A jogállamiság elvénél csak egyvalami fontosabb: az önérdek

Formai okok.

Talányos, ugye? No persze nem mindegy, milyen területen alkalmazzuk ezt a formulát. A testépítő versenyekről is „formai okok” miatt zárják ki a nyeszlettebbeket, de a nyertesek is „formai okok” miatt jutnak trófeához.

Bingó: mint hétfőn az alkotmánybírák, amikor ismét elkaszálták azt a jogszabálymódosítás-tervezetet, amely az ő majdani nyugdíjukat érintette volna. A formai ok, ami miatt a talárosok ezúttal lesöpörték a reformot – amely a bírák és ügyészek nyugdíjkorhatárát egy 10 éves átmeneti időszak után az eddigi 48-ról 65 évre emelné, miközben az öregségi járadék értékét az utolsó nettó fizetésük 70 százalékában állapítaná meg – az volt, hogy a kormány nem várta ki a kötelező 30 napot, hogy a Legfelső Bírói Tanács (CSM) is véleményezhesse a felelősségvállalással elfogadott törvényt. Beszédes, hogy a formai okot két halasztás után sikerült csak megtalálni,

Hibát márpedig mindenben lehet találni, ha az ember eléggé keresi, formaiakat aztán pláne.

Az alkotmánybíróság persze szeret ilyenkor egyúttal visszautalni a korábbi kifogásaira is a téma kapcsán, például arra, hogy az aránytalanul magas nyugdíjuk csökkentésére tett kísérletek szerintük

Most ne menjünk abba bele, hogy miért vicces ez azok után, hogy éppen az alkotmánybírák tették zárójelbe a jogállamiság elvét, amikor a tavalyi év végén egyszerűen kizárták a versenyből a legesélyesebb államfőjelöltet. Persze sokak szerint – köztük a demokrácia elkötelezett híveit is megtaláljuk –, erre akkor nagy szükség volt, hiszen a neonácik és az oroszok egyszerre fenyegették a félretiktokozott népet, de ebbe se menjünk most bele.

Csak annyit jegyezzünk meg, hogy a fenti konkrét példa szerint

Márpedig a sokat vitatott különleges nyugdíjak esete éppen ilyen eset. Hiszen az ügy már 2010 óta borzolgatja a romániai kedélyeket. A 2008–2009-es világgazdasági válság idején ugyanis Románia (is) komoly hiteleket volt kénytelen felvenni a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF) ez pedig akkor is megszorításokkal, virágnyelven reformokkal járt. A rövid életű második Boc-kormány reformjai között pedig már akkor szerepelt a különleges nyugdíjak reformja.

Igaz, akkor még szolgálati nyugdíjaknak nevezték őket, és nemcsak az igazságügyben dolgozók, de a katonák, a rendőrök, a pilóták vagy éppen a törvényhozók és a diplomaták aránytalanul magas nyugdíját is érintette volna, amely rendkívüli terhet ró a költségvetésre.

Most is.

Nem tekintettek el a „jogállamiság elvétől”, pedig a (jogos) közfelháborodást figyelembe véve, a demokrácia hosszú távú fenntarthatósága érdekében legalább annyira szükség lenne erre a nagyvonalú eltekintésre, mint Călin Georgescu kizárása esetében.

De tegyük a szívünkre a kezünket, és gondoljunk bele, mi mit tennénk a helyükben.

Adott egy rendszer a maga igazságtalanságaival. Ez a rendszer az úgynevezett rendszerváltás óta építi a maga igazságtalanságait, amelyek jó részét az előző rendszerből mentette át. Minden igazságtalan rendszernek megvannak a maga kiváltságos csoportjai. Ilyenek a bírák és az ügyészek is, akik a sok millió kisemmizett polgárhoz képest hajmeresztően nagy juttatásokat kapnak állami pénzből, vagyis a közös kasszából.

De tehetetlen, mert a helyzet megváltoztatását végső soron az érintett bírák egy különlegesen kivételezett csoportjának, az alkotmánybíráknak is engedélyezniük kell.

Tegyünk fel még egy hipotetikus kérdést: vajon könnyű-e egy kivételezett csoporton belüli extrán kivételezett csoportba bekerülni egy korrupt kelet-európai országban?

Nem, dehogyis könnyű.

Sok-sok év kemény munka, azon kívül okos, körmönfont helyezkedés, sunyizás, mismásolás eredményeként tud csak bekerülni az ember ilyen körökbe egy korrupt kelet-európai országban.

De tény, hogy az alkotmánybírák nem az égből pottyannak le közénk, hanem kilencük közül hármat Románia mindenkori elnöke nevez ki, hármat a szenátus, hármat pedig a képviselőház választ meg szavazással.

Nem véletlen tehát, hogy rossz nyelvek szerint eddig a legnagyobb párt, a PSD befolyása alá tartozott a legtöbb alkotmánybíró (jelenleg a kilenc tagból már „csak” négy olyan van, akik szocdem szavazatokkal jutottak be), hiszen számbéli fölényüknél fogva ők tudtak a legkönnyebben beszavazni a kivételezett bírói testületbe újabb kivételezett tagokat.

Korunk nagy reformátora, Ilie „Luther” Bolojan minden bizonnyal át akarja vinni a reformjait, hiszen azért „rendelték fel” a Bihar Megyei Tanács éléről (ahol már bizonyított), mert szükség volt egy Piszkos Harryre, aki valamiképpen kiküszöböli a költségvetési hiányt. Az első „reformcsomagot”, amit nyugodtan nevezhetünk sarccsomagnak is, és amely lényegében főleg a „pórnépet” érintette, gond nélkül át is vitte felelősségvállalással a kormánya.

Könnyen feltételezhetnők persze azt is, hogy az egész különnyugdíj-reform csak egy látványos színjáték, amelyben az egész rendszer részt vesz kormányostul, alkotmánybíróságostul, amelyben a reformkísérletek eleve hibásan vannak megszövegezve, hogy az érintettek könnyen beleköthessenek, mindezzel pedig el lehet terelni a figyelmet egy sor intézkedésről, amely a szavazókat sújtja.

Jelen esetben például a koalíció három tagja, a PNL, az USR és az RMDSZ látszólag nagyon szeretné átvinni végre ezt a kényes reformot (az újabb fiaskó után mindhárom pártelnök azt nyilatkozta, hogy újra neki kell futni), valószínűleg azért, mert ránéztek a legutóbbi közvélemény-kutatások eredményeire, amelyek szerint a népszerűségük valahol a bányabéka ülepe alatt van, és belátták, hogy a rendszer eddig kivételezett elemeinek is kénytelenek lesznek némi kellemetlenséget okozni, ha a jövőben is politikával óhajtanak foglalkozni.

többek között az alkotmánybíróságra gyakorolt, még mindig jelentős befolyásához.

Ez az ideiglenes pártelnök, Sorin Grindeanu legutóbbi nyilatkozataiból is látszik. Grindeanu és szocdem társai kedd este otthagyták a koalíciós egyeztetéseket, miután Bolojan nem volt hajlandó elfogadni a javaslatukat egy munkacsoport létrehozására a témában, mivel a miniszterelnök szerint ez csak tovább halogatná a reformot.

Érdemes megjegyezni, hogy a PSD által javasolt munkacsoportban a bírák és ügyészek képviselői is helyet kapnának.

ha már semmiképpen nem lehet „reform” nélkül megúszni a dolgot.

Grindeanu azt is odavetette, hogy ha a tervezet még egyszer elbukik „az alkotmányosság próbáján”, akkor a kormánynak le kell mondania.

Később azt is mondta, hogy ő „saját forrásból” (ezt nem nevezte meg) úgy tudja, hogy a talárosok hamarosan érdemben is (nemcsak formai okok miatt) el fogják utasítani a tervezetet, így Bolojan jobban tenné, ha mindenek előtt az igazságügyi szektorral tárgyalna a nyugdíjmódosításról, holott a Legfelsőbb Bírói Tanács korábban kategorikusan elutasított mindenféle reformot, ami az ő zsebüket érintené.

A „régi rendszer” nem hajlandó megválni a kiváltságaitól, miközben a trónkövetelők már ott vannak a parlamentben, egyre nagyobb támogatottsággal a hátuk mögött. A hétfői fiaskó után példának okáért a széljobb AUR (amely jelenleg messze a legnépszerűbb párt Romániában!) elnöke, George Simion is rögtön a miniszterelnök lemondását követelte.

Megteheti: az embereket egyre jobban sanyargató megszorításcsomagokkal bíbelődő kormány népszerűségvesztése közben Simion gyakorlatilag már azzal is tovább erősítené pártja támogatottságát, ha beleböfögne egy öblöset a mikrofonba.

Mindezt puszta önérdekből.

Elég ciki lesz majd a demokrácia nevében betiltani őket…