A birminghami műfajteremtő metállegendák hagyatéka az egyetemes kultúra része marad. Azoknak is, akik a vasfüggöny mögül lesték őket, és azoknak is, akik az angol vasöntödékből.
Black Sabbath. Balról: Bill Ward, Geezer Butler, Ozzy Osbourne, Tony Iommi. Fotó: Ross Halfin Photography / Facebook
Volt négy birminghami melóscsaládból jövő, húszéves srác a hatvanas évek legvégén. Már úgy néztek ki akkoriban, mintha minimum negyvenesek lettek volna. A zeitgeist úgy kívánta meg, hogy úgy viselkedjenek, mintha még húszasok se lennének – bármi lehet, bármi kisülhet bármiből, csak hangszer legyen, valami bajtársias összetartozás és láthatatlan kötelék a káoszban, a vasöntödék tövében, az angol ipari forradalom hosszúra nyúló árnyékában.
amikor 1970-ben kiadta a Black Sabbath első lemezét, még nem tudta, hogy mit indított útjára. Ők négyen úgy emlékeznek vissza erre az időszakra (meg az azt megelőző két évre), hogy a próbateremben olyan dallamszerkezetek és ötletek jöttek világra, amelyektől ők maguk is meghökkentek, és úgy érezték, ez most vagy az évszázad baklövése, vagy valami teljesen elsöprő erejű dolog lesz.
Több mint ötvenöt év távlata a hosszúra nyúló, intenzív huszadik századból azt mondja: akkor és ott született meg az a műfaj, amit ma metálnak nevezünk. A fémmegmunkálás városában, Tony Iommi fémlap-gyárban legyalult két ujjbegye alól. Egy szerencsétlen balesetnek köszönheti a világ a rock- és metálzene születését, a lehangolt gitárok hangját, a nehéz helyzetekhez való alkalmazkodás kreatív megoldásait. Az összes többi metál-alműfajt, amit ma hallhatunk. A Black Sabbathot még az is ismeri, akit nem érintenek meg a fémzene hangjai, de aki ismeri és szereti, az tudja, hogy minden riff, ritmus és dallam visszavezethető hozzájuk.
Talán ezért is keresztelték Back to the Beginning névre azt a tribute-koncertsorozatot, amelyet július 5-én rendeztek az előrehaladott Parkinson-kórban szenvedő Ozzy Osbourne és a Black Sabbath tiszteletére Birminghamben, az Aston Villa stadionban. Néhány adat, hogy értsük, miről szólt az egész: a helyszín igen közel fekszik ahhoz a városrészhez, ahol a Black Sabbath alakult, nagyjából ugyanannyi távolságra azoktól az utcáktól, ahol a zenekar tagjai felnőttek, ez pedig várostörténeti jelentőségűvé avanzsálta az egészet, ráadásul a környéken emlékfalat is készítettek néhányan, amelyet Ozzy alá is írt. A banda bevéste magát egykori városának fém-térképébe.
Tizenkét vendégzenekar mini-setlistje, kétfelvonásos supergroup-koncert közbeékelésével, plusz Ozzy szólófellépése, illetve maga a Black Sabbath – az egész nonprofit volt, a zenekarok mind pro bono érkeztek, hogy tiszteletüket tegyék előttük és hagyatékuk előtt, a bevételeket pedig jótékonysági célokra fordították.

Balról fent: James Hetfield, Tony Iommi, Robert TrujilloBalról középen: Rex Brown, Tobias Forge, David Draiman, Steven Tyler, Ozzy Osbourne, Phil Anselmo, Sammy Hagar, Kirk HammettBalról alul: Mike Inez, Zakk Wylde, Bill Ward, Lars Ulrich, Billy Corgan. Fotó: Ross Halfin Photography / Instagram
a stadionba szóló jegyek meghirdetéskor mindössze 15 perc alatt elfogytak. A nyolc és fél órás, délben kezdődő és éjszakába nyúló esemény valószínűleg a 21. század Live Aid-je, a pop- és egyetemes kultúra, a zenetörténet nagyszabású főhajtása egy olyan korszak előtt, amely… ha hanyatlófélben nincs is, de átalakulófélben van kétségtelenül.
Bejelentkeztem és lepengettem online az egyébként potom összegnek számító livestream-jegy árát (85 lejt) hozzáadott adókkal együtt, bekapcsoltam a kétórás, időzónákat kibekkelő csúszással induló adást és felkészültem: a döglesztő hőségben fogom végignézni a félnapos maratoni tribute-futamokat a rock’n’roll krémjével.
az otthon kényelméből nézhetem egy korszak végét, és viszonylag fiatalon könyvelhetem el, hogy egy olyan korban éltem, amikor láthattam azokat a legjobbakat, akik már nyugdíjba mentek, de halhatatlanok, emlékezhettem azokra, akik a legjobbak voltak, de halhatatlanok, és gyönyörködhettem az utánpótlásban, remélve, hogy halhatatlanok lesznek.
Akkor is, ha az előttem születettek nem követhették a világ zenei életét felforgató műfajteremtések boldog, őrült menetét a vasfüggöny mögött. A szabadság mézesmadzagját titokban húzták el az orruk alatt, és úgy szállt el szinte észrevétlenül egy korszak a szemük előtt, hogy csak az utóbbi harminc év adott lehetőséget számukra, hogy
2025-ben egyesül a félmúltunk egy korszak lezárásával. Az ágyon döglöttem és néztem, ahogy az öregedő rocksztárok még mindig képesek beizzítani a tömeget. A Tom Morello zenei igazgató által létrehozott szupercsapat-projektben felváltva szálltak színpadra saját dalokkal és Black Sabbath- vagy Ozzy-feldolgozásokkal olyanok, akik ugyan már évtizedek óta ismerték egymást, de azért ritkán léptek fel együtt.
Megvan azért a diszkrét bája annak, ahogy lila sportcipőben és buddhista jógainstruktorhoz hasonlító szerelésben Billy Corgan a Smashing Pumpkinsból prömier plánban énekli a Breaking the Law-t KK Downing egykori Judas Priest-gitárossal és a Tool gitárosával, Adam Jonesszal. Meg a 77 éves Steven Tylernek, aki aszaltszilva-ábrázattal köpi ki a rágót a színpadon, hogy önmagát is meghazudtoló hangminőséggel simogassa egybe az Aerosmith – Walk This Way-t a Led Zeppelin Whole Lotta Love-jával. Elképedni azon, hogy a mélyen metálban gyökerező Jerry Cantrell-motor Alice in Chains micsoda tökéllyel adja elő a Sabbath Fairies Wear Boots című dalát majdnem tökéletes ozzysággal.
Szájtátva maradni a 27 éves, a sorból némiképp kilógó Yungbludon, ahogy a tömeggel üvölteti, hangszerek nélkül, reszelős, erőteljes hangjával azt, hogy I’m gooooing throuuuugh changeeeees, hogy beleremeg a stadion. Feszengeni a zongorával indító, mostanára jócskán lefogyott Axl Rose-on, amint megpróbál tiszteletteljesen énekelni erejét vesztett hangján, akár egy háztetőn kornyikáló kandúr. Vigyorogni az eseményt konferáló Jason Momoa színészen, hogy egy jól irányzott mozdulattal leugrik a tömegbe a moshpitbe a Pantera Walk című bivalyerős himnuszánál.
Meg Frank Bello Anthrax-basszer vakítóan lila gitárja, a marcona Phil Anselmo érzelmes, elszállós éneklése mezítláb, Tom Araya Slayer-vezér chilei katolikus feje, amint vigyorogva üvölti, hogy God Hates Us All, Kerry King karvastagságú oldalláncai, Chad Smith RHCP-dobos összetéveszthetetlen püfölése, Sammy Hagar zsíros hangja, Nuno Bettencourt szinte egészestés produkciója, Zakk Wylde szakálla, a Metallica tagjainak feszülős farmerei és James Hetfield apró, eszelős szemei a Creeping Death alatt.
Ozzyt konkrétan a színpadból tolták fel egy denevéres, fekete trónuson, mivel már képtelen volt állni, így azt a három dalt deréktól fölfele „bulizta” végig, amennyit kísérőzenekarával előadott szólókarrierjéből. Az idős nagymamára hasonlító, erős fekete szemfestéket viselő, reszketeg Ozzy egyszerre nyújtott szánalmas és szívmelengető látványt,
Hangja még mindig van neki, de nem tudni, ennyi műtét és kezelés után mi tartja még életben (talán egy leharapott denevérfej, meg a fél világ szeretete).
Mama, I’m coming home – énekelte, és a képernyőn feltűntek az első és utolsó Ozzy-koncertjüket átélő Z generációsok könnyes arcai. Meg a negyvenes-ötvenes pasiké. Meg a vigyorgó, fülvédős kölykök. Meg a visító csajok. Mindenki.
Aztán mintha első koncertjükre készültek volna, feltűnt a színpadon az izguló, szorongó Geezer Butler, Bill Ward és Tony Iommi az üldögélő Ozzy mellett, hogy eljátsszák életükben utoljára az őrjöngő tömegnek a War Pigs-et, az N.I.B-t, az Iron Mant és a Paranoidot. Ércesen, pontosan, a vérükből. Iommi nyakában a hosszú kereszt, Butler pengető nélkül, Ward félmeztelenül, mit sem törődve, Ozzy pedig egészségi állapotát meghazudtoló hangerővel üvöltötte, hogy látni akarja a kezeket, majd a Paranoid előtt azt mondta az előbbi hangerőről megfeledkezve, összeakadó nyelvvel, hogy most következik a utolsó dalunk… örökre.
Ott szorult el a torkom. Amikor véget ért, Butler véletlenül nem némította el a basszusgitárját és néhányszor a fiatalok ügyetlenségével a húrokhoz ért. Iommi vigyorogva szólt neki, hogy vigyázzon. Mintha most kezdték volna: a kígyó a farkába harap. Van, ami tényleg halhatatlan.

A félnapos maraton programja. Fotó: Reddit
Az esemény teljes setlistje és menete itt tekinthető meg.
Három és fél évtizeddel a diktatúra bukása után a romániai polgárok közel fele ismét rábólintana egy „kevésbé demokratikus” rendszerre.
Romániában szinte mindenkinek saját ingatlanja van – ennek történelmi okai vannak. Romániának azonban fokozott digitális sérülékenysége is van – ennek pedig jelenkori okai vannak.
Egy tökéletes marketinghadjárattal megtámogatott korrekt szuperprodukció, szeretem-utálom táborokkal, no meg egy fontos pozitív eredmény: egy időre lehull a por az irodalmi műről.
Ideje lecserélni a korábbi évtizedek szenvedéseire reflektáló román–magyar megbékélés fogalmát a pragmatikus együttélés kifejezésére, a tisztességes Európáért folytatott közös román–magyar párbeszédre. Vége az MCC-történészkerekasztalnak.
A medveproblémára egyetlen valódi megoldás létezik, az állomány visszalövése az optimális létszámra. Birtalan István gyergyószentmiklósi vadásszal beszélgettünk, nemcsak a medvékről.
A legfrissebb amerikai hírszerzési értékelések szerint Vlagyimir Putyin orosz elnök a következő néhány évben korlátozott támadást indíthat egy NATO-tagállam ellen, hogy próbára tegye a katonai szövetség elszántságát.
A városi ember hőkupola idején igyekszik felhúzódni a hegyekbe, ha nem kedveli a mediterrán éghajlatot. Ahonnan a helyiek bármit megadnának, ha elmehetnének a világon bárhova.
Lassan kezd visszaállni a rend a csíkszeredai Fürdő utcában, ahol kedden este egy ittas, jogosítvány nélküli sofőr autója csapódott egy családi házba. Az ablakot már sikerült helyreállítani, a fal sérült részét azonban még ki kell bontani.
Sok román állampolgár még mindig az 1997-es mintára kiállított személyi igazolványt használja, azonban ezt fokozatosan kivonják a forgalomból, amint az új elektronikus és egyszerű személyi igazolványok országszerte elérhetővé válnak.
Nicușor Dan államfő pénteken visszaküldte a parlamentnek újratárgyalásra a 2026-ban 859 barnamedve megelőző célú kilövését lehetővé tevő törvényt.
De ne csak takarítsanak, hanem oldják meg a problémáinkat, amelyekkel mi, emberek láthatóan nem tudunk mit kezdeni.
De ne csak takarítsanak, hanem oldják meg a problémáinkat, amelyekkel mi, emberek láthatóan nem tudunk mit kezdeni.
Meddig engedhetjük meg még magunknak a felelőtlen pazarlást? A jelek szerint többé már nem.
Meddig engedhetjük meg még magunknak a felelőtlen pazarlást? A jelek szerint többé már nem.
A városi ember hőkupola idején igyekszik felhúzódni a hegyekbe, ha nem kedveli a mediterrán éghajlatot. Ahonnan a helyiek bármit megadnának, ha elmehetnének a világon bárhova.
A városi ember hőkupola idején igyekszik felhúzódni a hegyekbe, ha nem kedveli a mediterrán éghajlatot. Ahonnan a helyiek bármit megadnának, ha elmehetnének a világon bárhova.
Történelmi mélyponton van a nagy folyó vízállása és -hozama, és a kánikula még csak eztán tetőzik.
Történelmi mélyponton van a nagy folyó vízállása és -hozama, és a kánikula még csak eztán tetőzik.
Hosszú távon mindenki számára jobb, ha a fenntartó hagyja a szerkesztőségeket önállóan dolgozni.
Hosszú távon mindenki számára jobb, ha a fenntartó hagyja a szerkesztőségeket önállóan dolgozni.
A recept: végy két rész etnikai és nyelvi, egy rész szexuális kisebbséget, ízesítsd jó nagy kanál xenofóbiával és frusztrációval, öntsd le az egészet gyűlöletkeltéssel, gyújtsd meg és kész.
A recept: végy két rész etnikai és nyelvi, egy rész szexuális kisebbséget, ízesítsd jó nagy kanál xenofóbiával és frusztrációval, öntsd le az egészet gyűlöletkeltéssel, gyújtsd meg és kész.
Három és fél évtizeddel a diktatúra bukása után a romániai polgárok közel fele ismét rábólintana egy „kevésbé demokratikus” rendszerre.
Három és fél évtizeddel a diktatúra bukása után a romániai polgárok közel fele ismét rábólintana egy „kevésbé demokratikus” rendszerre.
A döntőnek beillő kisdöntőn, a spanyolok megérdemelt világbajnoki címén, a bájos Vozinhán, no meg a csodálatos, illetve gyarló pillanatokon túl… a vébé, ahogy ismertük, piros lapot kapott és nem szólt közbe senki az érdekében.
A döntőnek beillő kisdöntőn, a spanyolok megérdemelt világbajnoki címén, a bájos Vozinhán, no meg a csodálatos, illetve gyarló pillanatokon túl… a vébé, ahogy ismertük, piros lapot kapott és nem szólt közbe senki az érdekében.
Romániában szinte mindenkinek saját ingatlanja van – ennek történelmi okai vannak. Romániának azonban fokozott digitális sérülékenysége is van – ennek pedig jelenkori okai vannak.
Romániában szinte mindenkinek saját ingatlanja van – ennek történelmi okai vannak. Romániának azonban fokozott digitális sérülékenysége is van – ennek pedig jelenkori okai vannak.
Az, hogy lassan három hónapja nincs kormánya az országnak: baj. De nem tragédia.
Az, hogy lassan három hónapja nincs kormánya az országnak: baj. De nem tragédia.
Három és fél évtizeddel a diktatúra bukása után a romániai polgárok közel fele ismét rábólintana egy „kevésbé demokratikus” rendszerre.
Romániában szinte mindenkinek saját ingatlanja van – ennek történelmi okai vannak. Romániának azonban fokozott digitális sérülékenysége is van – ennek pedig jelenkori okai vannak.
Egy tökéletes marketinghadjárattal megtámogatott korrekt szuperprodukció, szeretem-utálom táborokkal, no meg egy fontos pozitív eredmény: egy időre lehull a por az irodalmi műről.
Ideje lecserélni a korábbi évtizedek szenvedéseire reflektáló román–magyar megbékélés fogalmát a pragmatikus együttélés kifejezésére, a tisztességes Európáért folytatott közös román–magyar párbeszédre. Vége az MCC-történészkerekasztalnak.