// 2026. november 17., kedd // Hortenzia, Gergő
Péter László Péter László

A labdarúgás a társadalom tükre

// HIRDETÉS

„A magyar–román presztízscsata kitermel egy olyan diskurzust, amely a futballmeccs ürügyén elbeszéli a magunk kollektív identitásának történetét: kik vagyunk, mit gondolunk magunkról, illetve milyen a valós és elképzelt viszonyunk nekünk, erdélyi magyaroknak a román többséggel.” Interjú.

(Külön)Vélemény

Szerző: Péter László
2015. szeptember 05., 17:01

Beszélgetés sportszociológiáról és a magyar–román labdarúgó-mérkőzés hatásairól.

„Mennyire tud a sportszociológia a társadalom egészére érvényes következtetéseket levonni? Vagy inkább feltárja annak egyik partikuláris szeletét, amelyet a szociológia többi ága nem tudott megragadni?

Azt gondolom, hogy a sport nem partikuláris, hanem átfogó társadalmi jelenség. Életünk része, összeköti az embereket, identitást ad. Sok esetben társadalmi egyenlőtlenségeket is kiegyenlít. Ha két teljesen eltérő származású ember közös témaként a sportról beszélget, akkor eltűnnek köztük az osztálybeli, rétegbeli, habitusbeli különbségek. A sportszociológia alapvetően ahhoz tud hozzájárulni, hogy a játéknak a társadalmi környezetét, annak külső meghatározottságait képes megragadni. Ilyen például a média hatása a mindennapi viselkedésünkre.

A sztársportolók az új rocksztárok. Ők azok, akik normatív viselkedésük révén meghatároznak ízléseket, ideálokat, divatokat, az öltözködéstől kezdve a férfiasság, nőiesség épp aktuális mintájáig. A társadalom és sport viszonyán keresztül látható, hogyan működik a politikai és korporációs hatalom. Vizsgálható – és az nagyon fontos kérdéskör egyébként –, hogy a különböző társadalmi csoportoknak milyen kollektív identitása van, amelyet a sporteseményeken, a stadionon belül vagy azon kívül szurkolóként kifejeznek, megtapasztalnak, újratermelnek.

Gondoljunk a soron következő magyar–román válogatott labdarúgó-mérkőzésre, amely megint túlmutat a labdajátékon, mert a két ország történelme, kapcsolata, a kisebbség és többség viszonya, a két ország politikai berendezkedése és euroatlanti státusa is szükségszerűen napirendre kerül. Továbbá, a sportszociológiában ott vannak a klasszikus témák is: a nemi egyenlőtlenségek (a férfi és női sportolóknak eltérő esélyeik vannak, hogy sikeresek legyenek), a jövedelmi különbségek (a szegényebb rétegekből származóknak alig van esélye, hogy egyéni sportokban, például teniszben teljesítsenek), az etnikai és faji kisebbségek problémái (a sport rekrutációjában a kisebbségek egyértelműen hátrányos helyzetűek). A diszciplína kiemelt kutatási témája a lelátók világához kapcsolt rasszizmus, sovinizmus, xenofóbia, antiszemitizmus, de mindenekelőtt az erőszak, népszerűbb nevén a huliganizmus jelensége. Tehát a sportszociológia fontos kérdéseket feszeget.

Mindez azért lehetséges, mert a sportesemény a jelenlegi társadalmunk legfontosabb szimbolikus rítusa, amit a tévé is élőben közvetít. Gyakorlatilag a sport révén a különböző társadalmi nagycsoportok (fővárosiak és vidékiek, többségiek és kisebbségiek, városrészek, városok, kék- és fehérgallérosok, őslakosok és bevándorlók) szimbolikusan hétről hétre megküzdenek egymással, mert a csapatok kulturálisan mélyen beágyazottak abba a közegbe, ahol működnek. Egy példával illusztrálva: a Kolozsvári CFR-t és U-t teljesen más profilú népesség támogatja, a két csapat mérkőzése egyben ezen csoportok szimbolikus küzdelme is. Tehát a sport elsősorban rólunk, társadalmunkról szól: a sport tulajdonképpen a társadalom világnézetét és érvényes ethoszát meséli el, mutatja be ciklikusan.

[...]

Ezek a látens feszültségek az etnikumok közti rivalizálásnak a jelei. Azt viszont nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ami a meccs mentén tematizálódik, az nem egy etnikai konfliktus – tulajdonképpen egyfajta helykeresés. Van egy nagy globális és regionális társadalmi változás, amelyben mind Románia, mind Magyarország nyakig benne van. Ez a helykeresés most épp a magyar–román meccs keretei között is megjelenik. A szurkolók számára nyilván mindez egy kicsit izgalmasabb, színesebb. Olyan szimbólumai vannak mint »magyarok«, »románok«, »Trianon«, »1918«, a »Kárpátok átlépése«, de azért ott van a »fair play«, a »civilizáció« is.

A látszólagos konfliktus ellenére ez a sportesemény hozzájárul ahhoz, hogy az országok állampolgárai egy kicsit etnikai kategóriákban is gondolkodjanak. Ez talán anakronisztikus, hiszen a mai európai államok már nem olyanok, mint a klasszikus modern korban voltak, globális világban élünk. Mindannyian nagy szövetségek tagjai vagyunk, az állampolgárság sokkal cseppfolyósabbá vált. Ez sokszor meglátszik a honosított válogatott játékosok intézményében, ami elterjedőben lévő gyakorlat (bár a magyar és román csapatra nem jellemző). Tehát, a válogatottak közti meccseknek egy része ilyen történeti és szimbolikus töltetű. A másik része – mondjuk ki nyíltan – egyfajta szórakozás, a karneváli szurkolásnak a megnyilvánulási helye.

[...]

Azt gondolom, hogy a hasonló érzelmi viszonyulás a két szurkolótábor részéről természetes, mert ezek a kollektív tudat erősítését szolgálják, és egy társadalom akkor működik jól, ha az emberek valamilyen társadalmi tagságot magukénak éreznek. Mivel Európában a labdarúgás a legnépszerűbb sportág, a válogatottal való identifikáció képes olyan társadalmi tagságot biztosítani, amely olykor büszkeségnek, olykor szomorúságnak forrása. De mindenképp egy nagy csoporthoz való hozzátartozás szubjektív érzését nyújtja. Erősíti a társadalmi kohéziót, a társadalom tagjai közti együttműködést, a szolidaritást. Ne feledjük, hogy a nemzeti válogatottal különböző társadalmi osztályokhoz, rétegekhez tartozó emberek tudnak azonosulni, míg egy egyébként rendkívül sikeres teniszezőnővel nem.

[...]

Mire számíthatunk a bevett, szokásos rigmusok mellett?

Kérdés, hogy valamilyen erdélyi identitás megjelenik-e valahol. Kíváncsi vagyok, hogy a mérkőzés felszínre hoz-e egy se nem román, se nem magyar, hanem a kettő közti közös regionális, transzszilvanista identitást. Ha ez így lenne, hatalmas nyereség lenne mindkét etnikum számára.”

Fotó: MTI.

További izgalmas válaszok az alábbi linken.

 

// HIRDETÉS
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Hogyan és miért lett Nicușor Danból a 2.0-ás cotroceni fikusz?
Főtér

Hogyan és miért lett Nicușor Danból a 2.0-ás cotroceni fikusz?

Az is nagy teljesítmény lesz tőle, ha végigviszi elnöki mandátumát. Az elsőt és egyetlent, mert második biztosan nem lesz, a rendszer láthatóan kezdi megunni az ilyen típusú figurákat.

Függőségtől a józanság felé: új életet tanulnak a szenvedélybetegek Magyarózdon
Krónika

Függőségtől a józanság felé: új életet tanulnak a szenvedélybetegek Magyarózdon

Van, aki a családját, más a munkahelyét, az egészségét vagy emberi méltóságát veszítette el az alkohol és a kábítószer miatt. A Magyarózdon működő Bonus Pastor Alapítvány terápiás otthonában két évtizede próbálnak új esélyt adni a szenvedélybetegeknek.

A kőbaltától a zászlóig, majd a zászlótól vissza a kőbaltához
Főtér

A kőbaltától a zászlóig, majd a zászlótól vissza a kőbaltához

Hogyan bírságolta 40 ezer lejre a rendőrség a trikolórt szemétszállításra használó közmunkásokat, és miért olyan fájóan groteszk ez a helyzet?

Nyolc órán át számolták az erdőkben és raktárakban talált pénzt – videóval
Székelyhon

Nyolc órán át számolták az erdőkben és raktárakban talált pénzt – videóval

Több milliárd forintnyi készpénzt találtak a nyomozók a Seszták Miklós országgyűlési képviselő ügyében indított büntetőeljárásban. A pénzt nyolc órán át öt gépi számlálóval számolták meg.

Erdőkben elásva, széfekben elrejtve találtak több mint hatmilliárd forintnyi készpénzt Seszták Miklós ügyében
Krónika

Erdőkben elásva, széfekben elrejtve találtak több mint hatmilliárd forintnyi készpénzt Seszták Miklós ügyében

Több mint hatmilliárd forintnak megfelelő készpénzt találtak a nyomozók a Seszták Miklós volt fejlesztési miniszter ellen folytatott büntetőeljárás során.

Négy településen jártak a medvék, egyik nagyközségben kétszer is látták a nagyvadat
Székelyhon

Négy településen jártak a medvék, egyik nagyközségben kétszer is látták a nagyvadat

Farkaslakán, Csíkszentdomokoson, a Siménfalvához tartozó Rugonfalván és Csomafalván is medvét láttak szombaton – derül ki a Hargita Megyei Készenléti Felügyelőség tájékoztatásaiból.

// még több főtér.ro
Ezért szeretem Romániát
2026. november 03., kedd

Ezért szeretem Romániát

Mintha tovatűnnének azok az idők, amikor egy erdélyi magyarnak szentségtöréssel ért fel még csak gondolni is arra, hogy szerethető-e ez az ország.

Ezért szeretem Romániát
2026. november 03., kedd

Ezért szeretem Romániát

Mintha tovatűnnének azok az idők, amikor egy erdélyi magyarnak szentségtöréssel ért fel még csak gondolni is arra, hogy szerethető-e ez az ország.

Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS