// 2025. augusztus 29., péntek // Beatrix, Erna
Sánta Miriám Sánta Miriám

A bátorságnak természetesnek kellene maradnia – a kolozsvári magyarverés margójára

// HIRDETÉS

„A kisebbségre irányuló támadások mindig is jelen voltak, hol takaréklángon, hol nyílt tűzzel.”

Forrás: U Cluj Fans/Facebook
(Külön)Vélemény

Szerző: Sánta Miriám
2025. április 03., 17:24

Forrás: U Cluj Fans/Facebook

Amikor Kolozsváron a buszon ülök, magam is többnyire gondolataimba merülve zötykölődöm a kék mintás üléseken. Az okostelefon-korszak beköszöntével meg már – mint majdnem mindannyian, akiknek a kezében épp nem fityeg egy „punga” – én is a készüléket bámulom, vagy bekapcsolom a Spotify-t, beteszek valami dörgedelmes zenét, és pislogok kifelé az ablakon.

De olykor csend lesz. Akkor körülnézek, főleg, ha a külső zajokat kizáró fülhallgató mögé azért beszüremkednek beszédfoszlányok, a beszédfoszlányokhoz pedig emberek társulnak, a buborék pedig kipukkan.

// HIRDETÉS
Mindenkinek megvan az oka rá, hogy miért fúj buborékot maga köré,

a fokozottan individualista generációk képviselőinek ez már természetes – nincs értelme hazudni magunknak. Nyitott füllel és szemmel járni a városban manapság már mást jelent. Időnként azért pofán csap a nagy büdös valóság, és nem pattan vissza a buborékról.

Tegnap hazafelé menet a buszon a velem átellenben ülő középkorú nő éppen telefonált – magyarul, részletekbe menően. Szavaiból – bár a gondolatfonalat nem tudtam teljesen felgöngyölíteni, meg nem is az én dolgom – az derült ki, hogy valami fontos dolgot próbált elintézni. Kisvártatva a hátam mögött ülő fiatal pasas felállt és előretolakodott, majd

fennhangon és igen gúnyosan a nő felé fordulva mondta az utasoknak: „Ia să vezi, ce frumos vorbeste doamna asta”,

azaz: na nézzünk csak oda, milyen szépen beszél ez az asszony. És hát persze, nézzünk csak oda: magyarul beszél, ahhoz pedig semmi más nem dukál, csak a gúny, és a puszta tény megnevezése, ha úgy tetszik: valóságának élénkebbé tétele, cselekedetének etnikai színezetet adva.

A 2022-es népszámlálási adatok szerint Kolozsvár körülbelül 11 százaléka magyar ajkú, ez 33 ezer főt jelent, ami jelentős csökkenés a 2002-es 19 és a 2011-es 16 százalékos arányhoz képest.

Ez viszont nem feltételezi azt, hogy a román többségnek ne lett volna ideje hozzászokni a magyarság jelenlétéhez.

Kisvárosnyi magyar él a kincses városban.

Ez a kis, majdhogynem jelentéktelennek tűnő buszozós eset közvetlenül azután történt, hogy a napokban magyar fiatalt bántalmaztak azért, mert magyarul beszélt az utcán, egy focimeccsről hazafelé tartva. A 19 éves CFR-drukker megsebesült, miután U-szurkolók arcon dobták egy üveggel. A bántalmazott fiatal a nagybátyja szerint a barátjával haladt a Szamos partján, nem volt náluk semmilyen CFR-relikvia, és magyarul beszéltek, amikor rájuk támadtak. Sikerült elmenekülniük, de az U-szurkolók utolérték őket, akkor dobták rájuk az üveget. A megsérült fiatalnak eltörött és felszakadt az orra, a sürgősségi osztályon össze kellett varrni a sebet.

Noha az incidens a kolozsvári két ősellenség focicsapat, a CFR és az Universitatea „U” Cluj mérkőzése utáni huligánakció része, ahol más, nem magyar fiatalokat és kiskorúakat is bántalmaztak (csak mert egyik vagy másik csapat szurkolói voltak), a magyar fiatal ellen intézett támadás az etnikai felhangok miatt emelkedik ki. Annak ellenére, hogy a kolozsvári rendőrség közleményében még úgy áll, eddig nem találtak arra bizonyítékot, hogy etnikai indíttatású lett volna a támadás. (Hogyan is lehetett volna, hiszen a térfigyelő kamerák felvételei hangot nem rögzítenek.)

A hatóságok szemet hunynak a fociultrák, főleg az Universitatea ultráinak garázdálkodásai felett. Ezek igen látványos megnyilvánulások, a megsebesített srácról terjedő kórházi képekkel együtt,  ilyenkor pedig mindenki felhördül.

Az eset a kolozsvári diákságot is mozgósította, a diákszervezetek – a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ), a Kolozs Megyei Diáktanács (KMDT), valamint a Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum (KIFOR) – békés megmozdulást szervezett a Sétatéren, amelynek célja, hogy a parkon keresztül a Kolozsvár Arénához vonulva arra hívják fel a figyelmet:

„Az etnikum nem választ szét bennünket, de az utálat igen. Álljunk ki együtt egy erőszakmentes, békés és szabad Kolozsvárért, ahol mindannyian biztonságban élhetünk, tanulhatunk és építhetjük a jövőnket.”
Az eset látványossága érdekes módon egyszerre fedi el és mutatja meg azt az izzást, ami mindig is itt volt velünk:

a kisebbségre irányuló támadások mindig is jelen voltak, hol takaréklángon, hol nyílt tűzzel. Úgy fedi el, hogy közben nap mint nap szembesülünk azzal, hogy emlékeztetnek, melyik országban élünk, így a felnagyított esetek azt a látszatot kelthetik, hogy csupán időnként történhetnek ilyesmik, nincs itt semmi látnivaló (meg hát jól is áll Romániának az EU-ban, ha megtartja a tolerancia látszatát). De meg is mutatja a dolgok természetét: elég, ha az ember megszólal, máris érkezhet a saller. Vagy csak egy sima beszólás, gúnyos megjegyzés. Az is szúr, akár az üvegszilánk.

Ne csodálkozzunk azon, hogy a magyar gyerekek, fiatalok nem szívesen tanulnak meg románul. Csak az marad meg, ami rájuk ragad, ami szükséges, az alapvető boldoguláshoz szükséges szókincs, meg amit megtanulnak az iskolában – hacsak nem olyan mikrokörnyezetben nőnek fel, ahol elfogadják őket, vagy egyszerűen nem érdekli a társaikat az, hogy ki milyen nemzetiségű. (Ameddig románul folyik a beszélgetés – legyen az pragmatikus okokból vagy sem.) Ha megszólalnak, és a román nyelvtudásuk nem megfelelő, könnyen a szégyen és a félelem szélmalomharcával találják szembe magukat.

Amióta Kollár Árpád vajdasági költő szabadversszerű gondolatfolyama (Trianon az nem egy ház) megjelent válaszként Krasznahorkai László írónak a közelmúltban közreadott interjújára, azóta forog a fejemben ez a két mondata:

„Trianon az, amikor fejbe rúgnak az osztálykiránduláson Zobnaticán a Törley-kastély parkjában, hogy beszélj szerbül. (…) Trianon az, amikor a szomszédod Szegeden őszintén megkérdezi a Magyarország–Szerbia-kézilabdameccs után, hogy melyik csapatnak szurkoltál, és te nem válaszolsz harmadszorra sem.”

Legyen Trianon akár egy ház vagy egy szimbóluma valaminek, az örökös határtapasztalatok végigkísérnek minden korban. A játszótéren, amikor nem jut eszünkbe egy román szó. Vagy az iskolában, felelés közben. De a hivatalban sem, otthon sem, a megszólalás kényszerébe csavarodottan ülünk – aztán időnként feloldja az, hogy román poénokon röhögünk önfeledten. 

Ha minden a nevetésen múlna, nem itt tartanánk, hogy az elszalajtott román szélsőjobboldali pártok (és vérnackó sejtjeik, ultrák) hatására most egyre többen érzik úgy, hogy nyilvánosan beszólogathatnak, gúnyos megjegyzéseket tehetnek vagy megtámadhatnak. Mi pedig gondolkodunk, hogy megszólaljunk-e a Georgescu-videókat nézegető taxisofőr mellett, megpróbáljuk-e elmagyarázni kézzel-lábbal a hivatalban, hogy melyik papírra van éppen szükségünk, esetleg kicsit hangosabban beszéljünk telefonon a buszon, vagy elengedjük-e gyerekeinket focimeccsre.

A bátorságnak természetesnek kell maradnia, ha ezután is meg akarunk szólalni nyilvánosan magyarul – bárhogy, és bármikor. Mert a buborék előbb-utóbb kipukkan.

 

// HIRDETÉS
Különvélemény

Hogy mer a nép fesztiválra járni, amikor épp díszgyászban temetik a Nemzet Atyuskáját?

Szántai János

Tudják, az a nép, amelynek elloptak 45 évet az életéből, aztán ellopták a forradalmát, végül ellopták a demokráciáját is.

Hetvenkét órával a nyári napforduló előtt – huszonegyedik erdélyi történet a jövőből

Fall Sándor

„Azt mondták, mindegyiküknek látnia kell a Napot, hiába magyarázták nekik, hogy nappal a felszíni 65 fok, de főként a sugárzás percek alatt megöl bármilyen élőlényt. A Tanács megtagadta a kérésüket.”

// HIRDETÉS
Nagyítás

Metál a tó mellett – hasított a Paradise Lost és a Cemetery Skyline Szebenben

Sánta Miriám

A nagyszebeni Astra Rock fesztivál utolsó napján megérkezett az eső. Utána pedig két olyan zenekar, akik közül egyik történelmet írt, a másik meg most fogja.

A zene, amelyben nevén nevezik a dolgokat, avagy miért dübörög a román hiphop?

Szántai János

Pedig minden rosszat rá lehet mondani: a politikai korrektséget hírből sem ismeri, mocskos a szája, macsó, szarik az új ideológiákra… és mégis van. Sőt, dübörög.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Hogy ki az erdélytolvaj, azt én mondom meg!
Főtér

Hogy ki az erdélytolvaj, azt én mondom meg!

Érdekes dolog elnézni, amint egy korábban még szájhabzó-vérnackó román politikus-megmondó lénytárs váratlanul keblére öleli a Székelyföldet. Tényleg közeleg a nagy mioritikus Utópia?

Sürgősségi rendelettel drágította meg a kormány az útdíjat
Krónika

Sürgősségi rendelettel drágította meg a kormány az útdíjat

Csaknem duplájára emelik a DN jelzésű országutak, illetve a gyorsforgalmi utak használatára jogosító útdíjat, és másélfélszeresére emelkedik a Duna belföldi szakaszán épült hidak használati díja.

Újabb külföldi motorosra támadt rá egy medve a Transzfogarasi úton – hírek vasárnap
Főtér

Újabb külföldi motorosra támadt rá egy medve a Transzfogarasi úton – hírek vasárnap

További híreink: a PSD nagyon nem ért egyet az állami szektort is érintő nadrágszíj-intézkedésekkel, és hiába adott ki pompás oktatóvideót a témában a rendőrség, mégis menyasszonyra lőtt egy férfi.

Csak a csupasz gerendák tűnnek elő a nagy füstből – tűz Csíkszentkirályon
Székelyhon

Csak a csupasz gerendák tűnnek elő a nagy füstből – tűz Csíkszentkirályon

Csűrrel összeépült kis ház gyúlt ki csütörtökön Csíkszentkirályon.

Visszabontják a vadonatúj ferdekábeles híd egyes elemeit, hogy 1500 tonnával csökkentsék a súlyát
Krónika

Visszabontják a vadonatúj ferdekábeles híd egyes elemeit, hogy 1500 tonnával csökkentsék a súlyát

A 165,7 millió lej értékű aradi beruházás határidőre elkészült, de a hídavató elmaradt, mivel a szerkezeten szemmel látható deformációk jelentek meg még az ünnepélyes megnyitó előtt, így az önkormányzat nem vette át.

Nem bika, hanem medve ölte meg a pásztort munkaadói szerint
Székelyhon

Nem bika, hanem medve ölte meg a pásztort munkaadói szerint

Nem bika öklelte fel, ahogy a hatóságok feltételezik, hanem medve ölte meg a pásztort múlt csütörtökön Csíkszereda közelében – állítják a Csíksomlyó Közbirtokosság vezetői. Közben a medvét kilőtték, mert megölt egy fiatal tehenet.

// még több főtér.ro
Hogy ki az erdélytolvaj, azt én mondom meg!
2025. augusztus 25., hétfő

Hogy ki az erdélytolvaj, azt én mondom meg!

Érdekes dolog elnézni, amint egy korábban még szájhabzó-vérnackó román politikus-megmondó lénytárs váratlanul keblére öleli a Székelyföldet. Tényleg közeleg a nagy mioritikus Utópia?

Hogy ki az erdélytolvaj, azt én mondom meg!
2025. augusztus 25., hétfő

Hogy ki az erdélytolvaj, azt én mondom meg!

Érdekes dolog elnézni, amint egy korábban még szájhabzó-vérnackó román politikus-megmondó lénytárs váratlanul keblére öleli a Székelyföldet. Tényleg közeleg a nagy mioritikus Utópia?

Erdély a magasban
2025. augusztus 20., szerda

Erdély a magasban

Rendhagyó beszámoló Romsics Ignác történész, Versenyfutás Erdélyért című kolozsvári előadásáról.

Erdély a magasban
2025. augusztus 20., szerda

Erdély a magasban

Rendhagyó beszámoló Romsics Ignác történész, Versenyfutás Erdélyért című kolozsvári előadásáról.

Különvélemény

Hogy mer a nép fesztiválra járni, amikor épp díszgyászban temetik a Nemzet Atyuskáját?

Szántai János

Tudják, az a nép, amelynek elloptak 45 évet az életéből, aztán ellopták a forradalmát, végül ellopták a demokráciáját is.

Hetvenkét órával a nyári napforduló előtt – huszonegyedik erdélyi történet a jövőből

Fall Sándor

„Azt mondták, mindegyiküknek látnia kell a Napot, hiába magyarázták nekik, hogy nappal a felszíni 65 fok, de főként a sugárzás percek alatt megöl bármilyen élőlényt. A Tanács megtagadta a kérésüket.”

// HIRDETÉS
Nagyítás

Metál a tó mellett – hasított a Paradise Lost és a Cemetery Skyline Szebenben

Sánta Miriám

A nagyszebeni Astra Rock fesztivál utolsó napján megérkezett az eső. Utána pedig két olyan zenekar, akik közül egyik történelmet írt, a másik meg most fogja.

A zene, amelyben nevén nevezik a dolgokat, avagy miért dübörög a román hiphop?

Szántai János

Pedig minden rosszat rá lehet mondani: a politikai korrektséget hírből sem ismeri, mocskos a szája, macsó, szarik az új ideológiákra… és mégis van. Sőt, dübörög.

// HIRDETÉS