és arról, ami azután jött, az „1989-es romániai forradalom” szintagma részévé vált a történelemkönyveknek.
Fotó: 20deanidelibertate.primariatm.ro
A helyzet viszont az, hogy akik utcára mentek Temesváron azokban a decemberi napokban, nem tudták ezt.
hogy tovább terjed, hogy a diktátort kivégzik, hogy a rendszer megdől, és hogy ha túlélik a vérengzést, hősökként lesznek számon tartva, legalábbis az új rendszer hivatalos retorikájában.
Talán túlzás azt mondani, hogy letarolták volna a várost, a helyét pedig behintik sóval, de belegondolni is rossz, mi történt volna kedvezőtlen végkifejlet esetén. Temesvár az életéért küzdött négy-öt napon keresztül, gyakorlatilag magára hagyva. December huszadikáig, mert akkor csatlakozott hozzá Lugos, a szülővárosom, és erre nem győzök eléggé büszke lenni. Majd sorban a nagyobb bánsági (Tot Banatu-i fruncea!) és erdélyi városok, végül Bukarest. A felmentő sereg.
Azt a széles körben elterjedt, utólag a sajtó jelentős része és a hivatalos közbeszéd által szorgalmasan ápolt nézetet, miszerint Temesvár „csak” a szikrája, a gyújtópontja volt a törvényszerűen bekövetkező eseményláncolatnak, magukkal a temesváriakkal elfelejtették közölni. Így hát annak tudatában harcolták és szenvedték végig azt a négy-öt napot, hogy ha nem történik valamilyen csoda (ami az időjósok szerint meglehetősen ritkán szokott bekövetkezni), akkor jó eséllyel tarkón lövik őket és egy meszesgödörben végzik.
Temesvár azokban a napokban nem volt Románia része:
Ostromlott városállam, a hadiállapotnak megfelelően kaotikus közvetlen demokráciával, amelynek volt zászlaja: a lyukas trikolór; volt „parlamentje”: az utca; volt „kormánya”: a megszerveződő Román Demokratikus Front; még papja is: Tőkés László. Ez volt a Temesvári Szabad Köztársaság. Élt 1989 december tizenötödikétől huszonegyedikéig.
És még ma is élne, ha meg nem halt volna.
Címlapkép: www.timpul.md
Egy módja van annak, hogy elkerülje Románia a nemzetközi arcvesztést: hagyják indulni a májusi elnökválasztásokon a decemberi első forduló nyertesét.
„Az emberiség” soha nem látott tudományos és technológiai eredményeiből „az emberek” egyre kevesebbet értenek. Tényleg csak egy Isten menthet meg minket?
Lord Palmerston szerint a politikában nincsenek állandó barátok, sem állandó ellenségek, csak állandó érdekek vannak. Mindemellett léteznek a román–amerikai kapcsolatok.
Személyes krízis, az egyházban való csalódás, vagy intellektuális kétely következményeképpen hagyják el az emberek a vallásukat.
A diákok riasztóan nagy része funkcionális analfabéta, sokan mégis azon hőbörögnek, hogy miért akar változtatni az oktatásügyi miniszter a rendszeren.
Ellenzi Hargita megye újabb címertervét a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma, azt állítva, hogy nincs benne utalás a székelyföldi megyében élő román közösségre.
… közben kiderült, hogy a román hadsereg, rendőrség, titkosszolgálatok emberei Kongóba utazgattak kicsit zsoldoskodni (megáll az ész!)… és láss csudát: így vezet egy kolozsvári trolisofőr… lábbal.
Második napja keresnek egy fiatalembert a zetelaki víztározóban, aki alatt feltehetően beszakadt a vékony jég.
Egyre csökkennek a romániai gáztárolókban levő készletek a hideg időjárás miatt, ezt pedig a zsebünkön is meg fogjuk érezni.
Felfüggesztették szombaton délután a keresőakciót a zetelaki víztározónál, egyelőre eredmény nélkül. Noha délelőtt még a fagy nehezítette a munkát, délutánra már kedvezett az időjárás, de így sem jártak sikerrel.
A diákok riasztóan nagy része funkcionális analfabéta, sokan mégis azon hőbörögnek, hogy miért akar változtatni az oktatásügyi miniszter a rendszeren.
A diákok riasztóan nagy része funkcionális analfabéta, sokan mégis azon hőbörögnek, hogy miért akar változtatni az oktatásügyi miniszter a rendszeren.
Avagy a rettenthetetlen egó önkéntelen, artikulálatlan és nem utolsósorban mulatságos harca a pártérdekek ellen, véletlenszerű tanulságokkal.
Avagy a rettenthetetlen egó önkéntelen, artikulálatlan és nem utolsósorban mulatságos harca a pártérdekek ellen, véletlenszerű tanulságokkal.
… végtelenül szomorú volt, hogy lám, milyen ez a nép, pedig ő csak jót akar, csak azt akarja, hogy a nép jól éljen, azt akarja, hogy Románia otthon legyen minden polgára számára… de ez a kurva nép!
… végtelenül szomorú volt, hogy lám, milyen ez a nép, pedig ő csak jót akar, csak azt akarja, hogy a nép jól éljen, azt akarja, hogy Románia otthon legyen minden polgára számára… de ez a kurva nép!
Călin Georgescu már arról is nyíltan beszélt, hogy területeket akar Ukrajnától. Meddig lehet elmenni a populizmusban?
Călin Georgescu már arról is nyíltan beszélt, hogy területeket akar Ukrajnától. Meddig lehet elmenni a populizmusban?
Erdélybe a várépítőket – a hódokat –1998 táján telepítették be. A romániai populáció azóta szépen megtelepedett a Szamosok, az Olt, a Feketeügy és a Maros mentén.
Erdélybe a várépítőket – a hódokat –1998 táján telepítették be. A romániai populáció azóta szépen megtelepedett a Szamosok, az Olt, a Feketeügy és a Maros mentén.
… közben nagy lendülettel hányják a ganét egymás udvarára az állami elitjátékosok, akiknek az lenne a dolguk, hogy finanszírozzák a múzeumokat, a kutatást, a régészeti ásatásokat… na meg a román történelem szaros pelenkájának kicserélését.
… közben nagy lendülettel hányják a ganét egymás udvarára az állami elitjátékosok, akiknek az lenne a dolguk, hogy finanszírozzák a múzeumokat, a kutatást, a régészeti ásatásokat… na meg a román történelem szaros pelenkájának kicserélését.
Egy módja van annak, hogy elkerülje Románia a nemzetközi arcvesztést: hagyják indulni a májusi elnökválasztásokon a decemberi első forduló nyertesét.
Egy módja van annak, hogy elkerülje Románia a nemzetközi arcvesztést: hagyják indulni a májusi elnökválasztásokon a decemberi első forduló nyertesét.
„Az emberiség” soha nem látott tudományos és technológiai eredményeiből „az emberek” egyre kevesebbet értenek. Tényleg csak egy Isten menthet meg minket?
„Az emberiség” soha nem látott tudományos és technológiai eredményeiből „az emberek” egyre kevesebbet értenek. Tényleg csak egy Isten menthet meg minket?
Alaposan lefaragná a szenátus túlméretezett apparátusát a szenátus új elnöke, ezért aztán kifütyülték…
Alaposan lefaragná a szenátus túlméretezett apparátusát a szenátus új elnöke, ezért aztán kifütyülték…
Vegyük elő azokat a régi folyóiratokat. Könyvet a polcról. Az analóg múltat nem helyettesíti a digitális őrület, amiben élünk.
Vegyük elő azokat a régi folyóiratokat. Könyvet a polcról. Az analóg múltat nem helyettesíti a digitális őrület, amiben élünk.
Egy módja van annak, hogy elkerülje Románia a nemzetközi arcvesztést: hagyják indulni a májusi elnökválasztásokon a decemberi első forduló nyertesét.
„Az emberiség” soha nem látott tudományos és technológiai eredményeiből „az emberek” egyre kevesebbet értenek. Tényleg csak egy Isten menthet meg minket?
Lord Palmerston szerint a politikában nincsenek állandó barátok, sem állandó ellenségek, csak állandó érdekek vannak. Mindemellett léteznek a román–amerikai kapcsolatok.
Személyes krízis, az egyházban való csalódás, vagy intellektuális kétely következményeképpen hagyják el az emberek a vallásukat.