Ukrán „izmozás”

Diplomáciai feszültséghez vezetett Magyarország és Ukrajna között Orbán Viktor magyar kormányfő kijelentése, miszerint a határon túli magyar nemzetrészeknek jár a kettős állampolgárság és az autonómia, Budapest pedig támogatja az önrendelkezési törekvéseket. A kijevi kormány közleményben tiltakozott, majd az ukrán külügy a kijevi magyar nagykövetet is bekérette, hogy magyarázattal szolgáljon az ügyben. Később Donald Tusk lengyel miniszterelnök is nehezményezte a magyar kormányfő kijelentéseit. Aki azonban később újfent leszögezte: ahhoz, hogy Ukrajna valóban demokratikus országként szülessen újra, szükséges biztosítani a területén élő kisebbségek – így a mintegy 180 ezres kárpátaljai magyar közösség – jogait is, akár az autonómiáig elmenően, Budapest pedig teljes mellszélességgel támogatja azon jogköveteléseket, amelyeket a kárpátaljai magyar közösség megfogalmaz.

A vehemens ukrán reakció mindenképpen túlzásnak tekinthető, még akkor is, ha az ideiglenes ukrán vezetés joggal aggódik a kelet-ukrajnai, orosz többségű területeken zajló események miatt. Ott ugyanis – a Krím Oroszország általi bekebelezését követően – az ugyancsak Moszkva által támogatott helyi erők Donyeck és Luhanszk megyében is az Ukrajnától való elszakadás mellett döntöttek, ami az előszobája lehet a területek Oroszországhoz való csatlakozásának.

Orbán ugyanakkor egyetlen szóval sem említette Kárpátalja esetleges elszakadását, csupán az ott élő magyar közösség Ukrajnán belüli önrendelkezési jogai mellett foglalt állást. A kijevi kormány ugyanakkor vélhetően szándékosan „értette félre” Orbán nyilatkozatát. Vasárnap ugyanis elnökválasztást tartanak az országban, ezért a Magyarországgal szembeni fellépés kampányfogásnak sem utolsó. A kijevi kormány gondosan kiválasztotta azt az országot, amellyel szemben úgy tehet, mintha erőt mutatna fel: Magyarország kis ország, és az Oroszország által szorongatott, a kelet-ukrajnai területeken gyakorlatilag minden autoritását elvesztő kijevi vezetés úgy gondolta, Budapesttel szemben minden különösebb következmény nélkül „izmozhat.” Ezért lépett fel szokatlanul vehemensen, és ezért rendelte be a magyar nagykövetet. Igyekezett saját polgárai előtt olyan kormányként feltüntetni magát, mintha erős, az ország szuverenitását megalkuvás nélkül óvó kabinet lenne, amely keményen megleckézteti azokat, akik Ukrajna területi egységére törnek. Ezáltal azt a látszatot keltette, mintha Magyarország is területeket akarna elcsatolni, holott Orbán nyilatkozatában egyetlen, erre vonatkozó utalás sincs, és nem is lenne ésszerű, hiszen ilyesmi ma egy európai uniós tagállam részéről semmilyen támogatásra nem számíthatna az EU-n és a NATO-n belül. Ráadásul Kárpátalján a ruszin közösség tagjai alkotják a többséget.

Ugyanakkor azt is érdemes felidézni, hogy éppen a Viktor Janukovics államfő megdöntését követően az addigi ellenzéki erők részvételével fölállt új ukrán kormányban kaptak helyet a szélsőséges erők. A fasisztoid, náci eszméket valló Szabadság párt teljes jogú tagja a kabinetnek – arról a pártról van szó, amely Keleten az oroszok ellen uszított, Kárpátalján a magyarok ellen szervezett újabb és újabb akciókat. Az is emlékezetes, hogy az új vezetés legelső döntése épp a nemzeti kisebbségek számára az anyanyelvhasználat jogát megígérő jogszabály eltörlése volt, és az ígéretek ellenére az új törvényt még mindig nem dolgozták ki.

Mindenképpen jogos tehát az elvárás az önmagát Nyugat-barátnak, az európai értékeket elfogadónak és demokratikusnak mondó új ukrán vezetéssel szemben, hogy erről többek között azáltal is tanúságot tegyen, hogy széles körű, akár a területi autonómiáig terjedő jogokat biztosít az ország területén élő kisebbségek számára. Ezzel nem csupán őszinte demokratikus és jogállami elkötelezettségét bizonyítaná, de arra is jó lehet, hogy elejét vegye a Kelet-Ukrajnában tapasztalható szeparatista törekvéseknek. A teljes körű kulturális, oktatási és anyanyelv-használati jogokat élvező, akár pénzügyi önrendelkezéssel is felruházott közösségek részéről ugyanis jóval kevésbé valószínűek az elszakadási törekvések, mint egy jogfosztott, önnön létét állandó veszélyben érző kisebbség részéről.