Visszatért a juhimádó miniszter és máris bukolikus idillé vált a hazai mezőgazdaság

Beszámoltunk róla: mint afféle mioritikus Terminátor, immár harmadszor tért vissza a PSD-s (juhimádó, továbbá a kormoránok réme) Petre Daea úr a mezőgazdasági tára élére. Cikkünket azzal zártuk, hogy: öveket becsatolni, nem lesz unalmas a harmadik Daea-korszak. És amint a mellékelt ábra mutatja, egyelőre tényleg nem unalmas, legalábbis ami a miniszter úr kommunikációját illeti. Mert míg máshol (szinte mindenütt) csak a gond meg a baj ömlik: dúl az aszály, lángolnak a búzatáblák, úgy nőnek az élelmiszerárak (köztük a mezőgazdasági termékeké is), mint eső után a gomba, többek közt a szomszédban dúló háború hatására – nos,

Daea úr fejében úgy tűnik, bukolikus béke honol.

Legalábbis erre utal a miniszter úr vasárnapi Facebook-posztja. A szerző idealisztikus szóképekben arról mesél, hogy korán reggel már a tettek mezejére lépett: meglátogatott egy Iași megyei farmot, ahol elmondása szerint egy család, vagyis apa és két fia dolgozik, akik beleszerettek a mezőgazdasági munkába és az állattenyésztésbe. Oké, a szerelem szép dolog. Viszont mióta áll egy család apából és gyerekekből? Értjük mi, hogy vannak olyan családok is, de ez történetesen nem olyan, amint a következő bekezdésből ki is derül.

A gazda az istálló előtt állt, borotválatlanul (!),

ugyanis nem akarta felébreszteni feleségét és gyermekét a villanyborotva keltette zajjal. (Hát nem csodás?) Jó, tehát van feleség meg legalább még egy gyerek (ha a másik kettő dolgozik a farmon), csak valamiért a hölgy felejthető, legalábbis a miniszter úr szerint. Utána következik egy leíró rész a gazdaságról, persze, alaposan megsózva a mezőgazdaság és az állattenyésztés iránti szerelmetes érzéssel. Daea úr külön kiemeli, hogy vasárnap szent napján a gazda inkább a kukorica címermentesítésének kézi felügyeletére áldozza idejét. (Daea úr konkrétan azt írja, hogy az anyanövények kézi herélése: mindentől függetlenül, az anya és herélés szavak használata viccesen disszonáns.)

Végül jön a szinte árkádiai idillszerű összegzés:

a román gazdákra jellemző ez a gondviselő magatartás és odaadás. A mezőgazdaságban nem számít az időjárás és az idők járása, az ünnepnapok. Az állatok és növények igényei számítanak csak, hiszen az ő genetikai kódjukból hiányzik a pihenés. (Ugye, senki sem látott még pihenő tehenet, például.) A miniszter úr saját bevallása szerint annyira meghatódott a látottakon, hogy azonnal billentyűzetet ragadott és megírta bukolikus sorait. Ami kétségtelenül szép, viszont szinte biztos, hogy ezzel az idealizáló végkövetkeztetéssel Daea úr a hazai mezőgazdasági valóságot is kiherélte, a saját kézi vezérlésével. Ugyanis a háttérben továbbra is dühöng az aszály, lángolnak a gabonatáblák, nincsenek öntözőberendezések és tombol a drágulás. Többek között. https://www.facebook.com/daeapetre/posts/588795912601762