Tényleg nem érdemes készpénznek venni, amit az ország belügyminisztere mond a lazításokról?

Ennek az országnak van egy államfője, egy kormányfője és egy belügyminisztere, akik ugyanannak a pártnak a képviselői, ugyanannak a válságtanácsnak a tagjai, és az egyik legfontosabb feladatuk a jelenlegi járványhelyzetben, hogy az állampolgárok biztonságát garantálják, az emberek tűrőképességét is szem előtt tartva felelős döntéseket hozzanak, illetve ezeket úgy kommunikálják, hogy azt mindenki megértse. A gond az, hogy az utóbbiról az elmúlt napokban mintha végleg letettek volna. Az összevissza beszélés új szintjére sikerült eljutni. Elviekben bő egy hét múlva véget ér a szükségállapot, de még mindig nem lehet tudni, meddig szabad majd elhagynunk az otthonunkat. Marcel Vela belügyminiszter szerda este – miután a héten mindezt egyszer már eljátszotta – ismét megszólalt, és magabiztosan kijelentette, hogy május 15-e nem lesz megkötve, milyen távig hagyhatjuk el a lakhelyünkül szolgáló települést. Fél napra rá jön Ludovic Orban kormányfő, és ismét elmondja: szó sincs egyelőre erről, továbbra sincs leszögezve, hogy mi jön május 15-e után. A miniszterelnök nem minősítette semmilyen jelzővel Marcel Vela félretájékoztatását, csak annyit mondott, hogy az a biztos, amit Klaus Iohannis mondott. (Újra felidézzük az államfő szavait, miszerint a települések között továbbra is csak indokolt esetben lehet utazni: munkaügyben, mezőgazdasági céllal, halaszthatatlan orvosi probléma miatt vagy egyéni sporttevékenység végzése céljából, mint amilyen a biciklizés. Hangsúlyozta, hogy a sporttevékenységeket egyénileg kell érteni.) Orban mindehhez annyit tett hozzá még:

• nincs semmi sem kőbe vésve, és ő csak akkor tájékoztat erről a kérdésről, ha megszületett a végleges döntés;
• a végleges döntés várhatóan a szükségállapot utolsó napján fog megszületni;
• addig is minden egyes lehetőségnek felmérik a járványtani kockázatát;
• ha más megalapozott okokat is találnak a lakótelepülés elhagyására, azt is belefoglalják majd a határozatba.

Ennek alapján csak egyetlen dolgot tehetünk, türelemmel kivárjuk, míg hajlandóak lesznek megmondani meddig és milyen formában korlátozzák még a mozgásszabadságunkat, és ne figyeljünk oda, ha a belügyminiszter ebben a kérdésben nyilatkozik.