A 000-ás ügynök és a törékeny délkelet-európai biztonság

Az ember néha elborzad, hogy kiken múlik a biztonsága.

Egyúttal azon is elgondolkodik, hogy azok, akiken elvileg a biztonsága múlik, nem ártanak-e többet annak a biztonságnak, mint amennyit használnak neki.

Itt van például a SRI „párjának” tekinthető Külügyi Hírszerző Szolgálat (SIE) igazgatója, Gabriel Vlase (a továbbiakban: 000-ás ügynök), akiről a plagizátorok réme, Emilia Șercan épp most derítette ki, hogy bizony

a doktori dolgozatának szép terjedelmes részét lopta.

Finomabban fogalmazva, mintegy 66 oldalnyi szöveget emelt el át forrásmegjelölés nélkül a korábbi védelmi miniszter, Sorin Frunzăverde doktori értekezéséből.

Vlase dolgozatának ez volt a címe:

És akkor az egyszeri polgár hirtelen nem tudja, hogy sírjon vagy nevessen…

Szereti a kémes filmeket? Én is, feszült, izgalmas történetek belevaló ügynökökről, akik az életük folyamatos kockáztatásával igyekeznek mindent megtenni a hazájuk érdekében. Szép zsáner, olyan, mint a western:

A valóság sokkal lesújtóbb, visszataszítóbb, mint a James Bond-történetek a vásznon.

Nos, igen, szeretem a kémfilmeket, a valóságban viszont már egyáltalán ne kedvelem a kémeket. Nem, mintha tudomásom lenne róla, hogy ismerek akárcsak egyet is (egyáltalán nem kizárt!), de aligha tudok ezekre az egyénekre másképp gondolni, mint körmönfont, tisztességtelen, másokat kijátszó, félrevezető és kihasználó egyénekre, akik csak azért nem köztörvényes bűnözők,

Kifürkészni az ellenségről, amit csak lehet, hogy saját hazánkat előnyös helyzetbe hozzuk – maga az alapgondolat akár még védhető is lenne. Ám ha belegondolunk az eszközökbe és a módszerekbe… vannak azért fenntartásaink.

Többek között ezek a titkos – de mindenki által ismert – szervek azok, akik a háttérben folyton kevergetik a kevergetni valót. Ha épp nincs feszültség, hát szítanak egy kicsit, nehogy a végén ne maradjon munkájuk. A SRI is ezt teszi belföldön: élen járnak az etnikai feszültség időnkénti felszításában, hogy igazolják a saját létjogosultságukat – vélik egyesek. Meg kettesek is. Hogy a külügyi hírszerzés pontosan mit csinál, azt nem tudni, de az ő tevékenységük erkölcsi feddhetetlenségéhez sem fűznénk azért nagy reményeket.

És erre jön a hír: még az igazgató is lopta a doktori címét. Az első keserű nevetések után pedig a méla polgárban egykönnyen felmerülhet a gyanú, hogy itt valami rohadtul nincs rendben.

A világon.

És az ő kezükben van az a mi híres biztonságunk.

Jó, mi? Ön nyugodt? Én nem.

És a slusszpoén: az új plágiumügyről olvasva, gondolom, felnézek annak a híres külügyi hírszerzésnek a honlapjára. Ahol egy álláshirdetés fogad:

Szereted a kémfilmeket? Jelentkezz a főszerepre, legyél te is kém.

Az a mi híres délkelet-európai biztonságunk olyan pacákokon múlik, akik még a doktori dolgozatukat is lopták, meg olyan pacákokon,

Most aztán teljesen megnyugodtunk, igazán nagyon nyugodtak vagyunk.

(Istenem, most segíts!)