Újabb adagnyi magyar érem a riói paralimpián

Osváth Richárd ezüstérmet szerzett a kerekesszékes vívók A sérültségi kategóriájának kard egyéni versenyében.

A Törekvés SE 31 éves vívója egész nap remekül teljesített, a hatos csoportjából három győzelemmel és két vereséggel lépett tovább a legjobb nyolc közé, ahol 15-10-re verte a francia Ludovic Lemoine-t.

Az elődöntőben az a görög Vaszileiosz Ntunisz következett, aki veretlenül zárta a csoportkört, többek között Osváthot is 5-2-re megverte. Sikerült a visszavágás, az újabb meccs 15-12-vel végződött, így a magyar vívó bekerült a döntőbe. A fináléban az ukrán Andrij Demcsuk volt az ellenfél.

Bár a Karióka 3-as csarnokban messze nem volt telt ház, a mintegy 1500 néző remekül szórakozott, a rendezők jobbnál jobb zenékkel gondoskodtak a remek hangulatról, a közönség pedig partner volt, a nézők táncoltak, tapsoltak, énekeltek a döntő felvezetéseként.

Az Osváthot Rióban segítő edző, Pákey Béla világklasszis kardvívónak jellemezte Demcsukot, aki igazolta is a hírét, ugyanis nagyon gyorsan és magabiztosan vívott, sorra adta a tusokat, így pillanatok alatt 10-3-ra elhúzott. A magyar mindent megpróbált, de erejéből csak a szépítésre futotta, az ukrán végül 15-8-ra nyert, Osváth pedig második helyen végzett.

„Bár elvesztettem a döntőt, nagyon boldog vagyok, nem is gondoltam volna, hogy el tudok idáig jutni a mai nap folyamán. Amikor május-június körül kiderült, hogy milyen csoportban leszek, azt mondtam, ez nagyon erős" - nyilatkozott Osváth Richárd. „Aztán kicsit borult az, amit én gondoltam, hiszen az olasz ellen győzelemre számítottam, majd kikaptam, a címvédő kínait viszont nagy meglepetésre sikerült legyőznöm. Az a francia, akivel a   negyeddöntőben vívtam, eddig mindig megvert, most valahogy sikerült meglepnem. És talán a tét megnyomta őt. Az elődöntő aztán felemás volt, a görög vezetett 8-5-re és 9-6-ra is, izgalmakkal teli küzdelem volt, szerencsére többet hibázott, mint én, és éreztem, hogy most bele kell adni mindent. A csoportban kikaptam tőle, az ott tapasztaltakat viszont hasznosítottam az elődöntőben. A finálé aztán már sima volt, gratulálok az ellenfelemnek!"

A magyar sportoló azt mondta: a legjobban valószínűleg 16 hónapos Áron fia fog örülni az éremnek, amelyet hazavisz Rióból, ráadásul a medál rázásra hangot ad, így a kisfiú biztosan jól szórakozik majd vele.

A szatmárnémeti születésű Osváth ígéretes vívó volt, bekerült a román válogatottba is, egy sérülés azonban kettétörte a pályafutását. Több műtét után egy 2008-as baleset óta nem tudja behajlítani a jobb lábát. A para-karrierje már Magyarországon indult: paralimpiai bronz- (2012, London, tőr), világbajnoki ezüst- és Európa-bajnoki aranyérmes. Most pedig immár paralimpiai ezüstérmes is.

Tóth Tamás bronzérmes 100 méteres úszásban

Nem ez volt a nap egyetlen magyar érme: Tóth Tamás bronzérmet nyert az S9-es sérültségi kategória 100 méteres gyorsúszó számában a riói paralimpia hétfői versenynapján. A szám másik magyarja, Sors Tamás hatodik lett a döntőben.

Tóth négy éve, Londonban két ezüstérmet is szerzett, az egyiket ebben a számban.

A délelőtti előfutamból a holtversenyes második idővel jutott be az esti döntőbe, s akkor azt mondta: nem úszta ki magát. A fináléban nagyon erősen kezdett, 50 méternél ő fordult elsőként, a táv második felében azonban két ausztrál riválisa megelőzte.

„Abszolút az volt a taktika, hogy kezdjek, amilyen gyorsan csak tudok, aztán utána reménykedjek, hogy nem előznek meg kettőnél többen" - nyilatkozott a Vasas Totó becenévre hallgató úszója, aki végtaghiánnyal született, a jobb kézfeje nem fejlődött ki. - Örülök ennek a bronzéremnek, az első ötven méterem pedig nagyon biztató a keddi 50 méter gyors előtt."

Tóth hozzátette: nem gondolta volna, hogy ilyen rossz időeredménnyel is érmet lehet nyerni 100-on, de az úgynevezett last call roomban, ahonnan a versenyzőket a medencéhez szólítják, már mindenki nagyon ideges és feszült volt, így elég rossz idők születtek.

A vasárnap 200 vegyesen ezüstérmes Sors Tamásnak ez amolyan jutalomúszás volt, hetedikként került a nyolcas fináléba és egy helyet még előre is tudott lépni úgy, hogy féltávnál még harmadik volt. Négy éve ő bronzérmes volt ebben a számban

A 24 éves Tóth Tamás a magyar küldöttség hetedik érmét gyűjtötte be Rióban, három ezüst mellett ez a negyedik bronz.

Pálos Péter pingbongbronza

Az asztaliteniszező Pálos Péter (S11) ugyancsak bronzérmet szerzett. Az enyhén értelmi fogyatékos kategória londoni bajnoka a dél-koreai Kim Dzsi Tae ellen játszott, s 38 perc alatt 3-2-re nyert.

Pálos az első szettet gyorsan, négy perc alatt megnyerte (11-5), a második felvonásban azonban sokkal nagyobb küzdelemre kényszerült, de nyolc perc alatt, szoros hajrát követően jobbnak bizonyult (13-11).

A harmadik játszmában ellépett az ázsiai sportoló, és bár Pálos felzárkózott, sőt, meccslabdája is volt, nem tudta lezárni a találkozót (11-13). A negyedik felvonásban a magyar kezdett jobban, de mivel ellenfele fordított és ismét a minimális, kétpontos különbséggel nyert (9-11), döntő szettre volt szükség. Ebben végig a BVSC 31 éves játékosa állt jobban, és magabiztos részsikere (11-4) a bronzérmet jelentette számára.

A finálé után meglehetősen csalódottan nyilatkozott az M5 televíziónak és kijelentette: talán élete legrosszabb játékát produkálta:

„Kicsit jobban akartam, ez csak a szív diadala volt".

Pálos végül hozzátette: sajnálja, hogy a nehezebbik ágra került, mert kis szerencsével második helyen is végezhetett volna, de „egy rossz szavam nem lehet, mert éremért jöttem és az megvan".